500–700 milliárdos lyukat tömne be Lázár
A rossz projektgazdáktól akár el is veheti az állam a fejlesztéseket, ez 59, egyenként milliárdos pályázatnál már meg is történt – mondta a VG-nek Csepreghy Nándor. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztéspolitikáért felelős helyettes államtitkára szerint néhány héten belül az összes uniós forrásra kiírják a pályázatokat.
(...) Mekkora a magyar kormány kintlevősége Brüsszel felé?
– Nagyjából négyszáz milliárd forintról van szó.
– Ez nem hiányzik most?
– A büdzsé likviditása alkalmas arra, hogy ezt a helyzetet akár több hónapig kezelje. De nem fogunk elmenni a végletekig, ami ebben az esetben azt jelentené, hogy az Európai Bíróságra visszük az ügyet. Egy ilyen eljárás több évig tart, ennyi időnk pedig nincs. A célunk az, hogy a lehető legalacsonyabb szankcióról állapodjunk meg a bizottsággal.
– Ez mekkora büntetést jelent?
– A bizottság nagyon tág keretek között adhat büntetést, de annak mértékének arányban kell lennie a kifogás súlyával. Ebben a konkrét ügyben azonban a bizottságon belül is vita van. A testület auditorai szerint az érintett szerződésállomány 25 százaléka lehet a szankció mértéke, a bizottság másik főigazgatósága ezzel szemben 5 százalékos büntetést javasol. Mi pedig egy 2 százalékos szankciót tartanánk reálisnak. Úgy vélem, valahol 2 és 5 százalék között lesz a megállapodás.
– Mi a garancia arra, hogy szeptember 9-én tényleg megoldás születik?
– Nem mi, hanem ki. Lázár János.
(...)
– Mekkora most a lyuk?
– 5-700 milliárd forint, ami nem összetévesztendő a szankció által veszélyeztetett összegekkel, hiszen azokat újra kihelyezhetjük 2013. december végéig.
– Hogyan lehet gyorsítani a kifizetéseket?
– Több eszköz is van. Ha a problémák oldaláról közelítünk, a legnagyobb gond a pénzügyi nehézség: a 2008-as válság óta a korábban meglévő önerő gyakorlatilag meszűnt. Ezért volt indokolt a Növekedési Hitelprogram elindítása, illetve az állami szereplők számára az Önerő Alap. Egy másik, adminisztratív segítség, hogy a kötelezően végrehajtandó, úgynevezett derogációs projektek – a tiszta ivóvíz, illetve a szennyvízelvezetés megteremtése ilyen – esetében az önerőt csak a fejlesztés legvégén kérjük – így téve előfinanszírozottá egy eredetlieg utófinanszírozott modellt. Azt is felül kell vizsgálni, milyen kötelezettségek hátráltatják a projekteket. Például hogy meddig tarthatnak a régészeti feltárások, hogy miért húzódnak a közbeszerzési eljárások. Ezeket az anomáliákat fel kell számolni. A harmadik pedig az, hogy ahol projektmenedzseri problémák vannak, ott az államnak nagyon határozottan be kell avatkoznia. Ez jelentheti a menedzsment elvonását is.
