Tudomány
A csontritkulásban szenvedők gyakran szédülnek
A csontritkulásban szenvedők körében gyakrabban fordul elő benignus pozicionális vertigo, mint az átlagos népességben. A jelenség hátterében az ösztrogén oki szerepe merült fel, noha az összefüggés mindkét nem esetében érvényesnek látszik, ez pedig egyéb járulékos tényezők lehetőségét is felveti.
Az Egyesült Államokban lefolytatott és a Neurology című lapban nyilvánosság elé tárt vizsgálat résztvevőinek egyik csoportját 209 olyan beteg alkotta, akiknél a szédülés rendszeresen visszatért, de ennek nem sikerült kimutatni előzményét vagy okát (pl. koponyasérülés, fülműtét), míg a másik csoportba 202 olyan beteget toboroztak, akiknél nem jelentkezett vertigo. A csontsűrűségmérés leleteinek összehasonlítása alapján azt tapasztalták, hogy osteoporosis jelenlétében háromszor, míg ostepenia esetén kétszer gyakoribb a vertigo, mint normális csontvizsgálati eredmények birtokában.
Az összefüggést másik irányból vizsgálva, a nők csoportjában az ismétlődő szédülésről beszámoló betegek 25 százalékánál igazolódott osteoporosis és 47 százalékánál osteopenia, szemben a vertigót nem panaszoló társaik körében regisztrált mindössze 9, illetve 33 százalékkal. A másik nemnél ugyancsak hasonló kapcsolat mutatkozott a vertigo és a csont ásványianyag-tartalmának csökkenése között.
A cikk szerzője, Ji Soo Kim, annak bizonyítékaként értékeli a tanulmány eredményeit, hogy a benignus pozicionális vertigo valamiképpen a kálciumanyagcsere zavarára vezethető vissza. A tünetek legnagyobbrészt az ötvenes nők körében jelentkeznek először, ami felveti az ösztrogénszint változókori csökkenésének oki szerepét. A férfiak esetében is észlelt kapcsolat nem zárja ki, hogy valóban a hormonváltozás játszik közre mind a csontvesztés, mind pedig a vertigo létrejöttében, de mindenképpen gondolni kell egyéb tényezőkre is, melyek további kutatásokat érdemelnek.
Dr. Simonfalvi Ildikó
