A béremelés helyett találták ki a Semmelweis-napi zárást

Július 1. Semmelweis-nap, ami az egészségügyi dolgozóknak munkaszüneti nap. Ez a nap egyben a magyar egészségügy napja is, ekkor zárva vannak a háziorvosi rendelők, a fogorvosi rendelők, a szakorvosi rendelők, a védőnői tanácsadók, a gyógyszertárak, valamint szünetel az NNGYK-ban az Anonim AIDS-szűrés Tanácsadás is. De valóban a teljes zárás az ünneplés módja?

Nincs minden zárva, csak ügyeleti szolgálat van. Olyan, mintha vasárnap lenne. Egyébként ezt az egészségügy nem kérte, hanem kapta, hogy lecsöndesedjen és örüljön. 

Az egészségügyben dolgozóknak segít ez az egy nap egyáltalán valamiben is?  

Nyilvánvaló, hogy ennek jelképes értelme van. A Semmelweis-napi zárást akkor határozták el, amikor a kormány éppen nem tudott béremelést adni. Ezért kaptak az egészségügyi dolgozók egy Semmelweis-napot. Egy folyamatos üzemben ilyenkor nyilván ügyeletet kell kiállítani, és azért egy csomó ember dolgozik. Nyilván számos dolog viszont nem történik meg.

Ez ugyanaz, mint amit a közgazdászok számolnak, hogy hány ünnepnapjuk lehet ebben az országban az embereknek, hiszen az ünnepnapok a munkanapok terhére vannak. Ebben az időszakban kisebb, visszafogottabb a termelés, másképp kell megszervezni a még meglevő munkát. Egy vaskohót sem lehet kikapcsolni csak azért, mert ünnep van, és ugyanígy az egész egészségügyet sem lehet kikapcsolni.

Ez főleg a kórházi üzemre vonatkozik, a járóbeteg szakrendeléseken legfeljebb arról van szó, hogy kisebb a rendelkezésre álló kapacitás. De ez kormányzati szakpolitikai döntés, és nem az egészségügyi dolgozók döntése volt, mert a 365 napon belül egy nappal több, vagy kevesebb szabadnap a 256 munkanaphoz képest elenyésző dolog. Jelképes értéke van. Ilyenkor az egész országnak eszébe jut, hogy van egészségügy, abban vannak dolgozók, akiknek fontos a munkája. 

Az egészségügy gondjainak megszüntetésében segít bármennyit is ez a nap?

Ahhoz semmi köze nincsen. Ha cinikus vagyok, akkor azt mondom, hogy egy nappal kevesebb teljesítményt kell kifizetnie a biztosítónak, de azért ez sem egészen igaz, mert a betegeket végül el kell látni. Akkor is, ha nem ezen a napon látják el őket, hanem valamikor később. Az az egészségügyhöz egyszerűen nem illik, hogy lényegi része a várólista, az előjegyzési lista, meg a fogadási lista, tehát egy csomó olyan technika, amikkel halasztják a betegek ellátását.

A teljes interjút a HírKlikk közli.

Weltner János sebész főorvos írását a hálapénzről a Népszavában olvashatják.