Reakciók A hét kérdésére

igen

Dr. Cseplák György

 Tisztelt Szerkesztőség,

Nem értek egyet azzal, hogy Sólyom László a törvényt "politikai aggályai"
miatt küldte vissza. Ezzel út nyílott arra, hogy változtatás nélkül
megszavazzák, és akkor már kötelessége a kormanyfőnek aláírni.

Alkotmanyos aggályok miatt - amik vannak is bőséggel - az
Alkotmanybíróságtól kellett volna normakontrollt kérnie.

Üdvözlettel, 

Papp Géza dr .

A magyar egészségügy tervszerű amortizálása, rombolása napjainkban

Manapság gyakran kérdezik honfitársaim /betegek és egészségesek /, „Vajon mi történik az egészségügyben most , miért ilyen durva és kapkodó a „reform”, s ez hogyan érinti a lakosság egészségügyi ellátását , a gyógyítást , az állampolgárok esélyét a gyógyuláshoz?

Röviden:

 Folyamatos reform zajlik az „ócsítás” szelemében / pl. irányított betegellátás, ún. „IBR”- ellátásszervezés, több biztosító, ágyszám csökkentés ,ún. „szakellátási teljesítményvolumen-korlát”, a gyógyszerfelírás büntetéssel történő korlátozása az ún.„korbács rendelet”-tel, a betegek egyre emelkedő pénzbeli hozzájárulása -„co-payment”- a gyógyításhoz –vizitdíj, kórházi napidíj, dobozdíj, a gyógyszerek tb-támogatásának csökkentése ,stb., s közben az ellátás romlik, az ország módszeres eladósítása, napjainkra kb.1 éves nemzeti jövedelem költségvetési hiánya mellett, folyamatos tőke, vagyon /ingó, ingatlan/ és szakember vesztéssel.
Mondhatjuk azt is, hogy az egészségügy ,mint a hazánkban még az utolsó nagy rendszer, módszeres és tervezett kb.1500 milliárd Ft. éves működtetési költségének , a hasonló nagyságú vagyoni részének és a szakma személyi állományának /pénzügyi és tulajdonosi/ kifosztása történik.
A fentiek alapján sajnálatos módon már a betegeket sem kímélik!
Azt is fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi TB kasszában kb. 10 % megtakarított pénz összeg van, s az 1960-as évektől, a mindenkire kiterjedő társadalom biztosítás meghirdetése óta ,1 éves működési költség folyamatosan hiányzik belőle !

Bővebben:

 A válasz azonban nem ilyen egyszerű ,hiszen egy nagyon fontos közügyről van szó, ugyanis bármelyikünk lehet beteg élete folyamán és egészségügyi ellátásra szorulhat még úgy is, ha egész életében betartott mindent a betegség megelőzés érdekében életvitele során.
Elöljáróban általánosságként elmondható, az alapvető kérdés az élet minden területén az ,hogy mi az igény , illetve mi a szükségszerű  /pl. szakmailag/ és mi a lehetőség, tehát mi a megengedhető /pl. gazdaságilag/ ?
Ez az elv különlegesen érvényes az egészségügy működésére és működtetésére!
A gyakorlatban ez azt jelenti , hogy betegség esetén a gyógyulás iránti igény szükségszerűen fennáll, ugyanakkor nem mondható el ez a betegségmegelőzésről, a ”prevenció „-ról / pl. egyéni és közösségi életmódi – szociális-kulturális, táplálkozási, mozgási, foglalkozási szokások, stb. /.
Tehát soha nem érvényesülhet megfelelő formában az elégséges és szükségszerűség elve „egészségügyi-népegészségügyi” szempontból.
Felvetődik a kérdés ;miért van ez így ?

 Mert nem élünk mindig helyesen, ”egészség megőrző” módon,, ha betegek vagyunk, nem fordulunk időben segítségért, vagy akkor is igénybe vesszük az ellátást, ha nyilvánvalóan nem szükséges ,s ezzel akaratlanul is túlterheljük a gyógyító- és ellátórendszereket.

Mert az ellátórendszer kapacitása, gyógyító képessége korlátozott, hiszen az egészségügy olyan ”különleges szolgáltatás” , amelyben korlátlan lehet az igény, de véges anyagi-emberi lehetőségek állnak egymással szemben.

A fenti alapelv mindenféle szolgáltatásra érvényes lehet, de az egészségügyi ellátásra mindegyiknél „igazabb” ,hiszen bárkinek szüksége lehet rá, s ezért közügy !
Az elmondottak alapján talán érthető az ,hogy napjainkban miért van válság az egészségügy működésében.
Az igazi gond nem az alapvető feladatokkal, problémákkal van, hiszen az élet egy nagy kihívás ,s mindenkor ezt kell eredményesen túlélnünk, hanem a megoldás formáival lehetőségeivel ,vagyis a hogyan és miképp lehetőségeivel.

És most jutottam el oda, hogy válaszoljak az eredetileg feltett kérdésre;

- Az egészségügyi ellátórendszerben mindig történt folyamatos átalakítás ,igazítás,” javítás”, ezt oly módon kell véghez vinni, hogy a folyamatos és megfelelő színvonalú ellátás ne károsodjon, tehát a beteg lehetőleg gyógyuljon meg.
Ez az átalakítás leginkább egy olyan repülőgéphez hasonlítható, amelyet repülés közben kell javítani, de soha nem eshet le, hiszen akkor meghalnának a rajta utazók !
Napjainkban is úgy kell az egészségügy rendszerét tovább alakítani , hogy minél kisebb egészségveszteség, vagyis minél nagyobb egészségnyereség jöjjön létre a lakosság számára !
Nos ez az a probléma ,ami igazán nehezen oldható meg.
Az átalakítási folyamat manapság azért okoz nagy megrázkódtatást a társadalom számára , mert az úgynevezett „egészségügyi reform” során az aktuális hatalom, egy gondosan és körültekintően kialakított , jó minőségű és kedvező hatékonyságú egészségügyi ellátórendszert durva beavatkozásokkal /politikailag nem „fair” döntésekkel /változtat meg , s nem pedig szakszerűen érdemben egyeztetett, széles körű társadalmi vitákkal .
Tehát valóban elmondhatjuk azt, hogy nem szán kellő időt és gondosságot sem a törvényhozás sem a végrehajtás az átalakításra annak ellenére, hogy mindannyiunk közös ügyéről van szó !

Sajnos mostanság nem hallunk egyebet , mint:

A közvagyonok kivonását a gyógyítási rendszerből, gyakran magántulajdonba átírással /pl. kórházcsonkítások, bezárások, hovatovább értéken aluli eladások, a műszerek „amortizálása „ legyen az új vagy régebbi ,csak ne lehessen használni, stb./.
A szabadverseny jellegű „egészségügy ipar „/pl. diagnosztika-labor, képalkotók-, gyógyszer, vegyszer, stb./ gyakran gátlástalan vagy alig szabályzott formában történő rátelepítése az ellátórendszerre, nagy teret adván a spekulatív tőke kiáramlásoknak a gyógyító kasszából.
A szakemberek /orvosok ápolók, szakszemélyzet/ elbocsátását, de gyakran javasolják az országból eltanácsolásukat ,elküldésüket is. Napjainkban nyíltan hangoztatja a vezető elit, hogy az átalakítás folyamatában nem tényező a szakszemélyzet, az ápolók és az orvos !
Az egészségügyet működtető pénzeszközök /társadalombiztosítási pénzek, egyéb működtető tőkék, stb./ kivonását-elvonását / pl. a 2008-as egészségügyi költségvetés az eddigi kb.1500 milliárd Ft helyett már csak kb. 95o milliárd Ft-ot szán a működtetésre/, az egészségbiztosítási és nyugdíj járulékok ,stb.be nem hajtását, a meglévő összegek gondatlan kezelését, melyek napjainkra körülbelül 1500 milliárd Ft.-nyi hiányt okoztak és tartanak fenn a rendszerben, amely jelenleg rohamos növekedést mutat!

A fentieket még tovább ronthatják a jelenleg tervezett drágább működtetésű több biztosítós „profit éhes” rendszerek bevezetése legalább 15 éves terv formájában, a világon egyedül állóan, „hungarikum”-ként.
A működtetés a több biztosítóval a vélt előnyök / pl. hiányzó tőke kerül a rendszerbe, hatékonyság nőhet, stb/ ellenére, összességében hosszútávon várhatóan rontják az ellátás biztonságát ,hozzáférhetőségét, alapjaiban sérülhet a szolidaritási elv, vagyis sokan kirekedhetnek az egyenlő gyógyulási esély folyamatából ,csökkenhet az úgynevezett „egészségnyereség” mind az egyén mind a társadalom számára!
Például szolgálhat az a tény, hogy néhány országban bevezetett több biztosítós modell eredménye az lett ,hogy milliók nincsenek biztosítva, mert nem tudtak szerződést kötni, vagy nem volt érdemes szerződést kötni velük, mivel vagy szegények, vagy nagyon betegek ,s így nagy kockázatúak a biztosítók számára.
Az így keletkező ellátási zavarok mellett ,a több biztosító működtetése összességében még többe is kerül a társadalomnak / pl. növekvő fenntartási költségek, szükség szerinti költségvetési konszolidációk az állami költségvetésből, mint ahogy a bankok esetében is történt több 100 milliárd Ft-al, stb./.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem ,hogy az eredeti biztosítási forma valahai visszaállításának szükségessége esetén hatalmas költségek keletkezhetnek.
Szakértői becslések szerint ez akár megduplázhatja a kassza jelenlegi hiányának összegét is, vagyis nem kevesebbről van szó, mint kb.1500 milliárd forintnyi plusz kiadásáról.
A lesújtó eredmények jelei már észlelhetők , nincs elég orvos és intézmény, mára előjegyzési és várólisták vannak és ezek gyakran igen hosszúak, a betegek nem tudnak fizetni a szükséges gyógyszerért és ellátásért, de az orvos sem írhatja fel sokszor a szakmailag indokolt gyógyszereket, stb., tehát a betegek nehezebben férhetnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz, s bizony ez sokszor katasztrófához vezet.

Jogosan merül fel a kiszolgáltatott többségben az a kérdés ;vajon a folyamatoknak miért kell így történniük, s miért így zajlanak?


A válasz egyszerű; sajnos a történésekből úgy látszik, hogy rossz természetű és beidegződésű döntéshozóink és végrehajtóink vannak többségben a hatalomban . „Politikailag nem korrekt” a vezető elit viselkedése irántunk, ugyanis a döntéseket az érintettek ,polgárok és az őket ellátó orvosok, ápolók, szakdolgozók, tulajdonosok és működtetők , érdemi bevonása nélkül hozzák meg és hajtják végre, pedig 4 éveként mindig megígérik ,hogy a jövőben ez nem így lesz , hiszen a sorsunkról és életünkről van szó!
Az eddigi eredmények az élet minden területén azt igazolják, hogy a döntések és végrehajtások ,a folyamatos „reformok”, mindig jogszerűek , de nem okszerűek és szükségszerűek .Nagyon sokszor szakszerűtlenek , tehát az érintett hozzáértők érdemi bevonása nélkül zajlanak rendkívül nagy anyagi és sokszor emberi veszteségekkel!
Ez tapasztalható az élet más területein is ,legyen szó akár a mezőgazdaság , az ipar vagy a lakossági szolgáltatások nagy rendszereinek ún. „privatizációs „ átalakításairól !
Sajnos most már elmondhatjuk azt, hogy az egészségügy sem kivétel ezen átalakítási szokások alól!
Tehát egyértelműen állítható az a tény ,hogy napjainkban az alapvető hiba a döntéshozatal és végrehajtás hatalomgyakorlási folyamatában van, mert többnyire tudatosan szakszerűtlenek ,ideologikusak, álompolitizálóak.
Így adódhat elő az a helyzet , hogy gyakran szembekerül a döntéshozatal és végrehajtás a gyakorlati élettel, így a közakarattal és közjóval , azon alapvető emberi és alkotmányossági joggal is, mely az egészséghez való jogot jelenti minden ember számára !

Az elmondottak az emberek alapvető életminőségének romlását eredményezik !

Az egészségügyi „reform” folyamán is a döntéshozók és –végrehajtók” hatalmi ingájának „ szélsőséges kilengéseinek vagyunk tanúi .
Ezen hatalmi kilengéseknek a történelem folyamán mindenkor nagy emberi áldozatai és anyagi veszteségei voltak!  Ez volt tapasztalható abban az egykori törekvésben is, hogy legyen minden állami, s el kell törölni ; a jogot, a külkapcsolatokat ,a magántulajdont, a kereskedelmet, a pénzt, kultúrát stb.
Mostanság a másik véglet érvényesül , és az előzőek végletes és szöges ellentéte zajlik, tehát az államot le kell teljesen bontani ,mert úgymond rossz gazda ,s szabaddá- liberalizálttá- globalizálttá- privatizálttá kell tenni mindent a fent említettek közül, még a közügyeket is !
Az egészségügyet is „piacosítani” kell a szabad és korlátlan verseny szellemében!
A előzőekben elmondottak az okai az egészségügy,/ mint „különleges szolgáltatás”/ alapvető válságának , mely az elszegényedett , s netalán még beteg ember kiszolgáltatottságát tovább növeli.
Okkal mondható az jelenleg ,hogy a már létező "szociális holocaust” -hoz társulhat a folyamatok során az egészségügyi ellátás katasztrófája is !
Semmiképpen nem kedvező az a történelmileg akár axiómaként is említhető társadalmi-politikai jelenség és folyamat, melyet napjainkban ismét tapasztalunk. Az egyénekben és a közösségekben folyamatosan nő az éhinség / pl.széles körű szociális lecsúszás/, a fenyegetettség / pl.terror, erőszak, büntetés /,a rabság / pl.a munkaerő korlátlan kiaknázása/ és a kudarc /pl. állandó reform/ érzése és egyre gyakrabban élménye is .

A megoldás csak egy lehet:

Magunkat és a döntéshozókat - végrehajtókat arra kell ösztönözni, hogy mindenki gondos gazda módjára, kellő szaktudással, lelkiismerettel és felelőséggel „tegye a dolgát „ a saját területén !
Napjainkban ez a törekvés az „egészségügyi reform” folyamán nem tapasztalható, kivéve a betegek türelmét , együttműködését és a szakmai lelkiismeretet, kitartást és áldozatot vállaló ellátó személyzetet.
Minden törvényes eszközzel meg kell védenünk az egészségügyi ellátás biztonságát, ki kell állnia mindenkinek az egészségügyi közvagyon fennmaradásáért ,működtetéséért, az orvosok és szakdolgozók megtartásáért, a közjónak hatékony felhasználásáért, gyarapításáért, a betegek, a gyengék és kiszolgáltatottak szolidaritásáért, a gyógyuláshoz jutás esélyegyenlőségéért, végső soron mindannyiunk egészségéért !

Ebben kérem minden jó szándékú és jó erkölcsű ember segítségét, jó egészséget kívánva:
Tisztelettel:

Dr. Domokos István főorvos, eü. szakközgazdász

Ui.: Sajnálatos tény , hogy az ún. „reformfolyamatok élére gyakran a saját kollégáink állnak a helyi politikai döntések feltétlen kiszolgálására illetve végrehajtására, s ezzel sok esetben túlteljesítik az országosan elrendelt megszorító intézkedéseket is.
Ezen átalakítások rendszerint ötletszerűek, kapkodóak, felszínesek, szakmailag előkészítetlenek, az érintettek érdemi bevonása nélküliek ,s ezért így helyileg még nagyobb anyagi, szakmai és szakember veszteséget okoznak az országos veszteségekhez viszonyítottan is !