A tanulmány szerzői a pitvarfibrilláció stroke-prevenciójában alkalmazott alvadásgátló szerekkel kapcsolatos terápiás perzisztenciát elemezték, mely a kezelés eredményessége szempontjából alapvető jelentőségű. Az adatok azt jelzik, hogy az apixaban a non-perzisztencia kisebb kockázatával társult, mint a dabigatran, a rivaroxaban vagy a warfarin.

A non-valvularis pivarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) mellett fennálló stroke-kockázat csökkentésének széles körben alkalmazott módszere a non-K-vitamin-antagonista orális alvadásgátló szerekkel (NOAC, non-vitamin K antagonist oral anticoagulant) végzett első vonalbeli antithromboticus terápia.

Klinikai vizsgálatok igazolták a direkt orális alvadásgátlók (DOAC, direct oral anticoagulant) hatásosságát és biztonságosságát pitvarfibrillációban (AF, atrial fibrillation).

A mélyvénás thrombosis (DVT, deep venous thrombosis) és a pulmonalis embolia (PE) kezelésében egyre nagyobb teret kapnak a direkt orális alvadásgátló szerek (DOAC, direct oral anticoagulant) egyebek mellett kedvező vérzéses profiljuk és kényelmes alkalmazásuk miatt.

A pitvarfibrillációhoz (AF, atrial fibrillation) társuló ischaemiás stroke általában súlyosabb formában és következményekkel jelentkezik, és magasabb halálozási aránnyal jár együtt.

A pitvarfibrilláció (AF, atrial fibrillation) a krónikus szívritmuszavarok leggyakoribb formája, melynek fennállásakor ötszörösére emelkedik a stroke kockázata. A pitvarfibrillációval összefüggő stroke és thromboembolia prevenciójának javasolt módszere a thromboprofilaxis.