2/2. Költségminimalizációs elemzés

A teljes körű gazdasági elemzések közül a költségminimalizációs elemzés (cost-minimization analysis – CMA) az egyik leggyorsabban és legolcsóbban elvégezhető vizsgálat, mindazonáltal ez a módszer az esetek rendkívül kis százalékában alkalmazható. Ilyen elemzést ugyanis csak akkor végezhetünk, ha az összehasonlítandó egészségügyi technológiákhoz kapcsolódó egészségnyereség azonos mértékű, és ez a feltétel ritkán teljesül.

Míg az összes egyéb teljes körű gazdasági elemzési módszernél komoly jelentősége van annak, hogy milyen mértékegységben mérjük az egészségnyereséget, a költségminimalizációs elemzésnél az egészségi állapot változásának mértékegysége nem releváns szempont. Ily módon az egészségnyereséget mérhetjük természetes egységben, QALY-ban vagy akár forintban is, a lényeg az azonosság. A döntéshozók számára könnyen értelmezhető a költségminimalizációs elemzés eredménye, hiszen az alternatív lehetőségek közül a költségeket összehasonlítva az olcsóbb eljárás mellett kell dönteni. Fontos hangsúlyozni, hogy önmagában az olcsóság nem elégséges indok egy egészségügyi technológia alkalmazására. Gyakori hiba, hogy úgy végeznek gazdasági elemzést vagy úgy hoznak döntést az elemzés alapján, hogy csak a költségeket hasonlítják össze, de nem adnak számottevő bizonyítékot az egészségnyereség azonosságáról. Ez helytelen megközelítés, mert az esetek döntő hányadában a „be nem avatkozni” alternatíva jár a legkisebb költséggel. Azaz ily módon állandóan az egészségügyi szolgáltatások és termékek leépítése, támogatásuk megszüntetése volna a költségminimalizációs elemzések által javasolt eljárás.

A költségminimalizációs elemzés egy kiterjesztett feltétellel is alkalmazható. Ha egy új egészségügyi technológia bizonyíthatóan nagyobb egészségnyereséggel bír, mint a komparátor eljárás, ugyanakkor az alkalmazásával járó költségek kisebbek, úgy elegendő költségminimalizációs elemzéssel bizonyítani az új technológia költséghatékonyságát. Ez a helyzet azonban innovatív technológiák esetében csak véletlenszerűen fordulhat elő, hiszen amennyiben egy új egészségügyi technológia kimutatható egészségnyereség-többlettel bír, a gyártók ritkán követik el azt a hibát, hogy a terméket olcsóbban adják, mint a széles körben alkalmazott, az összehasonlítás alapjául szolgáló technológiát. Ez az árképzési döntés egyértelműen profitveszteséget eredményezne számukra és ezáltal a kutatás-fejlesztés megtérülési rátájának a csökkenését jelentené.

A költségminimalizációs elemzést leggyakrabban a generikus gyógyszerek támogatásával kapcsolatos döntéseknél alkalmazzuk. Azonos hatóanyagú gyógyszerek meggyőző bioekvivalencia-vizsgálati eredményei esetén ugyanis feltételezzük a terápiás ekvivalenciát, azaz az egészségnyereség azonosságát, és így az olcsóbb terméket tekintjük költséghatékonynak. Az egynapos és a hagyományos sebészet összehasonlítása is történhet költségminimalizációs elemzéssel. Ugyanakkor az egynapos sebészet költséghatékonysága ilyen módszerrel csak akkor értékelhető, ha a bizonyítékok alapján a rövidebb kórházi tartózkodás miatt a nozokomiális fertőzések csökkenéséből származó költségmegtakarítás meghaladja a rövidebb posztoperatív obszervációs időszak következtében csak később észlelt szövődmények okozta költségtöbbletet. Az egynapos sebészet jó példája annak, hogy a költségminimalizációs elemzés módszertana is csupán első megközelítésben tűnik egyszerűnek.