A reumatológiai betegségek legfőbb tünete a mozgásszervi fájdalom, ennek megfelelően a reumatológiai gyógyszeres terápia egyik legfontosabb törekvése a fájdalom és gyulladás csillapítása, optimális esetben megszüntetése.

A fájdalom fontos és gyakori egészségügyi problémát képez évezredek óta, és az alapellátásban is az orvoshoz fordulás egyik leggyakoribb oka (1, 2). A fájdalom lehet lokalizált (helyi) vagy generalizált (általános), akut (heveny), mely napokon belül vagy maximum egy hét alatt elmúlik, vagy hosszabban tartó, krónikus (idült), amely hetekig vagy hosszabb ideig is eltarthat.

A Nemzetközi Fájdalom Társaság (International Association for the Study of Pain, IASP) legfrissebb osztályozása szerint megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos krónikus fájdalmat.

A neuropátiás fájdalom teljes prevalenciáját a lakosság körében 7−8%-ra teszik. A Neurológiai Praxis cikkét a PharmaOnline idézi.

Egyre több a bizonyíték arra, hogy az időben megkezdett fájdalomcsillapítás nemcsak a betegek életminőségét, hanem a túlélésüket is javítja. Ennek ellenére a daganatos betegek gyakran nem, vagy csak betegségük előrehaladott szakaszában jutnak hozzá a megfelelő fájdalommentességet biztosító morfinszármazékokhoz.

Milyen típusú fájdalomcsillapítók adhatóak veseelégtelenség esetén?

Súlyos lumbalis discushernia is egyensúlyban tartható konzervatív kezeléssel.

A szakmai protokollokat, így a Europian Crohn’s and Colitis Organisation ajánlását is kötelező ismerni. Ezek a betegek döntő többsége esetében szó szerint alkalmazhatók. Természetesen lehetnek olyan betegek, akiket tapasztalat alapján, kellő indokkal egyénien kezelünk.

Amerikai kutatók olyan számítógépes modellt hoztak létre, amely jobban előrejelzi az antiarritmiás szerek mellékhatásait, mint az állatkísérletek.

A 18 éven aluliak négyötödét kezelik olyan szerekkel, illetve gyógyszerdózisokkal, amelyek eltérnek az előírásoktól.