Tudomány
A nem-kissejtes tüdőrák kimenetelét előrejelzi növekedési mintázata
2010. január 13. 13:30
.jpg)
A tüdőrák molekuláris szintű vizsgálatával foglalkozó, jelenleg folyó coronadói (USA) konferencián belga kutatók arról számoltak be, hogy a nem-kissejtes tüdőrák növekedési mintázata előrejelzi a beteg túlélését.
A növekedési mintázatot, vagyis azt, hogy miként növekszik a tumor a normális tüdőszövetben és hogy hogyan ágazódnak el a tumorbeli vérerek, azért tanulmányozzák a kutatók, mert azt remélik, hogy ennek segítségével egyénre szabott kezelést lehet alkalmazni.
Dr. Peyman Sardari Nia, az Antwerpeni Egyetem kutatója és munkatársai a növekedési mintázat alapján három csoportba sorolták a nem-kissejtes tüdőrákokat: destruktívba, alveolárisba és papillárisba. A destruktív tumor saját mikrokörnyezetet alakít ki további növekedéséhez a normális tüdőszövet elpusztításával, az alveoláris tumor a tüdőszövet mikrokörnyezetét használja fel, és a papilláris tumor saját mikrokörnyezetet alakít ki a normális tüdőszövet épen hagyásával. A kutatók arra a kérdésre kerestek választ, hogy a mintázat alapján megjósolható-e a betegség alakulása.
„Jelenleg a tüdőrák kezelése és prognózisa az úgynevezett TNM-osztályozás alapján történik, vagyis annak alapján, hogy csak a tüdőben van-e jelen a tumor, vagy vannak-e már tumorsejtek a regionális nyirokcsomókban, illetve adott-e már távoli szervekbe is áttétet a daganat. Sajnos azonban ennek az osztályozásnak az alapján valójában nem állapítható meg a prognózis; ugyanolyan stádiumú tumor esetén is más-más lesz a kimenetel az egyes betegekben.” – mondta dr. Sardari Nia a Newswise tudományos hírportálnak.
A jelen vizsgálatba 432 olyan beteget vontak be, akiknél a primér tumort műtétileg teljesen eltávolították. A betegeket mintegy 50 hónapig követték. Meghatározták a tumorok növekedési mintázatát: 71,1 százalékuk destruktív, 13,9 százalékuk papilláris és 15 százalékuk alveoláris típusú volt.
Kimutatták, hogy ezek a növekedési mintázatok független előrejelzői az összesített túlélésnek, a betegségspecifikus túlélésnek és a betegségmentes túlélésnek. Alveoláris növekedési mintázat esetén az összesített halálozás 52 százalékkal több volt, mint a másik két csoportban, és a betegségspecifikus halálozás valószínűsége majdnem kétszeres volt.
Dr. Sardari Nia szerint a növekedési mintázatok magyarázatot adnak arra, hogy miért olyan eltérőek az ugyanabba a TNM-stádiumba tartozó betegek túlélési esélyei, és mivel az egyes mintázatok más-más biológiai altípust képviselnek, könnyen lehet, hogy eltérően reagálnak az egyes kezelésekre, ami lehetővé tenné az egyénre szabott terápiát.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
