A bempedoinsav és a sztatinok
A bempedoinsav klinikai vizsgálattal igazolt módon fokozza a sztatinok LDL-koleszterinszintet csökkentő hatását abban az esetben is, ha a sztatinokat a legmagasabb tolerálható dózisban alkalmazzák, írja a PharmaOnline.
A bempedoinsav ugyanazon az anyagcsereúton avatkozik be a koleszterin-szintézisbe, mint a sztatinok, csak egy korábbi reakcióban. Ezt tudva az ATP-citrát-liáz enzim gátlása révén ható bempedoinsav, illetve a HMG-CoA-reduktáz-gátló sztatinok együttes alkalmazása biokémiai szempontból is logikusnak tűnik., írja a PharmaOnline.
Klinikai vizsgálat a sztatinok mellett adagolt bempedoinsavval
A bempedoinsav hatásosságát és biztonságosságát 2230 beteg bevonásával vizsgálták. Olyan betegeket válogattak be a vizsgálatba, akik a maximális tolerálható dózisban szedték a sztatinokat, és annak ellenére 1,8 mmol/l fölötti volt az LDL-koleszterinszintjük. További beválogatási kritérium volt az érelmeszesedés jelenléte vagy a familiáris hiperkoleszterinémia diagnózisa.
A vizsgálat 5 ország 114 vizsgáló centrumában folyt. Az aktív ágra randomizált betegek napi 180 mg bempedoinsavat kaptak – a maximális, még tolerálható dózisú sztatin-kezelésük mellett. A vizsgálat végpontjaiként a mellékhatásokat fellépését, illetve az 52 hetes kezelés alatt bekövetkező LDL-koleszterinszint-csökkenést tekintették.
Kedvező terápiás hatás
Úgy tűnik, hogy a sztatin-kezelés bempedoinsavval való kiegészítése kedvező az LDL-koleszterinszintet tekintve. Már 12 hét elteltével átlagosan 16,5 százalékkal csökkent a bempedoinsav hozzáadása hatására az LDL-koleszterinszint. Mindez a „csak” maximális tolerálható dózisban történő sztatin-kezeléshez képest szignifikáns különbséget jelent.
Kevésbé előnyös mellékhatás-spektrum
A nem kívánatos hatások gyakorisága nem volt magasabb a bempedoinsavval kezeltek körében, mint a „csak” sztatinos ágon (78,5 versus 78,7 százalékok). A súlyos mellékhatások fellépésének a rizikója sem volt jelentősen emelkedett (14,5 versus 14, 0 százalékok). Ellenben, gyakrabban került sor a terápia mellékhatások miatti megszakítására a bempedoinsavas ágon (10,9 versus 7,1 százalékok), illetve köszvény is jóval gyakrabban jelentkezett a bempedoinsavval kezeltek körében (1,2 versus 0,3 százalékok).
Ez utóbbi arra vezethető vissza, hogy a bempedoinsav egyik metabolitja a vesében ugyanazon a transzporteren keresztül választódik ki, mint a húgysav, és a két hatóanyag kompetitív versengése emeli a húgysavszintet. Továbbá, a sztatinok leggyakoribb mellékhatásai között ismert izompanaszok gyakoribbá váltak a bempedoinsavas kezelés hatására (13,1 versus 10,1 százalékok).
A mellékhatásspektrum azonban kedvezőbbé vált: a bempedoinsav + sztatin kombinációs kezelés csökkentette a 2-es típusú diabétesz kialakulásának a rizikóját (3,3 versus 5,4 százalékok) a „csak” sztatin-kezeléshez képest.
A bempedoinsavra sötét árnyat vető halálesetek
Elgondolkodtató, hogy a bempedoinsavas csoportban 3,24-szer gyakrabban fordult elő haláleset (13 haláleset), mint a pusztán nagydózisú sztatinnal kezeltek körében. A bempedoinsavas ágon regisztrált halálesetek közül 5 daganatos eredetű volt, és mivel ezek a kezelés kezdetén következtek be, nem valószínű, hogy összefüggésben lennének a bempedoinsav adásával. További 5 beteg szív- és érrendszeri megbetegedés miatt veszítette el az életét (2-2 szívelégtelenség és szívinfarktus, illetve 1 hipertenzív krízis). Emellett, a bempedoinsavas ágon a szívelégtelenség miatti kórházba kerülési ráta is jelentősen megnőtt, annak a relatív rizikója 4,49-szeres volt a bempedoinsavval is kezeltek körében a nagydózisú sztatinnal kezelteknél tapasztalttal összehasonlítva.
Kérdéses a forgalomba kerülési engedély
A gyártó mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind Európában forgalomba hozatali engedélyért folyamodott, amihez a fenn citált klinikai vizsgálati eredményeken kívül egyéb eredményeket is csatolt. A döntésre még várni kell.
(Forrás: NEJM)
