Vélemény
A bodrogiaknak nem kell a magatartászavaros fiatalok otthona
Befogadó falu. Évek óta sokan emlegetik így a Somogy megyei Bodrogot. A nem egészen félezer lakosú, Kaposvár közelében lévő kistelepülésen ugyanis már több mint két évtizede működtet egy otthont a Menedék Alapítvány. Olyan családok költözhetnek a falu szélén álló, egykori Nádasdy-kastélyban kialakított - ma már elsősorban a baptista egyház támogatásával működő - otthonba, akik vállalják, hogy nevelőszülőként befogadnak állami gondozott gyermekeket.
Az elmúlt két évtizedben félszáz gyermek került itt újra családba, a nevelőszülők közül pedig többen is a faluban vásároltak házat, Bodrogon telepedtek le. Jelenleg az otthonon kívül már hat helyi családban nevelnek befogadott gyermekeket. Az intézmény lakói, az ország minden részéből érkező fiatalok, nevelőszülők és a tősgyökeres bodrogiak két évtizede élnek egymás mellett békességben. Az alapítvány egyik munkatársa így fogalmazott: „A bodrogiak melegszívűek, szívesen befogadják az idegent.”
Mindezek alapján nem véletlen, hogy Bodrogra esett a Somogy Megyei Önkormányzat választása, amikor helyszínt keresett egy új – nehezen kezelhető, súlyos magatartászavaros, állami gondozású, 10–18 éves fiúk számára tervezett – gyermekotthonnak. A községben ráadásul volt megfelelő épület, egy régi, üres iskola, a falu önkormányzata pedig a kezdetektől támogatta a tervet. Az új intézmény megnyitása mellett volt Heizer Kornél, a falu polgármestere. Az ötvenes éveiben járó, mélyen vallásos férfi 1987-ben eladta pécsi házát, szabóműhelyét, hogy Bodrogra költözzön feleségével, és segítse a család nélkül maradt gyermekek boldogulását.
Öt gyermeket fogadtak be négy sajátjuk mellé. Új életüket azzal magyarázza a polgármester: „Isten megszólított bennünket.” Heizer Kornél nevelőszülőből aztán a Menedék Alapítvány helyi vezetője lett, 1997-től pedig polgármester.
– Az új intézményt nem csak személyes meggyőződésem miatt támogattam. Biztos voltam abban, hogy az a falu fejlődését szolgálná – mondja Heizer Kornél. – Az otthonnak kiszemelt épület üresen állt, csak vitte a pénzt, ráadásul a megyei önkormányzat 25-30 millió forintot ígért érte. Ez óriási összeg nekünk, hiszen költségvetésünkből évi hárommillió jut csak fejlesztésre. Az sem mellékes, hogy több helybeli kaphatott volna munkát az otthonban.
A polgármesterrel egyetértett mind az öt képviselő, s már-már úgy tűnt, hogy minden sínen van, amikor kiderült: akadnak, akik nem örülnek a faluban magatartászavaros gyermekek beköltözésének. A település hat lakója levelet küldött a polgármesternek. Egyebek mellett azt írták: „Nem értünk egyet azzal, hogy félbörtön jellegű intézet létesüljön a faluban. Tudomásunk van arról, hogy ezek a nevelni kívánt fiatalkorúak a korábbi lakóotthonukban is bűncselekményeket követtek el. Vélelmezzük, hogy az intézmény megnyitása után súlyosan romlik a közbiztonság, s elértéktelenednek az ingatlanok. Ez az intézmény nem híressé, hanem hírhedté teszi a falut.”
Heizer Kornél a levél olvastán nyomban falugyűlést hívott össze. Nem hallgatta el: valóban járhat konfliktusokkal az otthon megnyitása. Ám arra is kitért, hogy a zárt intézményben csupán két nyolc fős csoport lenne, és tizenkét felügyelő vigyázna a 10-18 éves fiúkra. Hiába érvelt azonban, nem sikerült meggyőznie a kétkedőket. Az otthon ellenzői és a képviselők ekkor úgy vélték: a további viták elkerülése érdekében népszavazást kell tartani.
A helyieknek néhány nappal ezelőtt arra kellett választ adniuk: támogatják-e, hogy a falu központjában lévő üres épületben egy, a családjukból kikerült, súlyos magatartászavaros fiúk számára speciális gyermekotthont alakítson ki a Somogy Megyei Önkormányzat? A választásra jogosultak 63 százaléka voksolt: 178-an elutasították a tervet, s mindössze 45-en támogatták azt.
– Polgármesterként tudomásul vettem a szavazás eredményét - mondja Heizer Kornél. – Magánemberként viszont nem tudok azonosulni az otthon ellenzőinek véleményével. Úgy érzem, hogy az egykor befogadó Bodrog kirekesztő faluvá vált.
– Tévedés azt hinni, hogy kirekesztők lennénk. Nem a gyerekek ellen harcoltunk, hanem a falu békéje, nyugalma mellett álltunk ki - mondja Erdei István, az otthon ellenzőinek egyik szószólója. – Bizonyosság erre, hogy jómagam is öt gyermeket fogadtam be négy sajátom mellé. De a saját bőrömön tapasztaltam, hogy még a nem problémás befogadott gyermekekkel sem könnyű. Volt példa arra, hogy egyikük, bár saját gyermekemként neveltem, meglopott. Ezek után el tudom képzelni, mire számíthattunk volna, ha a problémás fiatalok költöznek a faluba. A bodrogiak az elmúlt húsz évben már bizonyították nyitottságukat, szociális érzékenységüket, így szerintem nem kirekesztő az, ha most egy kicsit magunkra gondolunk. Ezért kértük, hogy máshol nyissák meg az otthont.
Azt, hogy hol lesz a máshol, egyelőre nem tudni. Bátori Zsolt, a Somogy Megyei Önkormányzat humánszolgáltatási főosztályának vezetője egyelőre nem nevezi meg a pontos helyszínt, csak annyit mond: meglévő intézményeik egyikét alakítják át, oda költöznek majd az érintett, most még Kaposváron élő fiúk.
Bodrogon néhány nappal a népszavazás után is beszédtéma még az otthon ügye. A községben megszólítottak, névtelenséget kérve, mind azt mondják: jól voksoltak a bodrogiak.
– Hogy miért szavaztam nemmel? Ebben a faluban béke és nyugalom van, semmi szükség felforgató elemekre! – jelenti ki a posta előtt ácsorgó hatvanas éveiben járó férfi.
– Itt csak loptak, randalíroztak volna azok a zsiványok – kapcsolódik be a beszélgetésbe a kerítése mögött álló asszony. – Vigyék máshová a bajkeverő kölyköket!
Amikor arról kérdezem az asszonyt, hogy hol lenne jó helye az otthonnak, rövid gondolkodás után azt válaszolja:
– Nem tudom. De nem itt. Máshol.
