Alkotmánybíróság előtt az egészségügyi törvény
2011-ben újra viták kereszttüzébe kerülhet az életmentő, életfenntartó kezelések visszautasításának hazai szabályozása.
dr Vadász Gábor sebész aneszteziológus szakorvos az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve az egészségügyi törvény és a kezelések visszautasításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet egyes részei alkotmányellenességének kimondását és megsemmisítését. A szakorvos beadványában jelezte: a jelenlegi szabályozás pontatlan, számos esetben végrehajthatatlan, a gyakorlatban nem működik. Mindez újra generálhatja a hazai eutanázia-vitákat is; a kérdésben utoljára 2003-ban foglalt állást a hazai Alkotmánybíróság.
Vadász Gábor a többi közt azt állítja: bár az egészségügyi törvény szellemisége jó, 1997-ben sok tekintetben az élenjárók közé tartozott Európában, hiszen „a betegjogok között elismerte a beteg kezdeményezte passzív eutanáziát, a kezelés visszautasítása végrehajtásának szabályozásával. A rendelkezések hibái az elmúlt 13 év alatt azonban „halmozottan megmutatkoztak, sok tekintetben ütköznek a földrészünkön végbement jogfejlődéssel és a Magyar Köztársaság Alkotmányával is. A beadvány célja, többi közt épp ezek feloldása.”
Bár a halál közelébe kerültek számára bonyolult procedúrát követően ma elvben bármilyen kezelés visszautasítható, Magyarországon mindmáig megoszlanak a vélemények arról, jelenti-e mindez a passzív eutanázia lehetőségét. Az egészségügyi törvény megalkotása előtti viták idején az Egészségügyi Tudományos Tanács és az orvosi kamara Etikai Kollégiuma is közölte: külön kell választani a passzív eutanáziát a halál közelébe jutó (terminális állapotú) betegek orvosi ellátásától, attól, hogy az orvos esetleg eltekint valamilyen beavatkozás elvégzésétől, s ezzel járul hozzá a beteg halálához. Definíció mindmáig nem született a kegyesnek, jónak nevezett halálra, ami akadályozza az előrelépést, annak ellenére, hogy a magyar lakosság 64 százaléka támogatná az eutanáziát, s kétharmaduk az aktív eutanáziát választaná. Az Alkotmánybíróság aktív eutanáziát elutasító 2003-as döntése azonban – amely ugyancsak adós maradt a fogalmak meghatározásával – egy időre nyugvópontra juttatta a kérdést, még ha nem is örökre.
Az akkori döntést Takács Albert alkotmányjogász és Kmetty Ildikó ügyvéd 1993-ban benyújtott indítványa váltotta ki, melyben azt kérték a taláros testülettől, hogy ismerje el a gyógyíthatatlan betegek aktív eutanáziához való jogát, és építsék be a Büntető Törvénykönyvbe a méltányossági ölés tényállását. Az Alkotmánybíróság 2003. áprilisi állásfoglalásának indoklása szerint azonban (még ha voltak is különvélemények) a minden embert megillető általános önrendelkezési jogból nem vezethető le a gyógyíthatatlan beteg azon joga, hogy halálát aktív orvosi tevékenység segítse elő.
Köbli Anikó teljes írását az Aszklépiosz-fórumon olvashatja.
