2/4. Költséghasznossági elemzés

A költséghasznossági elemzés a költségeket és a megtakarításokat pénzegységben, az egészségnyereséget pedig az élethossz és az életminőség valamilyen kombinációjában fejezi ki, leggyakrabban életminőséggel korrigált életévekben (QALY – Quality Adjusted Life Years), ritkábban funkcióvesztéssel korrigált életévekben (DALY – Disability Adjusted Life Years), esetleg egészséges életév ekvivalensben (HYE – Healthy Year Equivalents). Az értékelés alapja a költséghatékonysági számításokhoz hasonlóan egy ráta, az értékelendő technológia által eredményezett költségnövekmény és minőségi életév hányadosa: ICER = költség / QALY

Az ICER az inkrementális költséghatékonysági ráta angol mozaikszava (incremental cost-effectiveness ratio), amelyet attól függetlenül is használnak a teljes körű gazdasági elemzésekben, hogy az egészségnyereséget klinikai vizsgálatban (ld. hatásosság – efficacy) vagy naturalisztikus vizsgálatban (ld. eredményesség – effectiveness) mérjük, illetve az egészségnyereséget természetes egységben (ld. költséghatékonysági elemzés – cost-effectiveness analysis) vagy minőségi életévben (ld. költséghasznossági elemzés – cost-utility analysis) fejezzük ki. Az ICER-ben a költségek tartalmazzák a közvetlen egészségügyi költségeket, beleértve a mellékhatás által okozott költségtöbbletet, illetve ha társadalmi nézőpontból készül az elemzés, a közvetlen nem egészségügyi költségeket is (pl. elmaradt jövedelem).

A költséghasznossági mutatószám megmutatja, hogy egységnyi egészségnyereség milyen költségnövekménnyel érhető el. Az egységes egészségnyereség-mutató (QALY) elősegíti az eltérő jellegű egészségügyi technológiák (pl. új vérnyomáscsökkentő szer vs. PET CT diagnosztika vs. műszíves kezelés) közötti választást, amennyiben a közfinanszírozott egészségügyi ellátásra jutó keretek felülről korlátosak. Ennek alapján a költséghasznossági elemzések olyan konkrét egészségügyi technológiákhoz kapcsolódó egyedi döntések esetében is alkalmazhatók, amikor az egészségnyereségek nem mérhetők azonos dimenzióban, de alkalmasak a rendszerszintű allokatív hatékonyság javítására is (például egy új közfinanszírozott ellátási csomag meghatározásakor). A költséghasznossági elemzések alkalmazása során a legfontosabb kérdés az ún. küszöbérték meghatározása. Küszöbérték alatti ICER esetén az eljárás költséghatékonynak mondható, míg küszöbérték feletti ICER esetén értelemszerűen nem bizonyítható az egészségügyi technológia költséghatékonysága. A küszöbértéket kétféle módszerrel határozhatjuk meg.

Egyrészt elvégezhetjük az összes létező egészségügyi technológia költséghasznossági elemzését, majd azokat rangsorba állíthatjuk. Ezt a módszert a szakirodalom QALY Bajnoksági Táblázatnak nevezi (QALY League Table). A táblázat alapján a rendelkezésre álló büdzsé függvényében húzható meg a finanszírozási küszöbérték aszerint, hogy melyik a listán szereplő utolsó olyan egészségügyi technológia, amelyre még jut pénz úgy, hogy a listán utána következőre már nem rendelkezünk kellő erőforrással. Mivel nagyon sok egészségügyi közgazdászra és erőforrásra volna szükség egy Bajnoksági Táblázat létrehozásához és folytonos karbantartásához, ráadásul számos specifikus módszertani kérdésben sem könnyű általános elfogadható választ adni, ezért a Bajnoksági Táblázat módszerét sehol a világon nem alkalmazzák a finanszírozói gyakorlatban.

Ugyanakkor a finanszírozási küszöbérték meghatározása társadalmi konszenzussal is kialakítható anélkül, hogy elvégeznék az összes egészségügyi technológia költség-hasznossági elemzését. A társadalmi konszenzus alapja is többféle módszer lehet. A küszöbérték kialakítható lakossági kérdőívek, piackutatási módszerek segítségével. Ez a módszer nem túl megbízható, hiszen nagyban függ attól, hogy miként teszik fel ugyanazt a kérdést. Például mindenki emelné a küszöbértéket, ha azt kérdeznék tőle, hogy akar-e a jelenleginél több egészségügyi szolgáltatást kapni, ha beteg lesz. Lejjebb szállítanánk viszont a küszöbértéket, ha ez az egészségbiztosítási járulék jelentős csökkenésével járna. Megállapítható a küszöbérték már közfinanszírozott egészségügyi technológiák ICER-je segítségével is.

Az ilyen összehasonlításokhoz többnyire a művesekezelést szokták alapul venni, míg azokban az országokban, ahol a finanszírozói befogadási döntésekhez kötelező a költséghatékonyság bizonyítása is, egy adott időszak támogatási döntéseinek elemzésével alakítható ki empirikus alapon finanszírozási küszöbérték (pl. Ausztrália, Anglia). A World Health Organization (WHO) az adott országra vonatkozó bruttó hazai össztermék (GDP) háromszorosát javasolja finanszírozási küszöbértéknek.