hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.
hirdetés

 

Pillanatkép a magyarországi romák egészségi állapotáról

Napjaink egyik legjelentősebb népegészségügyi kihívása az egészségben mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése. A magyarországi roma lakosság egészségi állapota évtizedek óta különösen kedvezőtlen.

A probléma megvitatására szervezte meg az MTA Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottsága, a Megelőző Orvostudományi Bizottság és a Magyar Környezetvédelmi Egyesület azt a tanácskozást, amelyet A magyar roma populáció egészségügyi, szociális és társadalmi jellemzői és a felzárkóztatás lehetőségei címmel rendeztek. Az ülésen elhangzott előadások kibővített összefoglalóit a Magyar Tudomány novemberi száma közli.

Ádány Róza és Sándor János közleménye sokrétűen mutatja be a roma lakosság egészségi állapotát, és felhívja a figyelmet arra, hogy a kép jóval árnyaltabb annál a sommás megállapításnál, hogy az rosszabb, mint az átlaglakosságé. Hangsúlyozzák a társadalmi-gazdasági tényezők elsőrendű szerepét, de egyes betegségcsoportok esetén vizsgálataik alapján a genetikai fogékonyság eltéréseit is kimutatják. A Roma Integráció Évtizedével (2005–2015) párhuzamosan történt egészségmagatartás-vizsgálatuk aláhúzza annak fontosságát, hogy milyen nagy szükség lenne az egészséghatás-vizsgálatok megfelelő léptékű és színvonalú végzésére hazánkban.

Kósa Karolina és Kőműves Sándor írása az egészségegyenlőtlenség szakterületén kevésbé jártas olvasóknak kiváló bevezetőt ad a kérdés fogalmi rendszerébe, és ráirányítja a figyelmet a probléma globális jellegére. Petrányi Győző nagyon specifikus területtel foglalkozó közleménye rávilágít arra, hogy az egyes etnikumok genetikai sajátságainak ismerete hozzájárulhat a hatékonyabb egészségügyi ellátásukhoz. Az etnikumok genetikai jellemzőinek kutatása az ezen a területen korábban elkövetett történelmi bűnök miatt társadalmilag, etikailag érzékeny terület. A bemutatott munka azonban igazolja, hogy a tudományos kutatás etikai szabályait betartva végzett kutatásoknak van létjogosultságuk és lehet közvetlen társadalmi hasznuk.

K. Nagy Emese közleménye tudományos igényességgel mutatja be a hazai közoktatás jellemzőit, az iskolai szegregáció jelenségét, azt a hazai környezetet, amelyben a hátrányos helyzetű, elsősorban roma tanulók számára kialakított oktatási modelljüket sikerre tudták vinni. A hejőkeresztúri iskolában a Stanford Egyetemről adaptált, majd továbbfejlesztett Komplex Instrukciós Program (KIP) kiváló példája annak, hogy elkötelezett, hozzáértő szakemberek a helyi közösséggel együttműködve sikerre tudnak vinni népegészségügyi programokat, projekteket – a hejőkeresztúri oktatási program teljes joggal tekinthető annak –, és ezek országosan kiterjeszthetőek. A programot ma már közel százötven iskolában alkalmazzák.

(forrás: MTA)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink