A bécsi múzeumok az év végén is kitesznek magukért
A 85 éves Eberhard W. Kornfeld svájci műkereskedő nem csak gyűjtő, galériája és nem utolsósorban szaktudása – aukciós tevékenysége – révén személyes kapcsolatba került azokkal, akiknek műveit azután megtartotta. Sőt, barátság fűzte nem is akármilyen alkotókhoz. E körhöz tartozott Picasso, Chagall, Giacometti, Sam Francis – mindegyikük művei jelen vannak az Albertinában. A kapcsolatok nem csupán legendák: Picasso öt Kornfeld-portréja is itt van. A kurátort dicséri, hogy szerényen elhelyezve, nem kifejezetten reflektorfényben.
„A modern útjai” címmel rendezett kiállítás Kornfeld gyűjteményének 130 darabját mutatja be, lenn az alagsorban, kellemes elrendezésben, bőséges, kétnyelvű (német–angol) magyarázattal ellátva. A kurátor érdekes megközelítést választott: egyes alkotókat párba rendezett, s éppen nem a hasonlóságra, inkább az abszolút ellentétre alapozva. Käthe Kollwitz és Gustav Klimt például efféle furcsa pár. Az előbbi a társadalom nyomorát, az utóbbi az erotika magasztosságát hirdeti az e kiállításra beválogatott képeken.
A hibátlan ízlésűnek – és korlátlan lehetőségekkel rendelkezőnek – tűnő gyűjtő talán legizgalmasabb képei Ernst Ludwig Kirchner egész termet betöltő munkái. A német expresszionizmus 1938-ban elhunyt mestere ugyan nem tartozhatott Kornfeld felnőttkori ismerősei közé, ám később Kornfeld vásárolta meg Kirchner műtermét. Ez is egyfajta személyes kapcsolat. Más persze, mint amilyen Alberto Giacomettihez fűzte: tőle a korai szobrokból is látható néhány az Albertinában.
Konkurens tárlatokból sem akad hiány a téli Bécsben, s a látogató küzdhet a bőség zavarával. A Bank Austria belvárosi kiállítóterme – a Kunstforum – az elmúlt évek csúcspontját jelentő kiállítással rukkolt ki. Georges Braque művészetét ilyen mélységig az osztrák fővárosban még soha nem mutatták be. S ez akkor is igaz, ha a látogató úgy érzi, mintha már találkozott volna egyik-másik képpel. Aztán ha jól utánagondol, rájön, téved: amit látott, az Picasso műve volt. Nem hiába tartotta utóbbi legnagyobb riválisának, miközben maga Braque egész életében – 1963-ban bekövetkezett haláláig – Picasso árnyékában érezhette magát. A Kunstforum kiállítása már csak azért is óriási teljesítmény, mert a világ minden részéből, ötven gyűjteményből sikerült megszerezni a március 1-jéig nyitva tartó kiállításra a műveket. Kronológiai elrendezésben akasztották fel a képeket; az első termekben még jól látható a fauvisták hatása, a későbbi művek már fedettebb, zöldes-barnás tónusúra váltanak. Választóvonal a kubizmus kezdő szárnypróbálgatásainak legmerészebbike, Picasso 1907-ben bemutatott Avignoni kisasszonyokja, amelyet elszörnyedve fogadott az akkori közönség. S következnek az oly harmonikus geometriai képek, a kubizmus klasszikusai. A késői, normandiai korszak csendéleteiből is válogattak a 76 kiállított mű közé.
A bécsi múzeumigazgatók Klimtre és korára mindig számíthatnak. Az Alsó-Belvedere most egészen különleges „múltidézésre” vállalkozott: a százéves évfordulóra felelevenítette az 1908-as művészeti kiállítást, amelyet a Klimt körül szerveződött csoport a század eleji szecessziónak szentelt. Az évfordulós ünnep még egy eseménynek szól. 1908-ban vásárolta meg Ausztria Klimt Csók című festményét.
A kiállítás megrendezéséhez akkor egy ideiglenes barakkcsarnokot állítottak fel, a bécsi műjégpálya mellett. A 6500 négyzetméteren, 54 teremben olyan alkotók voltak a sztárok, mint Kokoschka és Klimt. A mai „remake”-hez barakképületre nem volt szükség, a Belvedere falán is jól mutatnak a festmények, amelyek azóta világhírnévre tettek szert, s bár ennek megfelelően a kiállítás nagyszerű élmény, a hangulat jócskán eltér a száz év előttitől. Azt a frissességet, amit a Jugendstil akkortájt jelentett, ma már nem lehet reprodukálni.
Klimt kora, illetve élettársa, Emilie Flöge a főszereplő a Wien Museum karlsplatzi épületében is: itt február 22-ig a Wiener Werkstätte ékszermunkáit állítják ki, a New York-i Új Galéria közreműködésével. Pici, de finom kiállítás, amelyen a minőség fontosabb a mennyiségnél: mindössze 38 kiemelkedő munka látható, és igen sok információ arról, hogyan egyengette Emilie Flöge – modellként, valamint tehetős és jó ízlésű közönség számára szalonjában rendezett bemutatókkal – a hagyományokkal drasztikusan szakító ékszerdivat útját.
Akinek marad még ideje és energiája más múzeumokra, az semmiképpen se hagyja ki Az ismeretlen Hundertwasser címűt (a mester múzeumában, a 3. kerületi Kunsthausban), vagy látogasson el az egyébként épülete miatt is figyelemre méltó Iparművészeti Múzeum Plakátkiállítására. Kellemes meglepetésben részesül, aki felkeresi a most tízéves Schönberg-központot: a január 18-ig tartó évfordulós kiállítás témájául Schönberg korának képzőművészetét, mégpedig az 1900-as évek északi modern munkáit választották. Igazi csemegékkel: Strindberg, Schönberg, Munch képeivel.
Szászi Júlia (Bécs) Medical Tribune
Online elérhetőségek:
www.albertina.at
www.kunstforum.at
www.belvedere.at
www.wienmuseum.at
www.kunsthauswien.at/
www.MAK.at
www.schoenberg.at
