Táplálkozás
A gluténallergia növeli a halálozási kockázatot
2009. szeptember 17. 12:15
.jpg)
Alábecsülik a gluténallergia kockázatait – állítja egy kedden közzétett tanulmány, amely emelkedett halálozási arányt talált a gluténérzékeny emberek körében.
Az arra érzékeny emberekben a búzában, rozsban, zabban, árpában található fehérje, a glutén allergiát vált ki. A fejlett, nyugati országok népességének körülbelül egy százaléka gluténérzékeny, melynek tünete lehet az étvágytalanság, felfúvódás, hasmenés.
A gluténallergiásoknál sokszor fordul elő más, immunrendszert érintő egészségügyi probléma is, például diabétesz vagy ízületi gyulladás. Mindazonáltal a gluténérzékenységet sok esetben csak akkor állapítják meg, amikor már jelentős kárt okozott a páciens emésztőrendszerében.
Svédországban 1969 júliusa és 2008 augusztusa között vett biopsziás mintákat vizsgáltak meg kutatók, majd összehasonlították a gluténérzékenységgel és emésztőrendszeri gyulladással élő emberek halálozási kockázatát az átlagos népességével. Megállapították, hogy a gyulladásos páciensek halálozási kockázata 72 százalékkal növekedett, a megállapított gluténérzékenyeké 39 százalékkal, a látens gluténérzékenyeké pedig 35 százalékkal.
Jonas Ludvigsson, az Orebro Egyetemi Kórház munkatársa, a tanulmány főszerzője szerint az emelkedett mortalitási kockázatot az alultápláltság, vitaminhiány és a krónikus gyulladás okozhatja. A Journal of the American Medical Association című szaklapban közzétett dolgozat szerzője azt is megjegyezi, hogy még a gluténmentes diétán élő pácienseknél is találtak fekélyeket.
Peter Green, a Columbia Egyetem munkatársa ugyanezen lapszám vezércikkében hozzáteszi: egyre gyűlnek a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a gluténérzékeny pácienseknél neurológiai és pszichiátriai problémák is megjelenhetnek. A szakember felhívja az orvosok figyelmét, hogy korábban figyeljenek oda az emésztőrendszeri gyulladásokra és a gluténérzékenységre.
A gluténallergiásoknál sokszor fordul elő más, immunrendszert érintő egészségügyi probléma is, például diabétesz vagy ízületi gyulladás. Mindazonáltal a gluténérzékenységet sok esetben csak akkor állapítják meg, amikor már jelentős kárt okozott a páciens emésztőrendszerében.
Svédországban 1969 júliusa és 2008 augusztusa között vett biopsziás mintákat vizsgáltak meg kutatók, majd összehasonlították a gluténérzékenységgel és emésztőrendszeri gyulladással élő emberek halálozási kockázatát az átlagos népességével. Megállapították, hogy a gyulladásos páciensek halálozási kockázata 72 százalékkal növekedett, a megállapított gluténérzékenyeké 39 százalékkal, a látens gluténérzékenyeké pedig 35 százalékkal.
Jonas Ludvigsson, az Orebro Egyetemi Kórház munkatársa, a tanulmány főszerzője szerint az emelkedett mortalitási kockázatot az alultápláltság, vitaminhiány és a krónikus gyulladás okozhatja. A Journal of the American Medical Association című szaklapban közzétett dolgozat szerzője azt is megjegyezi, hogy még a gluténmentes diétán élő pácienseknél is találtak fekélyeket.
Peter Green, a Columbia Egyetem munkatársa ugyanezen lapszám vezércikkében hozzáteszi: egyre gyűlnek a bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a gluténérzékeny pácienseknél neurológiai és pszichiátriai problémák is megjelenhetnek. A szakember felhívja az orvosok figyelmét, hogy korábban figyeljenek oda az emésztőrendszeri gyulladásokra és a gluténérzékenységre.
MTI
| A gluténérzékenység (cöliákia) a gluténnal (sikérfehérje) szembeni túlérzékenység miatt kialakuló betegség, mely során a vékonybél nyálkahártyája nagymértékben károsodik. Ennek következtében valamennyi tápanyag felszívódása romlik, s felszívódási zavar jön létre. A gluténérzékenység genetikai adottságokon alapul: a cöliákiás beteg elsőfokú rokonainak mintegy 10%-a szintén gluténérzékeny. A tünetek a lisztes táplálék (gluténtartalmú ételek) bevezetését követően néhány hónap múltán, leggyakrabban 14–18 hónapos korban jelentkeznek először. Minél tovább szopik a csecsemő, annál több idő telik el a tünetek jelentkezéséig. Előfordulhat, hogy a betegség fiatal felnőtt korban vagy idős nyugdíjas kor körül alakul ki. A lisztérzékenység legjellemzőbb tünete az elhúzódó és ismételten jelentkező hasmenés: a betegek naponta többször ürítenek híg, világos, bűzös, esetleg habos, nagy tömegű székletet, amely – mint az szabad szemmel is látható – nagy mennyiségű zsírt tartalmaz. Igen gyakori, hogy jó és rossz időszakok váltják egymást, a betegnek egyik nap hasmenése van, a másik napon vagy napokban azonban teljesen kielégítő a közérzete. Székrekedés szintén előfordulhat. A beteg hasa elődomborodó, feltűnően puffadt. A cöliákiás „pókhas”-nak a fokozott gázképződés, a megnövekedett béltartalom és a hasfali izomzat petyhüdtsége az oka. Cöliákiás gyermek esetén a legszembetűnőbb a fejlődésében való visszamaradás: a hasmenéses időszakok megszűntével sem indul meg a súlygyarapodás, vagy csak igen lassan. Pszichés tünetek is jelentkeznek: kedvetlenség, ingerlékenység, elfordulás a környezettől. A gyermekek nyűgösek, nem játszanak, figyelmüket nehéz lekötni, fáradtak, kimerültek, legszívesebben fekszenek. A cöliákiás beteg bőre feltűnően sápadt, a fehérjehiány, valamint a vas és a folsav felszívódási zavara miatt súlyos vashiányos vérszegénység alakul ki, a fehérjehiány következtében néha vizenyő is megjelenik, legtöbbször a végtagokon, ritkábban a szemhéjakon. A gyermekek csontjai – a D-vitamin és a kalcium felszívódási zavara következtében – mészszegények. A K-vitamin hiánya miatt pedig vérzékenység léphet fel. A megbetegedés heveny szakaszában a hasmenés és a hányás miatti folyadék- és elektrolitveszteség súlyos só- és vízháztartási zavart idézhet elő. Gyors orvosi beavatkozás nélkül a beteg sokkos állapotba – úgynevezett cöliákiás krízisbe – kerülhet. Vannak a megbetegedésnek tünetszegényebb formái is, amelyek főleg a kisdedkor után jelentkeznek. Hiányozhat a jellegzetes széklet, elmaradhat a haspuffadás, és székrekedés is előfordulhat. Ilyenkor a fejlődésben való elmaradás és a kezeléssel dacoló vashiányos vérszegénység a legállandóbb tünet. |
