A vénás thomboembolia (VTE) – ezen belül a mélyvénás thrombosis (DVT, deep vein thrombosis) és pulmonalis embolia (PE) a rosszindulatú daganatos betegségek gyakori szövődménye.

A pitvarfibrillációhoz (AF, atrial fibrillation) társuló ischaemiás stroke általában súlyosabb formában és következményekkel jelentkezik, és magasabb halálozási aránnyal jár együtt.

A pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) a krónikus szívritmuszavarok leggyakoribb formája, melynek fennállásakor ötszörösére emelkedik a stroke kockázata. A pitvarfibrillációval összefüggő stroke és thromboembolia prevenciójának javasolt módszere a thromboprofilaxis.

A nem K-vitamin-antagonista orális alvadásgátlók (NOAC, non-vitamin K antagonist oral anticoagulant) paradigmaváltást hoztak a non-valvuláris pitvarfibrilláció (NVAF, non-valvular atrial fibrillation) kezelésében, mivel a K-vitamin-antagonistákkal (VKA, vitamin K antagonist oral anticoagulant) ellentétben nem teszik szükségessé az alvadási paraméterek rendszeres ellenőrzését, illetve alkalmazásuk kapcsán kevesebb gyógyszer-gyógyszer és gyógyszer-élelmiszer interakcióval kell számolnunk.

A pitvarfibrilláció többféle olyan szövődménnyel és komorbiditással társulhat, melyeknek jelentős anyagi vonatkozásai vannak.

Az orális alvadásgátlókat (OAC, oral anticoagulant) gyakran használják a thromboemboliás események prevenciója céljából pitvarfibrillációban vagy vénás thromboemboliában szenvedő betegek számára. Az alvadásgátlás klasszikus szere a K-vitamin-antagonista warfarin, ám az utóbbi években nem-K-vitamin-antagonista hatóanyagokkal (NOAC, non-vitamin K antagonist oral anticoagulant) is bővült a rendelkezésre álló gyógyszerek köre. Utóbbiak előnye, hogy hatásosságuk tekintetében hasonlóak vagy jobbak a warfarinnál, biztonságossági profiljuk szempontjából azonban felülmúlják azt.

Az apixaban kivételével a többi direkt alvadásgátló, standard dózisban emelte a major gasztrointesztinális vérzés kockázatát warfarinhoz képest. Az apixaban a rivaroxabannal és a dabigatrannal összehasonlítva is csökkentette a major gasztrointesztinális vérzéses szövődmények kockázatát.

Ebben a retrospektív, a valós klinikai gyakorlatot tükröző elemzésben, nem-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő betegek esetén az apixaban kezelés jobb klinikai kimenetellel, és kevesebb kórházi forrás felhasználásával társult, mint a warfarin, vagy a rivaroxaban terápia.