A Majálistól az Ördögkatlanig - Kultajánló Veres Gáborral

Könyv

Életünk során számos alkalommal kerülünk olyan helyzetbe, hogy úgy érezzük, mennyire nehéz nekünk, mennyire igazságtalan a sors, hogy nem értékelnek úgy, mint kellene. Máskor azt érezzünk, hogy a másiknak mennyivel könnyebb, pedig ő kevesebbet tesz meg ezért. Ha volt valakinek ilyen érzése, akkor nekik ajánlom Jókai Anna „batyus gondolatát”: Életünk végén mindannyian ott állunk egy körben, lábunknál a batyunk, benne minden érték, tárgy, tudás és szeretet, amit életünk során összegyűjtöttünk. Ha ekkor lehetőségünk lenne kicserélni a batyunkat valaki máséval, életsorsot „csere-berélni”, nos ekkor mindenki, kivétel nélkül mindenki a saját batyuját emelné föl és indulna tovább a nagy útra.

Jókai Anna Kossuth-díjas írónő „Ne féljetek” című könyve négy ember, 2 pár története: egy magabiztos, sugárzó stewardes Mária, egy szociális otthonban dolgozó Villő, egy félig megértett értelmiségi pszichológus, Márió - és Máriát rajongásig szerető, nála fiatalabb ügyvéd, Richárd története. Korábbi életükben Mária Márió társa volt. A rendszerváltás idején, még erejük teljében élő 4 ember öregedését, idős emberré válását mutatja be a könyv. Ezt az öregedési folyamatot, az elmúlásra, a halálra történő felkészülést Jókai Anna olyan mesteri módon mutatja be, hogy a könyv végére jutva nem a fájdalmas elmúlással, nem a hiánnyal, hanem épp ellenkező érzésekkel gazdagodunk. Ezen kívül a könyv a soha el nem múló szerelem története is: Mária és Márió között, akik nem tudtak hosszabb távon együtt élni, életük szétvált, de a lényeg, az egymásba kapaszkodó életérzés, a másik utáni vágy, a beteljesületlen boldogság mindig visszatérő motívuma ott volt életük hátralevő részében. Akkor is, amikor már mással voltak. 

Kiállítás

A Budai Várban található Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg október 13-ig az a kiállítás, a Szinyei Merse Páltól Monet-ig, ahol 120 impresszionista és posztimpresszionista festményt állítottak ki. A közel felerészben francia és magyar remekművek „láthatóvá tételét” a jeruzsálemi Izrael Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye tette lehetővé. A többek között Szinyei Merse Pál, Rippl-Rónai József, Monet és Gaugin jelentősebb festményeit is bemutató tárlat az újraegyesített Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria első komoly kiállítása.

Franciaországban az 1860-as évektől formálódott egy olyan új irányzat, ami nem egy jelentős történelmi esemény minél precízebb és pontosabb ábrázolását, hanem egy hétköznapi jelenet mulandóságának, a fény-árnyék viszonyok pillanatonként változásának érzékeltetését tűzte zászlajára. Az „impresszionizmus” (akkoriban) dehonesztáló elnevezést az új irányzat egyik kritikusa adta 1874-ben, Monet: A felkelő nap impressziója című festménye láttán. Figyeljünk az évszámra! Ez az újfajta látásmód nem volt akkoriban ismeretlen Magyarországon sem, így az 1873-ban készült Szinyei Merse Pál: Majálisán sem. Az egyik legismertebb magyar festményen a festő egy tavaszi napon kiránduló társaságot ábrázolt, közülük Szinye Merse Pál a képen háttal látható és az egyik alak sógornője, Probstner Mária. A képet 1873-ban a bécsi világkiállításon bemutatták, de egy eldugott helyre akasztották, továbbá a festő kifejezett kérése ellenére rossz megvilágítást alkalmaztak. Szinyei Merse ezen megsértődött, leakasztotta a Majálist és visszavonult vidéki lakhelyére, Jernyére, a birtokot igazgatni. Az már csak költői, jobban mondva festői kérdés, hogy milyen képeket festett volna ebben a közel 20 évig tartó, viszonylag terméketlen periódusában, ha jó helyre, jó megvilágítással helyezik el ezt a képet…

A kiállításról számos neves festő konkrét művét lehetne citálni, de ennél talán helyesebb minden olvasót arra buzdítani, hogy személyesen nézze meg azt a tárlatot a várban, ahol egy helyen és egy időben a francia impresszionizmus és posztimpresszionizmus kiemelkedő mestereit (Monet, Degas, Renoir, Cezanne, Sisley, Pissarro, Gaugin és Van Gogh) magyar kortársaikkal (Szinyei Merse Pál, Vaszary János, Mednyánszky László, Fényes Adolf és Ferenczy Károly) együtt lehet megtekinteni. Magyar oldalról – bizonyos szempontból- leginkább Rippl-Rónai Józsefet lehet kiemelni, mert ő tudott leginkább beépülni a francia művészcsoportba. A párizsi Julian akadémián tanulva, munkásságára felfigyeltek a francia művészek és meghívták a Nabis (Próféták) kiállításaira. Így már érthető, hogy miért nevezik őt a legfranciásabb magyar festőnek és miért találunk Rippl-Rónai képet a világ egyik legjelentősebb múzeumában, a Musee d’ Orsay-ban.

Fesztivál

Sokadig éve 2 nyári program helye biztos a naptárunkban, az egyik a júniusi Wagner fesztivál a MüPában, a másik pedig az Ördögkatlan fesztivál, ami idén július 30-án, kedden este indul, a hagyományoknak megfelelően egy Quimby koncerttel, előtte pedig egy Berecz András meséléssel.

Ez követően 4 napon keresztül további zenés koncertek, művészeti kiállítások, színdarabok és gyerekprogramok biztosítják a „családi élményt”. A számos program közül nagyon nehéz kiemeléseket tenni, de talán leginkább a színdarabot várom, mert a munkám miatt jóval kevesebbszer jutok el színházba, mint ahogy szeretném. Lesz A nagy füzet a Forte-Szkéné társulattal, Pintér Béla: Parasztopera, a Fodrásznő Debrecenből (2010-ben a POSZT díjnyertes előadása). A katlanban a sport sem fog hiányozni, rövid- és hosszútávú futóversenyt és biciklitúrákat is szerveznek a szervezők.

Gasztronómia

Talán meglepő lehet, hogy egy kulturális ajánlóban valaki egy éttermet is ajánl, de ha belegondolunk abba, hogy az elmúlt években örvendetes módon hazánkban is elindult egyfajta igényes „étterem-kultúra”, a minőségi magyar borok és ételek harmonikus párosításának élvezete, talán elfogadható, hogy ezt is bevonom az ajánlások körébe. Teszem ezt azért is, mert egy komplex program részét jelentheti, ha például külföldi vendégek érkeznek hozzánk. Menjenek el velük délelőtt a Budai Várba, nézzék meg a fentiekben részletezett kiállítást, majd ebédeljenek meg egy magyaros ízeket „újragondoló” étteremben, például a budai Bock Bisztróban. Remélem, egyik étteremvezető sem sértődik meg a kiemelésen, hiszen szerencsére hosszú a sor a kiváló éttermeket tekintve és ez a lista egyre bővül (pl. Onyx, Borkonyha, Mák bisztro, Arcade bistro, Zóna, Csalogány 26, Olimpia, Múzeum étterem, Náncsi néni, Bábel stb.), de itt az ebéd után csak pár lépés a zugligeti libegő, majd a János-hegyi kilátó és innen egy szép kilátás a városra: komplett és izgalmas programnak tűnik, és nem csak külföldi látogató számára!