A 3D nyomtatás jogi aspektusairól

A 3D nyomtatás napjaink legígéretesebb innováció közé sorolható, amely az ipari termelést és a kereskedelmet éppúgy képes forradalmasítani, mint a fogyasztói szokásokat, továbbá lehetőséget teremt nemcsak a mamutcégek termelési költségeinek optimalizálására, de egy-egy nagy álmokat dédelgető start-up cég sikeres piacra lépésére is. Mindezeken túl pedig a szabadidő kibontakoztatásának és a művészi szabadság kiteljesítésének is újfajta kereteket ad. Alkalmazási területei, és a nyomtatással előállított tárgyak és eszközök köre is szinte végtelennek mondható, ezért mindegy, hogy épp hűtőmágnesről, ruhaneműről, vagy mozgássérültek számára készült protézisről beszélünk, a megfelelő anyaggal és eljárással szinte bármi „kinyomtatható”.

A technológia nagy reményekkel kecsegtető előnyei és hasznossága mellett számos kockázatot és veszélyt is magában hordoz, melyek az eljárást igénybe vevőket éppúgy fenyegethetik, mint a vétlen harmadik személyeket. Ez pedig különösen igaz a nyomtatáshoz használt számítógépes programok, valamint az elkészült produktumok kapcsán felmerülő szellemi tulajdonjogi problémák körére. A 3D nyomtatás, mint fogyasztási alternatíva ugyanis komoly bevételektől foszthatja meg például a film-, a szoftver- vagy divatiparban, illetve szinte valamennyi egyéb, fogyasztói rétegeket célzó iparágban tevékenykedő cégeket. Hiszen miért is fizessen az átlagfogyasztó egy divatos cipőért, vagy egy játékfiguráért, amelyet otthon maga is kinyomtathat? A másik oldalon pedig az alkalmazott technológiához kapcsolódó tudást illető könnyelműség épp a 3D nyomtatással kísérletező start-up cégeket és kisvállalkozókat foszthatja meg a megoldásaik védelme és a bitorlókkal szembeni sikeres fellépés esélyeitől. Amellett ugyanis, hogy az újfajta eljárás kalózpéldányok tömegei előállításának kéretlen segítőjévé válhat, a másolat és az eredeti „márkás termék” közötti különbségek a megfelelő beállításokkal és alapanyagok felhasználásával szinte virtuálissá tehetők.

Részletes tudnivalók az oldalon