A gyermekkori vizeletinkontinenciáról
A gyermekkori vizelet-inkontinencia nem-gyógyszeres és nem-sebészeti kezelésében nincsenek megbízható evidenciák, amik segítenének a megfelelő eljárás kiválasztásában – derül ki a PharmaOnline szerint egy Cochrane-elemzésből.
Annak ellenére, hogy a gyermekek szobatisztává váltak, sok gyermeknél fordul elő a későbbiekben is alkalmankénti vizeletinkontinencia. Mindez emocionális stresszhez, rossz tanulási teljesítményhez, a szociális kapcsolatokban mutatkozó nehézségekhez, viselkedési problémákhoz, depresszióhoz vezethet.
A hatásos kezelési módszerek felismerése a gyermekek és a szüleik/gondozóik életminőségében is javulást hozna. Nemrégiben született egy Cochrane review, ami az eddig rendelkezésre álló, nem-gyógyszeres és nem-sebészeti megoldásokra vonatkozó ismereteket összegezte, elemezte.
Sok kis esetszámú vizsgálat
A Cochrane-review alapját 27 korábbi vizsgálat képezte, amikbe összesen 1803 gyermeket vontak be. Az alapul vett vizsgálatok túlnyomó többsége kis esetszámú (16-202) volt, és néhányuknál az eredmények interpretálása is kérdéses volt. Ennek alapján a belőlük levonható következtetéseket meglehetősen gyenge lábakon állóknak minősítették a Cochrane-elemzést végző szakemberek, írja a PharmaOnline. Ez egyben ahhoz is vezet, hogy a gyermekeknél tapasztalható napközbeni inkontinencia kezelésére alkalmazható nem-gyógyszeres és nem-sebészeti megoldásokra vonatkozóan alig áll rendelkezésre evidencia.
TENS, PFMT
Az elemzésből kiderül, hogy a transzkután elektromos idegstimuláció (TENS) a gyermekkori inkontinencia kezelésében hatásosabb, mint a placebo kezelés (RR = 4,89; 1,68-14,21; 95 százalék CI).
Mind a TENS, mind a medencefenéki izomtorna (PFMT) hatásossága az antikolinerg gyógyszeres terápia hatásosságával mérhető össze.
Uroterápia és biofeedback
Az uroterápiának, azaz azoknak a viselkedési programoknak (adott időközönként WC-re menni, ivási szokások kialakítása) az alkalmazása, amik a húgyhólyag irányított működésének a kialakítását célozzák, eredményre vezető lehet.
Kérdéses, hogy mennyire működőképesek a mindennapokban a biofeedback programok, köztük például az elektromiográfiás biofeedback. Nem bizonyított például az sem, hogy ha a PFMT és az uroterápia kombinációját kiegészítik elektromiográfiás biofeedback-kel, akkor az javít az elérhető terápiás eredményeken.
(Forrás: Cochrane Library)
