"Mindennap a betegségtől való félelemmel indulok munkába"

Annalisa Malara kijelentette: soha nem fogja elfelejteni, ami a tizenötezer lakosú Codogno kórházában azon a februári reggelen történt.

"Súlyos állapotban intenzív osztályra került egy életerős 38 éves férfi, akinek kezdeti tüdőgyulladása harminchat óra leforgása alatt kétoldalúvá vált. Egyértelmű volt, hogy vírussal állunk szemben, mégsem gondoltunk azonnal az új koronavírusra" – idézte fel Malara orvosnő. Elmondta, a beteget lélegeztető gépre kapcsolták. A beteg felesége elmondta, hogy férje három héttel korábban egy Kínából visszatérő kollégával vacsorázott.

"Nem teszteltük rögtön, mivel az akkor érvényes protokoll szerint csak a közép-kínai Hupej tartományból érkezőket kellett tesztelni, vagy azokat, akik fertőzött személlyel voltak kapcsolatban. Nem volt elég információnk, nem tudtunk a tünetmentes vagy kevés tünettel bíró közvetítők veszélyéről" – mondta Annalisa Malara. Az aneszteziológus mégis elvégezte a tesztet, így azonosította az első beteget Európának azon a részén, ahol senki sem várta. Codognóban meghúztuk az európai vészharangot jelezve, hogy a betegség megérkezett – fogalmazott.

"Senki nem gondolta, hogy a vírus közöttünk van. Beleborzadok, ha arra gondolok, hogy az első beteget szájmaszk nélkül vizsgáltam meg, azóta viszont le sem vettem többé". Megjegyezte, az első betegnél még azt sem tudták hirtelen, hogy milyen gyógyszerrel kezeljék. A beteget elszigetelték, a kórházat lezárták, az összes pácienst és egészségügyi dolgozót elkezdték tesztelni.

"Késő volt, a betegek száma óráról órára emelkedett az észak-olasz kórházakban" – emlékezett. Codogno polgármestere február 21-én elrendelte a város üzleteinek, éttermeinek, iskoláinak lezárását. Február 22-én Codognót és a térség további tíz városát karantén alá helyezték.

Az első beteg azóta már jól ismert, neve Mattia Maestri volt, akinek várandós felsége és több családtagja is megbetegedett, édesapja meghalt a járványban. A férfi három hetet töltött intenzív osztályon. Nem szívesen nyilatkozik, de Malara doktornővel azóta is tartja a kapcsolatot.

Az orvosnő felidézte, hogy a járvány első hónapjaiban csak akkor nem dolgozott, amikor evett és aludt. Amikor néha hazament, a lábtörlőn talált élelmiszercsomagot, a szomszédok tették oda, mert tudták, nincsen ideje bevásárolni sem. Annalisa Malara elmondta, a csodával határosnak tartja, hogy egy éve a járványosztályokon dolgozik, de nem kapta el a fertőzést. Az elsők között oltották be. Lombardiában több száz orvos halt meg, főleg háziorvosok, de az egészségügyben dolgozók családtagjai is. Arra a kérdésre, hogy miért volt magas a halottak száma az orvosok között a második hullámban is, amikor már felkészültebbek voltak, Malara úgy válaszolt, hogy egy év megfeszített munka kimerítette az egészségügyi dolgozókat testben és lélekben is, ezért csökkent a személyes biztonságukra fordított figyelmük.

"Mindennap a betegségtől való félelemmel indulok munkába. Az orvosi munka is teljesen megváltozott, hiszen órákat töltünk védőruhában, arcunkra szorított maszkkal, ami még inkább növeli a nehéz munkánkat kísérő stresszt" – mondta. Úgy vélte, a szigorú korlátozásokhoz való alkalmazkodást a testi kontaktust kereső olaszoknak nagyon nehéz volt megszokni. "Felborult a világunk, semmi nem olyan már mint régen. Én is szeretnék már újra tervezni, vakációzni, elmenni a tengerre a barátaimmal, átölelni az embereket" – mondta.

Annalisa Malarát októberben az államfő az Olasz Köztársasági Érdemrend Lovagja címmel tüntette ki, jelenleg a milánói vásártéren felállított járványkórházban dolgozik. Ami a távlatokat és a védőoltást illeti, kijelentette, hogy a járvány elleni küzdelem utolsó felvonása zajlik az "aggodalmat keltő" vírusmutációkkal szemben.

Codognóban és a lombardiai kórházakban idén február 20-án az utóbbi egy évben elhunyt egészségügyi dolgozókra és betegekre emlékeznek. Tavaly óta már több mint 91 ezren haltak meg Olaszországban, közöttük több mint 27 ezren Lombardiában.