hirdetés
hirdetés
2019. június. 19., szerda - Gyárfás.
hirdetés

Ahol már véget ért a Svájci-projekt

A program 2018-ban befejeződött, és a cigányok most megint úgy érzik, magukra hagyták őket. A Magyar Nemzet Hajdúböszörményben járt.

hirdetés

Hajdúböszörményben már nincsenek cigánytelepek, döntően romák lakta utcák azért még itt is akadnak. Meg is állunk az egyik soha el nem készülő, de már régen lelakott háznál, amelynek fémlemezekből összetákolt kerítése előtt egy kismama áll az utcán. Egyik kezében kisgyerek, másikban cigaretta.

– Ezek a romák még viszonylag jól élnek – mondja a Magyar Nemzetnek Balogh Miklós, az Országos Roma Önkormányzat helyi vezetője. – Itt még van munkalehetőség, nem a hátrányos helyzetű térségekben, ahol a telepi cigányok tömege lakik. Azért is örültünk, amikor megcsinálták nekik a háziorvosi modellprogramot, mert legalább az egészségükre elkezdtek jobban odafigyelni. De ez 2018-ban befejeződött, és a cigányok most megint úgy érzik, magukra hagyták őket.

Az Alapellátás-fejlesztési modellprogram, amiről Balogh Miklós beszél, 2012 és 2017 között futott Északkelet-Magyarországon. A projektbe 16 település 24 háziorvosi praxisát, 29 védőnőjét és 36 védőnői körzetét vonták be, így állt össze négy úgynevezett praxisközösséggé.

A modellprogram olyan sikeres volt, hogy sokáig úgy volt, nemcsak folytatják, de az egész országra kiterjesztik, hiszen nemcsak az ellátáshoz való hozzáférést javította és segített rávenni a cigányokat is arra, hogy maguk is tegyenek a saját egészségükért, de a szakemberek együttműködése nem utolsósorban az elmaradott régiókban tapasztalható háziorvos- és védőnő­hiányt is ellensúlyozni tudta.

– Ez volt Magyarország egyik legjobb programja a hátrányos helyzetű településeken. Előtte például a hencidai romák között voltak olyan ötvenéves emberek, akik még soha nem jártak orvosnál, nagyon sokan azt sem tudták, mi is az a reggeli, azt ették, ami megmaradt az előző napról, fogalmuk sem volt, hogyan kell evőeszközzel enni.

De ahogyan megszokták, hogy érdeklődnek irántuk, foglalkoznak velük, egyre többen érdeklődtek a lehetőségek iránt, sokaknál el tudták végezni a szűréseket, az állapotfelméréseket, és ezzel kimutatni olyan betegségeket, amikről nem is tudtak. Sok szív-, máj- és tüdőbeteget szűrtek ki az orvosok, volt, akinél rákot találtak – meséli Balogh Miklós.

Arról is beszél, hogy rendszeresen voltak különféle programok, vetélkedők és étrendbemutatók, ahol megmutatták a romáknak, mit kellene enni reggelire, ebédre, vacsorára. Volt gyógytornász, dietetikus, olyan egészségügyi szakemberek, akikkel addig nemhogy nem találkoztak, de nem is hallottak az ott élők.

Megtanították nekik, hogyan kell tisztálkodni, fogat mosni, kaptak ehhez eszközöket. – Sokan, akik gyerekkoruk óta dohányoztak, lemondtak a cigiről. Felnőtt emberek, akik addig nem láttak még közelről fogkefét, fogkrémet, most elkezdték azokat használni. Aztán a program egyszer csak véget ért, és Hencidán nyolcszáz cigány érzi most úgy, hogy cserben hagyták őket – teszi hozzá lemondóan.

Pedig – mondja – ezeknek a közösségeknek folyamatos segítségre és figyelemre van szükségük ahhoz, hogy megszabaduljanak a rossz szokásoktól.

(forrás: Magyar Nemzet)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink