A dohányzásról szól az EU történetének legszétlobbizottabb irányelve

Egy több mint 200.000 emberre kiterjedő ausztrál vizsgálat szerint háromból két nikotinista e szokás következtében veszti életét, amennyiben nem hagy fel a dohányzással.

A BMC Medicine című szaklapban megjelent tanulmány (Emily Banks és munkatársai: Tobacco smoking and all-cause mortality in a large Australian cohort study: findings from a mature epidemic with current low smoking prevalence) szerzői elmondják: a közelmúltig azt gondoltuk, hogy a dohányzók kb. fele hal meg a dohányzás következtében, azonban a legújabb Egyesült Királyság- és USA-beli vizsgálatok magasabb, 67%-os halálozási arányról számolnak be. Az igen nagy populációra kiterjedő ausztrál vizsgálat megerősítette ez utóbbi adatot, és kimutatta: a dohányosok háromszor nagyobb eséllyel halnak meg idő előtt, mint azok, akik sose dohányoztak, továbbá a dohányzók 10 évvel hamarabb halnak meg, mint nemdohányzó társaik. A napi 10 szál cigarettát elszívók a nemdohányzókhoz képest dupla eséllyel számíthatnak korai halálra, míg egy doboz/nap fogyasztás esetén a kockázat 4-5-szörösre emelkedik.

Valódi közegészségügyi reform helyett

Az unióban bevezetett közegészségügyi szabályozási reform megkönnyítette, hogy a dohánygyárak lobbiérdekei érvényesüljenek – ez a következtetése a British Medical Journal kiadójának másik lapjában, a Tobacco Control című folyóiratban megjelent vizsgálatnak (Silvy Peeters és munkatársai: The revision of the 2014 European tobacco products directive: an analysis of the tobacco industry’s attempts to ‘break the health silo’). A tanulmány szabadon olvasható az interneten.

Az Európai Unió 2014-ben bevezetett dohánytermékekkel foglalkozó direktívája, aminek végrehajtása jövőre válik a tagországok számára kötelezővé, a 2001-es direktíva reformja nyomán született, tájékoztatnak a kutatók. Szerepel benne, hogy meg kell növelni a dobozokon elhelyezett grafikus egészségügyi figyelmeztetések méretét, a továbbiakban tilos használni egyes ízesítő anyagokat, ezen kívül a direktíva korlátozza a cigarettás dobozok méretét és alakját, továbbá szabályozza az E-cigaretták használatát.

Azonban a direktíva előírásai gyengültek az 5 évig tartó szabályozási reformfolyamat során, és ma már úgy hivatkoznak rá, hogy ez az EU történetének legszétlobbizottabb irányelve.

A kutatók számos dokumentumot elemeztek, hogy feltárják a dohányipari lobbi működésének természetét és nagyságrendjét, továbbá kimutassák, hogy a legújabb szabályozási reform hogyan befolyásolta a dohánygyártók érdekérvényesítési képességeit. 581 dokumentumot az EU-tól szereztek meg az információszabadságra hivatkozva, 28 dokumentum a Philip Morris International-től szivárgott ki, 17 nemzetközi dohányipari dokumentum a University of California úgynevezett Legacy Tobacco Documents Library-jéből származik, valamint a kutatók felhasználták az Európai Bizottság, a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament üléseinek jegyzőkönyveit és sajtótájékoztató anyagait, továbbá weben elérhető egyéb dokumentumokat. Ezen kívül interjúkat készítettek az Európai Parlament tagjaival és a dohánytermékek szabályozásában jártas szakértőkkel. A tanulmány feltárta a WHO dohánytermékekkel kapcsolatos szabályozása (Framework Convention on Tobacco Control) 5.3-as cikkelyének hatását a közegészségügyi szabályozásra (a cikkely létrehozásának bevallott célja a dohányipar közegészségügyi szabályozásra gyakorolt hatásának csökkentése volt), valamint az uniós szabályozási reformok hatását is felmérte.

A vizsgálat eredményeképp kiderült: a dohányipar masszív lobbitevékenységet fejtett ki –csak a Philip Morris International önmagában160 lobbistát alkalmazott -, továbbá az is bebizonyosodott, hogy a siker kulcsa valóban a lobbitevékenység. A kutatók számos nyilvánosságra nem hozott kapcsolatot tártak fel az Európai Bizottság vezető tisztségviselői és a dohányipar képviselői között, holott e kapcsolatok nyilvánosságra hozatala az 5.3-as cikkely szerint 2005 óta kötelező. Kiderült: számos korábban magas rangban szolgáló EU-tisztviselő is segítette a dohányipari érdekek érvényesülését, a reformfolyamat minden lépése ismétlődő késéseket szenvedett, továbbá a szabályozási reform során nem teljesült az EU deklarált célja, a transzparens ügyvitel.

Mindezek eredményeképp az új direktívából kikerült az a két javaslat, amely a legjobban zavarta a dohánycégek érdekeit: a sima, mintázatlan, egyforma dobozok alkalmazásának kötelezettsége és a dohánytermékek árusítóhelyen történő kirakásának, közszemlére tételének tilalma. A végeredmény a dohányipar, és nem a közösség érdekeit szolgálja.