A Meggyeskerttől Szentpétervárig – kultajánló dr. Kovács Mártával
A klasszikus irodalom vagy építészet semmit sem veszített értékéből és aktualitásából – legalábbis ez derül ki a belgyógyász-foglalkozás egészségügyi szakorvos, dr. Kovács Márta ajánlataiból. A doktornő rendhagyó módon nemcsak a hazai kínálatból szemezgetett, hanem külföldről is – ráadásul a távoli Szentpétervárról, Oroszországból, Finnországból és egy kicsit Spanyolországból.
SZÍNHÁZ
Legutóbbi színházélményem az Örkény Színházban bemutatott Meggyeskert volt, egy Csehov-színmű Zsótér Sándor rendezésében, a főszerepben Kerekes Évával. Ezt imádtam. Emellett nagyon szeretem a Pintér Béla Társulat darabjait. Itt láttam azt az előadást, ami nagyon megfogott. Nyilván nem véletlenül, hiszen magam is orvos vagyok. A darab az édesanya, illetve kismama helyett egy szülész-nőgyógyász, Dr. Virágvári Imola életén keresztül mutatja be a fogantatástól a születésig terjedő időszakot. Ez A 42. hét Csákányi Eszterrel a főszerepben. Szerintem kihagyhatatlan, ahogy a Pintér Béla Társulat többi darabja is. Mindegyik színpadra állított műben van valami egészen sajátságos, ami csak rá, illetve a társulatra jellemző. Egy olyan valami, ami úgy működik, mintha egy vízjel vagy egy jelzőtábla lenne: hahó, ez egy Pintér Béla darab! Nagy kedvencem Mácsai Páltól az Azt meséld el, Pista! szintén az Örkény Színházból, valamint – igaz, ez régebbi élmény – a Vígszínházban a Jóembert keresünk.
KÖNYV
Sajnos nagyon kevés időm van olvasni, de az elmúlt időszakban azért szakítottam időt arra, hogy újraolvassam Móricz Zsigmondot. A teljes életműn átrágtam magam és egészen mást nyújtott, mint annak idején. A novellái zseniálisak. A Rokonok fantasztikus élményt nyújtott újból – korábban a filmet is szerettem. Meglepő volt, hogy majdnem száz évvel a megjelenése után is mennyire aktuális. Ami igazán csodálatos volt benne, az az, hogy egyáltalán nem nemzet-specifikus: az általános emberi gyarlóságot és esendőséget, illetve természetet mutatja be. Friss élményem a Henry Gidel jegyezte Coco Chanel. Gyakorlatilag egyvégtében olvastam el az egészet. Letehetetlen. Ajándékba kaptam és nagyon betalált.
Nagyon szeretem a klasszikus költészetet. József Attilát szerintem méltatlanul szorították a háttérbe, ezért őt külön kiemelem. Radnótit azért említem, mert egyrészt ő mindig aktuális, másrészt most szomorú aktualitása is van, hiszen özvegye, Gyarmati Fanni nemrégiben halt meg. Fanninál maradva, szerintem nagyon becsülendő, hogy ilyen szép hosszú kort élt meg, és az is, hogy gyakorlatilag az egész életét ’44-ben elhurcolt férjének, illetve annak hagyatékának szentelte.
A maiakat kevésbé szeretem, de ebben semmi rossz vagy vádaskodás nincs. Egyszerűen a klasszikusokat szeretem és az is igaz, hogy nem ásom bele magamat túlságosan a modern költészetbe.
FILM/ZENE
Nagyon hosszú a bakancslistám az elmaradt filmek kapcsán. Fellini nagyon közel áll hozzám, de igazán két kedvencem van: a Jean-Pierre Jeunet jegyezte Amélie csodálatos élete és Francois Truffautfilmjei. S persze ne hagyjuk ki a Burzsoázia diszjrét báját Bunueltől. Imádom Jim Jarmusch Éjszaka a Földönjét is. A Poirot és a Miss Marple filmeket is sokat nézem.
A zenében Rimszkij-Korszakovot emelném ki és Bartókot, valamint Sebestyén Mártát és a finn népzenét. Majdnem kifelejtettem Péterfy Borit – tőle mindent.
KÉPZŐMŰVÉSZET
Mednyánszky László nagy felfedezés volt nekem. Néhány évvel ezelőtt bukkantam rá – a nevét persze ismertem, de a munkáit csak érintőlegesen – a Nemzeti Galériában tartott kiállítása kapcsán. Még ennél is nagyobb felfedezés volt Szentpétervár, ahol bő egy hónapot töltöttem. Sajnos ennyi idő alatt nem lehet bejárni a várost. Az Ermitázst nem lehet ilyen rövid idő alatt végigjárni a maga 22 kilométernyi folyosórendszerével. Andrej Matvejev vagy Ivan Nyikitin festményei éppannyira magával ragadóak, mint Leonyid Szolomatkinéi.
Kedvenceim az impresszionisták, élükön Cézanne-nal és a szürrealisták. Nincs is kitüntetett festőm közülük, egyszerűen mindegyiküket szeretem.
ÉPÍTÉSZET
Ha már szóba került Szentpétervár, akkor muszáj megemlítenem a klasszicista építészetet, ami belengi az egész várost. A költészettel szemben az építészetben jobban ki vagyok békülve a modernebb irányzatokkal. Barcelona és Gaudi viszonyára gondolok itt elsősorban. S ha Gaudit említem, akkor elsősorban nem a Sagrada Familiáracélzok, hanem inkább a Güell Parkra, de méginkább azokra a köztéri bútorokra, amelyekből hasonlót időnként nálunk Budapesten is lehet látni. Egyszerűen imádom, hogy a nagy kereszteződésekben a házak nem derékszögben érnek véget, hanem 45 fokban „lecsapják” őket. Ettől nagyon tágasnak és szellősnek érződik az egész város. Nagy kedvencem még a skandináv építészet. Alvar Aalto munkáit szeretem, ő vitathatatlanul a funkcionalizmus mestere. Hosszabb időt – két és fél élvet – töltöttem Finnországban, és imádtam azt a letisztult, egyszerű stílust. Ez ugyanúgy igaz a belsőépítészetre is. Nincs is jobb szó rá, mint az hogy funkcionális. Kívül-belül, semmi felesleges manír vagy cirkalmány, csak a puszta funkcionalitás.
HOBBI
Nagyon kikapcsol a kertészkedés. Szeretek füvet nyírni, habár mostanában erre már nem jut túl sok időm. Paradicsompalántákat nevelek: imádom ültetni, nevelni és persze a végén megenni őket. A paradicsom mellett szakítok időt a petrezselyemre és a kaporra, s a titkos fegyveremre, a cukkinire. Ebből annyi terem, hogy kénytelenek vagyunk lefagyasztani. Emellett sokat főzök: a baracklekvárom utánozhatatlan…
Az utazás a másik nagy szenvedélyem: Róma és Szentpétervár a kedvenceim. Hazai viszonylatban Kaposvár és a Balaton-felvidék áll az első helyen, valamint Veszprém megye.
