A Maleviltől a Csodabogyós-barlangig - Kultajánló dr. Bóka Zsuzsannával

Alapvetően konzervatív, a hagyományos értékeket szem előtt tartó családból származom. Vargabetűvel kerültem az orvosi pályára: Eredetileg az ELTÉ-re jártam a keleti nyelv és kultúrák török-kínai szakirányára, de rá kellett jönnöm, hogy hosszútávon egy biztosabb szakma kell. Mivel mindenki orvos a családban, így kézenfekvő volt, hogy én is beálljak a sorba. Édesapám háziorvos Keszthelyen, emellett fest és kézműves termékeket is készít. A korom folytán – 26 éves foglakozás orvostan-rezidens vagyok – az érdeklődési köröm más, mint a család többi tagjáé…

KÖNYV

Míg édesapám a Rejtő-, a Moldova- vagy éppen a Roald Dahl-könyveket szereti, azaz a humor nagyon fontos számára, addig én inkább a sci-fit, azon belül is elsősorban a disztópiákat kedvelem. A Malevil vagy az Állati elmékRobert Merle-től nagy kedvenceim. A mindennapok unalmát és nihiljét ellenpontozva tudok elmerülni a sci-fiben. A múltról szóló könyveket óhatatlanul összehasonlítjuk a mával, míg egy képzelt világban vagy a tudományos fantasztikum világában játszódó történet abszolút el tud rugaszkodni a valóságtól. Éppen emiatt nem idegen tőlem a fantasy világa sem. A disztópiára visszatérve: az Éhezők viadala-trilógia Suzanne Collinstól éppúgy megtalálható a könyvespolcomon, mint a Testbérlők Lissa Price-tól. Habár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az előbbi, azaz az Éhezők viadala esetében a harmadik rész egyszerűen pocsék. Majdhogynem olvashatatlan…

Persze nemcsak ez a műfaj érdekel. Nemrégiben olvastam Robin Sloan könyvét, a Penumbra úr nonstop könyvesboltja című regényt. Ez olyan könyv, ami nem megszokott panelekből építkezik – nagyon unalmasak már a klisészerűen megírt történetek, ezért nem is olvasok például klasszikus szerelmes regényeket. Itt azonban végig lekötött az olvasás, mert fogalmam sem volt róla, hogy mi fog történni nemhogy a könyv végén, de még a következő lapon sem. A címbéli boltosnak beszélő neve van: a penumbra félhomályt jelent, s ez tökéletesen igaz a könyvre is. Az egész sztorit átszövi ez a homály, nem tudod, hogy mi miért történik. Valójában nem is izgalmas a könyv, de az, hogy egyszerűen nem tudod kitalálni, hogy mi lesz a következő oldalon, mégis azzá teszi.

FILM

Említettem az Éhezők viadalát, mint regényt. A film esetében leginkább azt javaslom, hogy senki ne nézze meg, amíg a könyvet el nem olvasta (nevet). Persze, mint minden könyv filmes feldolgozása esetén, a mozi kicsit más, mint, amit az ember olvasás közben elképzel, de így még izgalmasabb az élmény. Igazi, mondhatjuk egyetlenegy kedvencem az Életrevalók. Valós sztori és a helyzetből – magatehetetlen férfi a fekete lusta férfit választja ápolójául – adódó komikum egyszerűen feltölt, ráadásul a zenéje is varázslatos. Első megnézésre nagyon sokat adott lelkileg. Keserédesen szórakoztat. Furcsa ellentmondás, mert míg a könyvekben inkább a negatív utópiákat kedvelem, általában boldog végkifejlet nélkül, addig az Életrevalók mégiscsak happy enddel végződig. Hasonló okok miatt kedvelem a Remény rabjait is. Nagyon megható sztori, ám egyben az igazságérzetemet is kicsit megsimogatja, mert Tim Robbins mégiscsak eljut oda, ahová megérdemli, a szabadságba. Legutolsó filmélményeim egyike az Amerikai botrány. Pocsék, ám a színészi alakítások mégiscsak fogyaszthatóvá, számomra érdekessé tették. Érdekes ellentmondás.

SZÍNHÁZ

Sokat ingázom Budapest és Keszthely között, így kevés idő jut a színházra. Egy nagy kedvencem azért van, a Páratlan páros. Ehhez még gyerekkori élményem kapcsolódik, ezért is néztem meg újra. Az egyik címszerepet alakító Szerednyei Béla partnere, ha jól emlékszem, Cseke Péter egyik spontán poénjára kiesett a szerepből; mivel éppen ivott, így a vizet vagy teát, a nézőkre köpte. Értelemszerűen 6-7 évesen nem értettem ezt a darabot, ahogy a helyzetkomikumot sem, de ez a jelenet, illetve a határtalan jókedv megmaradt. Annyira, hogy felnőtt fejjel ismét elmentem a darabra a Madách Színházba és nem csalódtam.

ZENE

A már említett Intouchable, azaz az Életrevalók zeneszerzőjét, Ludovico Einaudit nagyon szeretem. Leginkább a film okán; az Életrevalók mellett az ő munkája a Csillagkapu: Univerzum-sorozat egyik betétdala is. Ahogy a neve is elárulja, olasz. Zongorista és zeneszerző, érdemes figyelni a munkáira. Lágy dallamaira remekül tudtam annak idején tanulni. Koromból adódóan inkább a könnyedebb műfajokat kedvelem, azt viszont vegyesen. A temperamentumomhoz viszont a rock ’n’ roll és a rockabilly áll a legközelebb: az ’50-es és a ’60-as évek amerikai életérzése, illetve a rock ’n’ roll ezen irányzatai. Emellett a hiphop vagy éppen az R’n’B is jöhet. A rockabilly kapcsán nagyon ajánlom a Mystery Ganget. Ők vitathatatlanul a műfaj hazai képviselőinek a legjobbjai. Legutóbb a Dalban láthattuk őket, de nyilván nem onnan kell őket „megközelíteni”. A televíziós felvételből hiányzott az a plusz, ami a koncerteken gyakorlatilag lesöpri, letaglózza a közönséget. Régebben, amikor egyen öltönyben, csokornyakkendőben léptek fel, több volt bennük a vitalitás, de manapság is érdemes őket megnézni: a koncerten van minden, ami a bulihoz kell: gyors, pörgős számok, nagybőgőre mászás stb. Rendszerint az A38-on (a Petőfi híd budai hídfőjénél lehorgonyzott, tavaly a „Világ legjobb szórakozóhelye” címet elnyert állóhajó – a szerk.) lép fel a Blahalousiana. Nem szeretem a címkéket, de az a fajta beat-rock, amit játszanak, nagyon közel áll hozzám. Érzed, hallod a hangszereket, nem nyomja agyon egy szintetikus effekt a zenét. Az énekesnő hangja nagyon szépen cseng. Tudnak játszani a hangszereiken. Évekig tanultam zongorázni, de mégsem tudok annyira, amennyire szeretnék, így nagyon tisztelem, amikor egy fiatal annyira bírja, uralja a hangszerét, hogy akár egy együttesben is megállja a helyét. Szerintem méltánytalanul keveset lehet róluk hallani.

SPORT

Korábban versenyszerűen sportoltam: triatlonoztam és atlétikáztam, de ma már erre kevés idő jutna. A versenysporttal felhagytam, mert úgy gondolom, az annak való, akinek tényleg az az életcélja. Helyette teniszezem és fallabdázom, általában az évszaknak megfelelően. Telente elsősorban squasholni szoktam, míg nyáron inkább a tenisz. Rendszeresen túrázom. Mivel fél lábbal Keszthelyen fél lábbal Budapesten élek, így mindig előre eltervezett túraútvonalakat szoktam bejárni. Általában a Túrázók nagykönyvéből vagy a Magyarország legszebb túraútvonalaiból nézek ki egy-egy nekem tetsző célpontot. Idő függvényében minden hétvégén elmegyek kicsit kikapcsolni.

Nem tudok betelni a barlangászattal. Mindenkinek – aki érez magában eltökéltséget – ajánlom a balatonedericsi Csodabogyós-barlangot. Nekem ez a kedvencem. Nem sétálós barlang, ezt fontos tudni, de profi kísérőkkel végigjárható a barlang. Nem kifejezetten klasszikus barlangászat, de érdemes felkeresni a Tapolcai-tavasbarlangot is. Itt inkább nézelődni lehet a csónakból – és persze evezni…