2/1. A teljes körű gazdasági elemzés
A teljes körű gazdasági elemzés típusai
Egy egészségügyi technológia költséghatékonysága kizárólag teljes körű gazdasági elemzéssel vizsgálható. Önmagában megállapíthatatlan, hogy egy adott egészségügyi eljárás költséghatékony-e vagy sem, ez a paraméter tudniillik csak egy másik eljáráshoz viszonyítva értelmezhető.
Egy egészségügyi technológia költséghatékonysága kizárólag teljes körű gazdasági elemzéssel vizsgálható. Önmagában megállapíthatatlan, hogy egy adott egészségügyi eljárás költséghatékony-e vagy sem, ez a paraméter tudniillik csak egy másik eljáráshoz viszonyítva értelmezhető. Bármely rossz hatásosságú gyógyszer minősíthető gazdaságosnak, ha költséghatékonyságát egy még kevésbé hatásos gyógyszerével vetjük egybe. Az egészségügyi technológiák költséghatékonysága tehát attól függ, hogy mi a viszonyítási alap. A teljes körű gazdasági elemzésekben a viszonyítási alapul szolgáló eljárást komparátornak nevezzük. A megfelelő komparátor kiválasztása az elemzések egyik legkritikusabb pontja. Új gyógyszer esetében – ha ez leváltja a régit – az érvényben lévő standard terápia lehet a komparátor. Ugyanakkor a komparátor lehet akár placebo vagy minimális ellátás is, ha az adott betegségre nem áll rendelkezésre megfelelő terápiás lehetőség, vagy ha a standard terápiát a betegnél nem lehet alkalmazni. Diagnosztikai eljárásoknál az új módszer és a követő terápia hozadékát kell összehasonlítani a régi diagnosztikai módszer és a hozzá kapcsolódó terápia hozadékával. Szűrési programok esetén a szűrés és kezelés alternatívájaként a szűrés nélküli kezelés a megfelelő komparátor. A költséghatékonyság értékelésének a viszonylagosságon túl van egy másik fontos feltétele. Attól, hogy egy eljárás olcsóbb, mint a komparátor, még nem biztos, hogy gazdaságosabb. A teljes körű gazdasági elemzésekben ugyanis a komparátorhoz viszonyított költségeltérést össze kell vetni az egészségnyereség növekményével. Ha csak a költségeket vizsgálnánk, akkor minden bizonnyal olcsóbb lenne bezárni a kórházat, mint fejleszteni az invazív kardiológiai centrumot és ily módon téves következtetésre jutnánk. A költségek változása éppen ezért csakis az egészségnyereség növekményének függvényében értelmezhető. Ebből következően a teljes körű gazdasági elemzés két fontos kritériuma:
1. Legalább két egészségügyi technológiát hasonlítson össze, hiszen egy eljárás költséghatékonyságát csak egy másik eljáráshoz viszonyítva lehet értelmezni.
2. Mind a költségek, mind az egészségnyereség változását vegye figyelembe. Az egészségnyereség mérési módszere alapján a teljes körű gazdasági elemzés négy főbb típusát különböztethetjük meg. A költségminimalizációs elemzésekben lényegében mindegy, hogy milyen módszerrel mérjük az egészségnyereséget, ha az összehasonlítandó eljárások egészségnyeresége azonos. Az azonos terápiás hatású gyógyszerek esetében például a legolcsóbb eljárás a legköltséghatékonyabb. A költséghatékonysági elemzésekben az egészségnyereség mértékegysége valamilyen természetes jellemző, amelyet a napi orvosi gyakorlat során mérhetünk fiziológiai paraméterekkel (pl. LDL-koleszterinszint-csökkentés) vagy epidemiológiai vizsgálatban (túlélés, betegségmentes napok száma). Ezzel az elemzési módszerrel tehát csak olyan eljárásokat tudunk összehasonlítani, amelyek egészségnyeresége azonos dimenzióban értékelhető. A költséghasznosság-elemzésekben az egészségnyereséget egy mesterségesen kialakított mértékegységben, a QALY-ban (Quality Adjusted Life Year) mérjük. A QALY-t, vagy más néven minőségi életévet, a túlélés és az életminőség-nyereség kombinációjából számítjuk ki. E módszer segítségével bármilyen egészségügyi eljárásokat össze tudunk hasonlítani, hiszen mindegyiknél kiszámítható, hogy egy alternatív metódushoz képest mekkora többletköltséggel állít elő egy minőségi életévnyereséget. A költség-haszon elemzésekben az egészségnyereséget is pénzegységben mérjük. Ezzel a módszerrel nem csupán az egészségügyi eljárások hasonlíthatók össze egymással, hanem bármilyen befektetés vagy program, amelynek a hozadékát pénzben kifejezhetjük.
Bármely rossz hatásosságú gyógyszer minősíthető gazdaságosnak, ha költséghatékonyságát egy még kevésbé hatásos gyógyszerével vetjük egybe. Az egészségügyi technológiák költséghatékonysága tehát attól függ, hogy mi a viszonyítási alap. A teljes körű gazdasági elemzésekben a viszonyítási alapul szolgáló eljárást komparátornak nevezzük. A megfelelő komparátor kiválasztása az elemzések egyik legkritikusabb pontja. Új gyógyszer esetében – ha ez leváltja a régit – az érvényben lévő standard terápia lehet a komparátor. Ugyanakkor a komparátor lehet akár placebo vagy minimális ellátás is, ha az adott betegségre nem áll rendelkezésre megfelelő terápiás lehetőség, vagy ha a standard terápiát a betegnél nem lehet alkalmazni. Diagnosztikai eljárásoknál az új módszer és a követő terápia hozadékát kell összehasonlítani a régi diagnosztikai módszer és a hozzá kapcsolódó terápia hozadékával. Szűrési programok esetén a szűrés és kezelés alternatívájaként a szűrés nélküli kezelés a megfelelő komparátor.
A költséghatékonyság értékelésének a viszonylagosságon túl van egy másik fontos feltétele. Attól, hogy egy eljárás olcsóbb, mint a komparátor, még nem biztos, hogy gazdaságosabb. A teljes körű gazdasági elemzésekben ugyanis a komparátorhoz viszonyított költségeltérést össze kell vetni az egészségnyereség növekményével. Ha csak a költségeket vizsgálnánk, akkor minden bizonnyal olcsóbb lenne bezárni a kórházat, mint fejleszteni az invazív kardiológiai centrumot és ily módon téves következtetésre jutnánk. A költségek változása éppen ezért csakis az egészségnyereség növekményének függvényében értelmezhető. Ebből következően a teljes körű gazdasági elemzés két fontos kritériuma:
1. Legalább két egészségügyi technológiát hasonlítson össze, hiszen egy eljárás költséghatékonyságát csak egy másik eljáráshoz viszonyítva lehet értelmezni.
2. Mind a költségek, mind az egészségnyereség változását vegye figyelembe.
Az egészségnyereség mérési módszere alapján a teljes körű gazdasági elemzés négy főbb típusát különböztethetjük meg. A költségminimalizációs elemzésekben lényegében mindegy, hogy milyen módszerrel mérjük az egészségnyereséget, ha az összehasonlítandó eljárások egészségnyeresége azonos. Az azonos terápiás hatású gyógyszerek esetében például a legolcsóbb eljárás a legköltséghatékonyabb. A költséghatékonysági elemzésekben az egészségnyereség mértékegysége valamilyen természetes jellemző, amelyet a napi orvosi gyakorlat során mérhetünk fiziológiai paraméterekkel (pl. LDL-koleszterinszint-csökkentés) vagy epidemiológiai vizsgálatban (túlélés, betegségmentes napok száma). Ezzel az elemzési módszerrel tehát csak olyan eljárásokat tudunk összehasonlítani, amelyek egészségnyeresége azonos dimenzióban értékelhető. A költséghasznosság-elemzésekben az egészségnyereséget egy mesterségesen kialakított mértékegységben, a QALY-ban (Quality Adjusted Life Year) mérjük. A QALY-t, vagy más néven minőségi életévet, a túlélés és az életminőség-nyereség kombinációjából számítjuk ki.
E módszer segítségével bármilyen egészségügyi eljárásokat össze tudunk hasonlítani, hiszen mindegyiknél kiszámítható, hogy egy alternatív metódushoz képest mekkora többletköltséggel állít elő egy minőségi életévnyereséget. A költség-haszon elemzésekben az egészségnyereséget is pénzegységben mérjük. Ezzel a módszerrel nem csupán az egészségügyi eljárások hasonlíthatók össze egymással, hanem bármilyen befektetés vagy program, amelynek a hozadékát pénzben kifejezhetjük.
