hirdetés
2017. október. 22., vasárnap - Előd.

A COPD lesz a következő évtized betegsége

Nem fogadható el, ha valaki ötvenéves kora felett köhög, korábbi tevékenységeit nem képes ellátni, s azt gondolja, hogy ez csak az öregedés jele. A COPD szakmai és társadalmi megítélése is változni fog, mondhatom, hogy a COPD a következő évtized betegsége lesz – mondta a többi közt a Medical Tribune-nek Kovács Gábor, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság elnöke, az Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet főigazgatója.

A tüdőgyógyászat hagyományosan prevencióérzékeny szakma, gondoljunk csak a hagyományos tüdőszűrésre, a BCG-oltásokra, a dohányzásleszokás támogatására, így azt várjuk, hogy folytatódjon az a pozitív tendencia, amely az elmúlt években megkezdődött és kiemelt jelentőséget tulajdonít a megelőzésnek – jelezte Kovács Gábor. – 2010 óta prioritás a dohányzás visszaszorítása. Komoly eredményeket érhettünk el ezen a téren, amit nemzetközi elismerés is tükröz. Ma már kijelenthető, hogy a lakosság számára is természetes, hogy a zárt közterületeken, az éttermekben, bárokban nem lehet dohányozni. Ezeknek az intézkedéseknek a hatása hosszabb távon lesz lemérhető, de az már most látszik, hogy csökkent az alkalmi dohányosok száma. Ők jelentik a dohányzók utánpótlását, s ha ez az utánpótlás szűkül, akkor előbb utóbb csökkenni fog a rendszeresen dohányzók száma is. Nagyon fontos lépés volt az is, hogy jelentősen csökkent a dohányterméket elárusító helyek száma is. Számunkra nagyon fontos, hogy a dohányzás csökkentése tovább folytatódjék, hiszen a legnagyobb jelentőségű tüdőgyógyászati kórképek, a COPD, a tüdőrák kialakulása és rosszabbodása egyaránt összefügg a lakosság dohányzásával. A tüdőszűrő állomások alkalmasak arra, hogy komplex prevenciós központként működhessenek a jövőben, hiszen az infrastruktúra kis alakítással sok helyen megfelelő lehet többféle megelőző tevékenység befogadására, s még jelen van a szakszemélyzet is, amely képes arra, hogy képzési programok segítségével több feladatnak is eleget tegyen. Azért magát a tüdőszűrést se feledjük el, hiszen bizonyos esetekben ma is megvan a helye, nem beszélve arról, hogy néhány éven belül befogadhatják egy központi helyen a tüdőrákszűrés eszközeit is.

Ami az egészségügy egészét illeti, természetesen a prevención túl is fontos kérdések várnak megoldásra. Sajnos nem valószínű, hogy aranybányát találunk valaha is az Arany János utca alatt. A lehetőségeink szűkek, de nekünk ezen a területen kell mozognunk! A szakmai színvonallal szerencsére nincs baj, s pozitív jelenség volt idén az, hogy növekvő számban helyezkedhettek el itthon a frissen végző orvosok. Azt pl. nagyon várjuk az új államtitkártól, hogy valamennyi végzős orvos számára biztosítani lehessen a rezidensi elhelyezkedést. A tüdőgyógyászat hiányszakma, vannak megyék, ahol már csak részállásban képesek ellátni szakorvosi helyeket, szakrendeléseket, s nehézséget okoz egy egy megyeközpontban is a tüdőgyógyászati osztály működtetése létszámhiány miatt. Másutt nyugdíjas pulmonológusokkal biztosítják a minimumfeltételeket. Ismerve a megyék, városok gondjait, jelentős számban szeretnénk kvótákat a tüdőgyógyászat terén, hiszen kiváló, tapasztalt kollégák mellett nevelődhet ki egy új pulmonológusgeneráció.

Érdemes lenne átgondolni azt is, hogy az egészségügy, az aktív szakellátás valóban csak az arra a szakellátásra tartozó eseteket lássa el. Le kellene végre választani a szociális ellátást az egészségügyről. Gondolok itt a nem akut ellátást igénylő idősek ellátása mellett a hajléktalanok sürgősségi beutalóira, sokszor csupán az ellátatlanság vagy a hideg jelenti a kórházi beutalás indokát. Magyarországon a háziorvosok mellett a szakrendelők, a járóbeteg-szakellátás tehermentesíthetné a fekvőbeteg-ellátást. Ennek megerősítése lehet, hogy bizonyos forrásokat kíván, de már középtávon megtakarítást eredményezhet. Fontos, hogy ne akarjuk egy-két év alatt megoldani azt, amit több évtized alatt nem sikerült.

A társaság szakmai és civilszervezetként a szakmai képzési programokat, az információk átadását és terítését tartja szem előtt fő feladataként. Ennek érdekében szakmai lapot, elektronikus honlapot működtetünk, s számos szakmai rendezvényt szervezünk a szakemberek részvételével. Már rövidtávon az egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy az egyetemi klinikák mellett, őket is segítve jobban megismertessük a szakmai utánpótlást jelentő orvostanhallgatókkal a szakma szépségeit. Ösztöndíjakat, pályázatokat hoztunk létre a szakterületet még nem választott medikusok megnyerésére. Szeretnénk bemutatni nekik a szakmánk sokoldalúságát. Már régen nem csupán a tbc és COPD jelenti a tüdőgyógyászatot. A tbc valójában ma már ritka betegségnek számít hazánkban. Ez kis szakma, de sokirányú határterületekkel. Allergológia, immunológia, onkológia, kardiológia, rehabilitáció és folytathatnám a sort, amely szakterületekkel szoros kapcsolatban állunk. A belgyógyászati-pulmonológiai alap mellett manuális, endoszkópos, biopsziás beavatkozások színesítik a munkánkat. A non-invazív lélegeztetés révén pedig az intenzív ellátás határain mozgunk. Jó, ha ezt minél szélesebb körben és minél fiatalabban megismerik.

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) népbetegség, a betegek száma több százezer. Magyarországon mintegy hatszázezer beteg lehet, akik közül kétszázezret ismer a tüdőgyógyászat, és még mintegy százezer beteg lehet a különböző szakorvosi és háziorvosi hálózat ellátásában. A betegség kialakulása, a panaszok megjelenése az életkorral is összefügg, de nem ez a legfontosabb tényező a kialakulásában. Nem fogadható el, ha valaki ötvenéves kora felett köhög, a korábbi tevékenységeit nem képes ellátni, s azt gondolja, hogy ez csak az öregedés jele. Ez valószínű betegséget jelez, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. A COPD valójában multidiszciplináris betegség, mostanában úgy mondjuk, hogy az egész szervezet alacsony intenzitású gyulladásos állapota. A COPD szakmai és társadalmi megítélése is változni fog a jövőben, mondhatom, hogy a COPD a következő évtized betegsége lesz. Felismertük, hogy több szakmát érint dominánsan légzőszervi tünetekkel. A gyógyszeripar nagy figyelmet fordít erre a betegségre, s ez az innováció a szakmákat is felpezsdíti. Újabb, izgalmas diagnosztikai módszerek bontakoznak ki, pontosabbá válnak a diagnózisok, a stádium- és fenotípus-meghatározások. Mind szélesebb körben lehet elérni a ténylegesen személyre szabott terápiát. Ugyanakkor az is igaz, hogy a bronchitis, az emphysema tünetei a közösség számára kellemetlenek, s igénytelenebb életvitelük miatt inkább a szociálisan perifériára szorultakat érinti. Ezen a téren is sok teendőnk lesz, hiszen az emberek egészséghez való hozzáállásán kell változtatni, ami sokszor nehezebb, mint egy makacs betegség meggyógyítása.

Korábban egy mellkasröntgennel, egy egyszerű légzésfunkciós vizsgálattal megállapították mondjuk a tüdőfibrózis kórismét, s ezzel nagyjából meg is pecsételődött a beteg sorsa. Tüneti terápiával, oxigén adásával igyekeztünk mérsékelni a beteg nehézlégzéses panaszait, de a betegség többnyire gyors lefolyásán nem tudtunk változtatni. Esetenként ápolássá szelídült a beteg ellátása. Ma már szerencsére vannak hatékony gyógyszereink, amelyek ha nem is képesek meggyógyítani ezt a betegséget, de jelentősen lassíthatják a lefolyását. Ez azt hozza magával, hogy a hatékony terápia reményében igényesebben, részletesebben vizsgálják ki a betegeket. Ez is jó példa arra, hogy a gyógyszeripari innováció pozitív hatással van a medicina más területeire is. Több szert is törzskönyveztek, de nagyon drága gyógyszerekről van szó, amelyek finanszírozási befogadása még folyamatban van. Jelenleg egyedi méltányosság keretén belül érhetik el a betegek a gyógyszert. Tudni kell, hogy milliós, esetenként tízmilliós árú kezelésekről van szó, amelyek komoly terhet jelentenek. Komoly és kompromisszumkész együttműködésre van szükség a szakma, a finanszírozó és a gyógyszert gyártók között annak érdekében, hogy mielőbb minél több beteg juthasson hozzá a kezelésekhez. A szakmának is el kell fogadnia azt, hogy egyszerre nem kaphatja meg minden beteg ezeket a drága kezeléseket. Meg kell találni azokat a betegeket, akiknél a gyógyszerek a legjobban hatnak, a várható legnagyobb gyógyhatást eredményezik. A legfontosabb az, hogy nem maradunk le a világ élvonalától, a magyar betegek is hozzájuthatnak a legjobb, legújabb szerekhez.

A cisztás fibrózis ritka genetikai hátterű betegség, de a ritkák között azért gyakori. Magyarországon napjainkban mintegy hatszáz betegről tudunk, s közülük 200–250 felnőttkorú. Általában kisgyermekkorban diagnosztizálják, s komplex, több szakmát érintő teamek képesek megfelelően kezelni a betegeket. Gyermekgyógyászok, tüdőgyógyászok, gasztroenterológusok mellett gyógytornászok, pszichológusok, szociális munkások és más szakemberek alkothatják ezeket a teameket. A betegeknek annál jobb esélyeik vannak, minél felkészültebb, tapasztaltabb munkacsoportot foglalkoztató centrumokba kerülnek. A betegség súlyos terhet jelent a betegnek, de a hozzátartozóinak is. A Korányi Intézetben több évtizede foglalkozunk a felnőtt betegekkel, s a hazai betegek felét, több mint száz fiatal felnőttet az intézetben gondozzák. Valóban nagy öröm mindenki, de elsősorban a betegek számára az, hogy egy régebbi épület felújításával sikerült kialakítani egy tízágyas felnőtt cisztás fibrózis részleget, ahol a fekvő és járó betegek komplex ellátásban részesülhetnek. Az egyágyas fürdőszobás kórtermek azt is lehetővé teszik, hogy indokolt esetben a legközelebbi hozzátartozó is együtt maradhasson a beteggel.

Dr. Lipták Judit
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!