A hepatitis C kezelésének új lehetőségei

A hepatitis C terápiás eredményeiről szólva sajnos korántsem százhoz közeli arányszámokról szólnak a hírek, hiszen a betegség kezelésére jelenleg rendelkezésre álló, interferonból és ribavirinből álló kombináció csak az esetek felében bizonyul eredményesnek, és a gyakori kiújulások miatt a szervátültetés sem jelent biztos és végleges megoldást. Nem csoda hát, hogy nem szűnnek az erőfeszítések a meglévő lehetőségek teljesebb kiaknázására, illetve új szerek kifejlesztésére.

 

A hepatitis C kezelésére elfogadott kombinációt vizsgálva például kiderült, hogy májtranszplantációt követően a szokásos 30–35 százalékról 8 százalékra csökkenthető a kiújulások aránya, ha a mind ez ideig standardnak tekintett 48 hetes terápiás időtartamot négy héttel megtoldva adják az interferont és a ribavirint. Ahogyan az American Association for the Study of Liver Diseases tavaly őszi bostoni kongresszusán elhangzott, szakítani kellene azzal a gyakorlattal, amely szerint leállítják a gyógyszerek adását, ha 24 hét múltán sem sikerül vírusmentességet elérni, hiszen a betegek több mint egyharmada csak ezt követően szabadul meg a vírustól.

 

Nem biztos persze, hogy azonnal vadonatúj megoldáson kell törniük a fejüket a kutatóknak, ha az eredmények messze elmaradnak a várakozásoktól; sokszor elegendő, ha új szemüvegen keresztül kezdik nézni a más területeken már jól bevált készítményeket. Valószínűleg így gondolkodtak annak az olasz munkacsoportnak a tagjai is, akik a nem szteroid gyulladásgátlók közé tartozó ketoprofennel egészítették ki a megszokott két gyógyszert. A World Journal of Gastroenterology című lapban közzétett adataik szerint a hármas kombináció jobb virológiai választ eredményez azáltal, hogy javítja a víruskinetikát és már korán aktiválja az interferon-jelutakat. Amennyiben az új terápiás séma szélesebb körű kutatásokban is igazolja az előzetes várakozásokat, növekedhet a sikeres terápiák aránya.

 

Úgy tűnik, hogy egy San Antonió-i munkacsoport nem a már meglévő szerek között keresgél, hanem új hatóanyagok kifejlesztésén fáradozik; első eredményeikről a Science Expressben adtak hírt a közelmúltban. A csimpánzkísérletek alapján igen hatásosnak ígérkező, egyelőre csak SPC3649-nek nevezett szer hatása azon alapszik, hogy „foglyul ejti” a májsejtek speciális, kisméretű RNS-ét (mikroRNS122), aminek hiányában a hepatitis C vírus nem képes szaporodni, így jelentősen csökken a keringésben lévő vírusok száma. A kedvező hatás hónapokkal a terápia után is megmutatkozik. A munkacsoport vezetője szerint az SPC3649 előnyeit a májtranszplantáción átesett betegek is élvezhetik majd, hiszen a jelenleg még kísérleti stádiumban lévő szer igen jól teljesíthet a kiújulások kivédésében is. A legfrissebb eredményeket látva e pillanatban nem lehet egyértelmű választ adni a „régi vagy új” kérdésére, de valószínűleg a „régi és új” szemlélet nyomán mozdulhat felfelé a sikeres kezelések aránya.
 

Forrás: Dr. Simonfalvi Ildikó, Medical Tribune