Célkitűzés
A thymus sajátos és nélkülözhetetlen mikrokörnyezetet biztosít a T-sejt-prekurzorok számára az érett, működőképes T-lymphocytákká differenciálódás folyamatában. A szervezet öregedése folyamán változik a thymus szerkezete, csökken a thymopoesishez szükséges thymus epithelialis tér kiterjedtsége, amely folyamat thymus-involúciónéven ismert. Mindemellett a malignus betegségek kezelésében alkalmazott citosztatikus kezelések szintén károsítják a thymus szerkezetét. Mindkét folyamatvégső eredménye, hogy csökken a thymusból kikerülő sejtek száma és működőképessége, amely csökkent immunfunkciót is okozhat. A fentiekből következik, hogy a csökkent immunfunkcióval rendelkező személyek számára előnyös lehet a T-sejtrekonstitúciót elősegítő stratégiák alkalmazása.

Újabb eredmények
Az alábbiakban a T-sejtes immunitás helyreállítását célzó stratégiákat, így a nemi hormonok termelésének megszüntetését, illetve a keratinocyta növekedési faktor, az interleukin-7 és az in vitro előállított progenitor T-sejtek alkalmazásának lehetőségét tárgyaljuk. Az öregedés vagy a vérképző őssejt átültetés különböző állatkísérletes modelljeiben sikerrel állították helyre a thymus szerkezetét és cellularitását, amely a thymusból kikerülő sejtek számának növekedését és a T-sejt-funkciók javulását eredményezte a periférián.

Összefoglalás
A fenti lehetőségeket jelenleg is tanulmányozzák klinikai vizsgálatokban. Az előzetes eredmények igen biztatóak a T-sejt-rekonstitúció javítását illetően. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy bár az említett stratégiák egyértelműen kedvező hatásúak állatkísérletes modellekben és korai humán vizsgálatokban, azonban a hatékonyság igazolására emberben még további vizsgálatok szükségesek.

Kulcsszavak
Delta-szerű, vérképző őssejtek, immunrekonstitúció, progenitor T-sejtek, T-sejt-fejlődés,thymus

Célkitűzés
Az autológ őssejt-transzplantáció (SCT) – különösen fiatal betegek esetében – a myelomamultiplex kezelés szerves része. Az elmúlt évtizedben számos, igen hatékonykezelési lehetôség jelent meg myelomában, amely kérdéseket vet fel az SCT terápiásszerepére vonatkozóan is. A korábbi vizsgálatok az SCT relatív eredményességétmutatták ki a hagyományos kezeléssel szemben, az alábbi áttekintô közlemény szerzôjepedig az új szerek tükrében vizsgálja az ASCT jelentôségét.

Újabb eredmények
Az újabb klinikai tanulmányokban a kimenetel javítását elsôsorban az új szerek alkalmazásávalpróbálják elérni, amely szereket a terápiás protokollok különbözô szakaszaiba építikbe, kezdve a kiinduló kezeléssel, amellyel így kedvezôbb állapot érhetô el az SCT elôtt,folytatva a kondicionáló protokollokkal, és végül az SCT-t követô fenntartó kezelésekkel,amelyekbe integrálva az új szerekkel megnyújtható a terápiás válasz idôtartama. Mindemellett,újabb vizsgálatok egyes válogatott betegcsoportokban a tandem (páros) transzplantációklehetséges kedvezô hatását erôsítették meg. Ugyanakkor, az allogén SCT szerepévelkapcsolatos ajánlások még napjainkban is további finomításokra szorulnak.

Összefoglalás
Napjainkban a myelomában szenvedô betegek számára hatékonyabb kezelési lehetôségekállnak rendelkezésre, és a betegség kimenetele is javult. Az újabban befejezett, ésa jelenleg is zajló tanulmányok segítségével jobban – esetleg személyre szabott módon –választható meg a kezelés, ami remélhetôleg hozzájárul a túlélés további növekedéséhez.

Kulcsszavak
Allogén, autológ, myeloma multiplex, ôssejt-transzplantáció

Célkitûzés
A „tumorprogressziót megakadályozó sejtes immunterápia” gondolata a kutatók régiálmát tükrözi, amely szerint a daganat elleni küzdelem legideálisabb módja a legtermészetesebb,azaz az immunrendszer segítségével történô elpusztítás. A T-sejtek felhasználásátelôtérbe helyezô adoptív immunterápiában számos eltérô megközelítésismert. Ezek közül az alábbi összefoglaló szerzôi a T-sejtek tumorprogresszió megakadályozásábanbetöltött szerepével foglalkoznak.

Újabb eredmények
A malignus betegségek adoptív T-sejtes immunterápiáját számos különbözô betegségben,igen eltérô klinikai feltételek között, és változó kísérleti megközelítéssel végezték.A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az adoptív immunterápia elsôsorbanhematológiai betegségekben hatékony, különösen allogén ôssejt-transzplantáció után,a graft versus tumorhatásnak köszönhetôen. Szolid daganatokban a legnagyobbproblémát az jelenti, hogy a specifikus sejtek nem jutnak be megfelelôen a daganatszövetbe,és a tumorstroma is kifejt további T-sejt-gátló hatást. Szolid daganatokbanaz adoptív T-sejt-transzfer sikeres alkalmazásának alapfeltétele a beadott sejteka tumorszövetbe történô célba juttatásának (homing/invázió) optimalizálása, amellyelaz allogén ôssejt-transzplantációhoz hasonló tumorspecifikus immunválasz érhetô el(graft versus tumorhatás).

Összefoglalás
Az alábbi összefoglaló szerzôi a malignus betegségek adoptív immunterápiájábana T-sejtek alkalmazásával kapcsolatos legújabb eredményeket tekintik át. Megtárgyaljáktovábbá a szóban forgó terápiás megközelítést akadályozó, az alapkutatás ésa klinikai kísérletek által felvetett legfontosabb problémákat, amelyek az adoptívimmunterápia sikeres alkalmazásának alapját képezhetik.

Kulcsszavak
Adoptív immunterápia, daganatellenes immunitás, citotoxikus T-lymphocyta