"155 ezer forinttal viszünk haza kevesebbet"

A ReSzaSz elkötelezett minden egészségügyben dolgozó képviseletében. Az alábbiakban az egészségügyben dolgozók egyik fontos csoportjának a levelét olvashatják. Azoknak a levelét, akik a ,,frontvonalban” küzdenek nap mint nap betegeink életéért. Tisztelettel kérjük Magyarország polgárait és kormányát, hogy a betegbiztonság érdekében támogassák a ReSzaSz javaslatát, és a 2017-es béremelést hozzák előre 2017 január 1-jére.

Köszönettel, ReSzaSz

Tisztelt Emberi Erőforrások Minisztériuma!

Orvosi hivatásunkat választva mindannyian elkötelezett hívei lettünk betegeinknek, mindennapjainkat az ő gyógyulásuknak szenteljük, rendíthetetlenül szolgáljuk érdekeiket nappal, éjszaka, hétvégén, ünnepnapokon, szenteste, bármikor. Mi mindannyian mentőorvosok lettünk. Mert azok akartunk lenni. Egy olyan csapat részévé szerettünk volna válni, akik földön, vízen, levegőben, árokszélen, folyóparton, hegyoldalban, palotában, kunyhóban, kiskórházban, nagy centrumban, szélben, esőben, tűző napsütésben, hóesésben is maximális odaadással, tudásuk legjavát nyújtva segítenek embertársaikon. Nekünk ez már nem munka. Ez szerelem. Ez életérzés. Egy olyan hivatás, amit nem tudunk abbahagyni, mert mélyen belénk ivódott, egy olyan szakma, amely testünk és gondolataink kiirthatatlanul szerves részévé vált. Ezért tudjuk olyan szenvedélyesen, már-már betegesen végezni munkánkat, mely az évek előrehaladásával sem csökken. De közben más szerelmek is szövődnek, családok születnek, szülőkké válunk. Értük is felelősséggel tartozunk. Sokkal.

Amikor szakképzésünket elkezdtük, üdvözítő volt látni azt a régóta várt kormányzati figyelmet, ami hiányszakmapótlékban, Markusovszky-ösztöndíjban, majd később Gábor Aurél-ösztöndíjban is megnyilvánult. Tudtuk, hogy megmérettetésünk és szakvizsgánk után részesülünk a szintén dicsérendő Fiatal Szakorvos Támogatási Programban, további 5 évig. Valamelyest megnyugodtunk. Megnyugodtunk és elkezdtünk bízni mert tudtuk, hogy azokért, akik miatt élünk, biztonságban vannak. A betegek is, és a családunk is, mi is. Tervezni kezdtünk, jövőnk körvonalazódott. Önök pedig segítettek nekünk ebben, hiszen további béremelést helyeztek kilátásba. Éppen emiatt nagy döntéseket hoztunk, hiszen tudtuk, hogy Önök mögöttünk állnak, és cserébe mi legnagyobb értékünket, a szolgálatainkat, hűségünket adtuk, ezzel azt érezve, hogy megköszönünk mindent, amit taníttatásunkért Önök adtak nekünk. Nagy döntéseket hoztunk, hosszú távúkat, akár hitelekkel terhelt álmok megvalósítását terveztük. Itthon maradtunk. Azonban senki nem szólt nekünk, hogy változás lesz. Nem szóltak, hogy nem lesz FSZTP, nem szóltak, hogy az álmok így könnyen szertefoszlanak.

Tisztelt EMMI! Mi, oxyológia- és sürgősségi orvostan szakorvosok mindannyian hálásak vagyunk azért, ahol most tartunk. De most megrekedtünk, és kérjük az Önök segítségét.

Szakképzésünk alatt a hiányszakmapótlékkal és a Gábor Aurél-ösztöndíjjal bérezésünk nettó kb. 255 ezer forint plusz jövedelemmel egészült ki. Ezek a szakképzésünk leteltével elvesztek. Szakvizsgánk után a bértáblában való ugrás révén nettó 27 ezer, valamint az FSZTP nettó 100 ezer forintjával, nettó kb 127 ezer forint plusz juttatásokban részesültünk, mely alapján látható, hogy a fizetésünk kb. nettó 128 ezer forinttal csökkent a támogatott fizetésünkhöz képest. 2016. szeptember 1. az FSZTP megszűnésével a béremelés ellenére összesen kb. nettó 155 ezer forinttal viszünk haza kevesebbet a támogatott, szakvizsga előtti fizetésünkhöz képest, melyre az FSZTP visszavezetése vagy a béremelés mihamarabbi folytatása közel gyógyír lenne.

Ezúton szeretnénk kérni Önöket, hogy ezt a tarthatatlan helyzetet érdemben rendezzék, hogy ne legyünk ilyen hátrányos helyzetben a korábbi bérezésünkhöz képest, ne keressünk szakorvosként kevesebbet mint rezidensként, hiszen sokkal nagyobb felelősséget vállalva dolgozunk. Szíves segítségüket előre is köszönjük!

Tisztelettel: Dr. Áron Klára, Dr. Bárdi Gábor, Dr. Jászkuti Ákos, Dr. Kocsis Tibor, Dr. Szatmári Zoltán