A diagnosztikai próba mutatói

BIOSTATISZTIKA 21.

Sorozatunk egy korábbi részében (2006. 5. szám, 17. oldal) már láttuk, hányféle paramétert becsülhetünk egy egyszerű 22-es táblázatból, összesen négy számból, ha a kezelés hatását bináris változóval mérjük (például hatott/nem hatott). Ugyanilyen 22-es táblázatokkal jellemezhetjük a diagnosztikai eljárásokat is, ha eredményük bináris változó (beteg/ nem beteg).
A diagnosztikai eljárásokkal kapcsolatos sok fogalom (szenzitivitás, specifikusság, álpozitivitási és álnegativitási arány, pozitív és negatív prediktív érték, valószínűség- hányados és hatásfokmérő karakterisztika) legkönnyebben példákkal mutatható be. Találjunk ki ezért egy új betegséget, a biostatisztika- rezisztenciát, melynek előfordulási gyakorisága a teljes lakosság körében 30 százalék (bár az új megbetegedések száma – és ebben sorozatunknak is része lehet – csökkenő tendenciát mutat). Tételezzük fel továbbá, hogy létezik egy drága genetikai módszer, amely biztosan kimutatja a betegséget, valamint akad egy diagnosztikai eljárás (jelen esetben egy gyorsan kitölthető kérdőív), amellyel kiváltható a genetikai vizsgálat. A kérdőívre adott válaszok pontösszege 1 és 100 között lehet, az általánosan elfogadott küszöbszám pedig a 75 (vagyis biostatisztika-rezisztenseknek tekintjük a 75 fölötti pontszámot elérőket). A felmerülő kérdések: mennyire megbízható az egyszerűbb eljárás, pozitív eredmény esetén mekkora a betegség valószínűsége, valamint mekkora legyen a küszöbszám.