hirdetés
hirdetés
Keresés
Rendezés:
Találatok száma: 1
#1
Medical Tribune V. évf.15. szám
Medical Online
2007-08-01
  Az 1913-ban Budapesten született Földes Andor egyike volt a század legsokoldalúbb zongoristáinak: tanított, hangszerelt, zenét szerzett, és 1960-tól karmesterként is fellépett. A negyvenes évek elején Amerikába emigrált, 1948-ban tért viszsza végleg Európába, 1992-ben halt meg Svájcban. Noha hatalmas repertoárral rendelkezett és számos lemezt készített, manapság mintha kevesebbet beszélnének róla. Súlyosan méltánytalanul. A mostani gyűjtemény az 1951–1958 között készült felvételeiből válogat.   Szinte bizonyos, hogy minden zenebarát Bartók műveit (Szvit, op. 14.; Szonáta; Allegro barbaro) hallgatja meg először, hiszen jól tudja, hogy Földes még személyes tanácsokat kaphatott a zeneszerzőtől. A Szvit első tételének bumfordi játékossága azonnal lenyűgöz, a Scherzo valóban gonosz tréfa, az Allegro vad hajsza – minden, ahogy kell. És mégis: Földes interpretációjában nem elsősorban a barbár, a féktelen Bartók képe rajzolódik elénk, hanem a szinte mozarti tisztaságú szerkesztőművészé. A műsorfüzet közöl egy anekdotát Földes emlékirataiból, miszerint Bartók egyszer meghallgatta Szonátája előadását egy pályakezdőtől, és aztán szelíden ezt mondta az ifjúnak: „Kérem, ne olyan bartókosanimages/” Földes komolyan vette a nem is neki címzett intelmet, így aztán előadásában – többek közt a Szonáta második tételében – nemcsak Mozart, hanem Bach hatását is felfedezhetjük Bartók művészetében.   Maga a válogatás is Bachhal kezdődik: a Kromatikus fantázia és fúga hangzik el. És a Bartók-felfogás után már korántsem véletlen vagy meglepő, hogy éppen Bachnak ez a „legromantikusabb” műve szinte szikáran szól. A rákövetkező Beethoven-szonáta (F-dúr, op. 10. No.2) a művész egyik kedvence volt, több mint kétszázszor játszotta koncerten. Semmi gőz nincs előadásában, minden szinte magától értetődő egyszerűséggel és logikával bontakozik ki, a második tételbon olykor feltörő fájdalom nem „festett vérzés” itt és nem is hisztéria, hanem csak egy lehetséges összeroppanás ígérete.   Földes humorát és elkötelezettségét a 20. század komponistái iránt a második CD bizonyítja. Igor Stravinsky ritkán hallható, 1924- ben írt Szonátáját ismét félelmetes logikával és elemzőkészséggel adja elő, feltárva a nyilvánvaló összefüggést Beethoven egyes tételei és Stravinsky ihlete között (a legnyilvánvalóbban az Adagietto feliratú második tételben, melyet maga a zeneszerző nevezett „bodorított hajú” Beethovennek). A harmadik tétel: átlelkesített gépzongora és Bach-paródia egyben. Egy másik Stravinsky-darab (Circus Polka for a Young Elephant) éppen olyan, mint amit a cím ígér: szédítően botladozó, gigantikusan groteszk. És akinek nem elég az ördögi humorú táncból, az hallgassa meg az első Mefisztó-keringőt Liszttől, és közben azt is megsejtheti, honnan jön az Allegro barbaro.  (Deutsche Grammophon/ Original Masters, 2 CD, Összidő: 76:59; 76:12) *   Földes csodagyerek volt, és annak született 1937-ben, Gorkijban Vladimir Ashkenazy is. Az 1955-ös moszkvai Csajkovszkij-versenyen, a „zongoristák olimpiáján” már második, míg 1962-ben első helyezett. Szovjet pályája töretlennek tűnik, ám váratlanul disszidál, és 1968-ban Izlandon telepszik le. Bár sztárként fogadják, ettől kezdve egyre gyakrabban karmesterkedik, és nemrég arról kellett értesülnünk, hogy végleg visszavonult a zongorista fellépéstől. Nincs zenebarát, aki ne sajnálná ezt.   Eredetileg 1976-ban felvett, és nemrég újból kiadott lemezén honfitársa, az ugyancsak csodagyerek Szergej Rahmanyinov 24 prelűdjét játssza – fenomenálisan. „Játszd pontosan a kottát, de úgy, mintha te magad írtad volna!” – a legendás karmesternek, Simon Albertnek ez az alapvető utasítása juthat eszünkbe a CD-t hallgatva. A lelki rokonság nyilvánvaló, és ennek csak egyik eleme, hogy Rahmanyinov is emigránsként élte le élete javát. Ashkenazy már az 1982-ben keletkezett híres cisz-moll prelűdben megadja az alaphangot: démonikus szenvedély, világgyűlölet és végtelen szomorúság szólal meg a hangszeren. Hogy a humor, a parodisztikus, szinte groteszk hangvétel sem idegen tőle, annak remek példája a g-moll prelűd az op. 23-as sorozatból. Végtelenül színes játék, fenomenális technikai tudás, alázat a szerző iránt – Ashkenazy nem becsüli alá és nem is értékeli túl ezeket a többnyire nem nagyon fajsúlyos, de mindig őszinte ihletből és valamilyen fontos játéktechnikai probléma megoldására keletkezett darabokat. A későromantikus zongorajáték aranykönyve ez a lemez, bizonyítva, hogy Rahmanyinov prelűdjei olykor jóval többek puszta ráadás számoknál. (Decca/The Originals, 2007, összidő: 80:34) Zsidó Nyári Fesztivál: augusztus 25.–szeptember 9.   Ki hitte volna: ez már a tizedik. A fesztiválok országában (tudja-e: állítólag több mint háromezer fesztivál van évente) nemcsak helyet találni nehéz egy újabb rendezvénysorozatnak, hanem időpontot, tematikát – és legfőképpen pénzt. Ráadásul amikor tíz évvel ezelőtt először rendezték meg a Zsidó Nyári Fesztivált, némi okkal-joggal lehetett hinni, hogy a nyár végére időzített esemény érdektelenségbe fullad. Nem így történt. Hanem úgy, hogy „kinőtte magát”.   A zsidó kultúra bemutatását célzó programok nem holmi egzotikus ismeretterjesztés jegyében szerveződnek egymás mellé. Ugyan, ki gondolná, hogy Magyarországon nem mindenki ismeri például Kálmán Imrét (legföljebb azt nem tudta róla, hogy zsidó), akiről idén – születésének 125. évfordulóján – operettesttel emlékeznek meg a szervezők, és a minden bizonnyal nagy számú közönség (augusztus 25., Uránia Filmszínház, este 9.).   Másnap – 26-án – Fassang László koncertje lesz a Dohány utcai zsinagógában – Palya Bea közreműködésével. 27-én a 100 tagú cigányzenekar ad koncertet ugyanott – Szentpéteri Csilla fellépésével –, és ugyanezen a napon este 8-kor a Cotton Club Orfeumban a 100 éves magyar kabaré jegyében kerül sor a „Nevet a Róthimages/” című estre, többek között Karinthy Frigyes, Vadnai László és Kellér Dezső írásaiból. 29-én lesz a hagyományosan népszerű nemzetközi kántorkoncert (a zsinagógában), amelyen a fantasztikus Fekete László mellett izraeli és amerikai kántor is fellép. 30-án este 8-kor az Urániában Horgas Eszter, Szakcsi Lakatos Béla és Vukán György Gerschwin-estet ad; szeptember 2-án vasárnap pedig különleges élménynek ígérkezik a Budapest Klezmer Band és a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band közös fellépése. Ugyanebben az időpontban a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában (az épület csodálatos homlokzata és a felújítása körüli viták évek óta fenntartják az érdeklődést: hogyan tovább?) az ugyancsak 125 éve született Kodály Zoltán és Gruber Emma emlékére rendezett koncert, melyen fellép többek között Kodály özvegye, Péczeli Sarolta is.   Szeptember 9-én az Izrael Napja nevű rendezvénnyel zárul a zsidó fesztivál, amelyen lesz horatáncbemutató, izraeli filmek és sok olyan program, amelyekből tényleg sokat megtudhatnak a zsidó kultúráról és Izrael államáról is.   A programsorozat állandó, azaz folyamatos elemei közt vannak érdekesnek ígérkező kiállítások – például a száz éve született Ámos Imréé –, filmnapok – az Örökmozgó Filmmúzeumban –, és rengeteg szabadtéri program, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A fesztivál állandó helyszínei közt szép számmal szerepelnek színházak, a hajdani gettó területén található zsinagógák és kiállítótermek. De hangsúlyozni kell: a Zsidó Nyári Fesztivál mindazonáltal nyílt és nyitott kulturális találkozó. www.zsidonyarifesztival.hu  CS. J. Vámpírok bálja   Roman Polanski vámpírfilmje 1967-ben készült (ő volt az egyik főszereplője is), és kirobbanó sikeréből rögtön sejteni lehetett, hogy a producerek nem hagyják annyiban: musicalt rendeltek belőle, melynek forgatókönyvét ugyancsak Polanskival íratták, sőt: ragaszkodtak hozzá, hogy az ősbemutatót ő is rendezze.   Tíz évvel a színházi premier után – ami Bécsben volt, és azóta beutazta az egész világot – Magyarországra érkezett a musical, és teljes nyári szezont bonyolít a Magyar Színházban, a Hevesi Sándor téren.   A Cornelius Baltus rendezte gigaprodukció (színtiszta üzleti vállalkozás itthon is, egyébként) magán viseli azért Polanski nevét, és hírlik, a nagy rendező meg is jelent az előbemutatókon, hogy az utolsó simítások rendben legyenek. A produkció díszletét – mely természetesen a vámpírok „őshazáját”, Erdélyt idézi, ott is egy havas környezetbe ültetett fogadót – Kentaur tervezte, aki immár rutinosan simul bele bármelyik Broadway- csapatba.   A próbákat gondos szereplőválogatás előzte meg – a producerek nem „dőltek be” bemondásra a hazai kínálatnak. Így történhetett, hogy az első szereposztás főszerepét Egyházi Géza énekli és játssza, aki egyébként az Operaház melletti, énekes pincéreiről híres Bel Canto étterem egyik felszolgálójaimages/   Az előadásban többször is fölcsendül a zeneszerző, Jim Steinman leghíresebb szerzeménye, a Bonnie Tyler előadásában világhírűvé vált Total Eclipse of the Heart című dala – természetesen „vámpírosított” változatbanimages/ Magyar Színház, augusztusban, esténként hétkor, szombaton és vasárnap délután háromkor is.   CS. J.  
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Ebben a faluban egyáltalán nem ritkaság 100 évesnek lenni. Sőt, Vittorio-nak és Piuccia-nak köszönhetően idén már 10 matuzsálemet fognak számolni.