hirdetés
hirdetés
Keresés
Rendezés:
Találatok száma: 4
#1
2012-02-17
00:00:00
#2
Current Opinion in Hematology IX. évf. 4. szám
Medical Online
2010-12-13

 

Célkitûzés
A thymus sajátos és nélkülözhetetlen mikrokörnyezetet biztosít a T-sejt-prekurzorok
számára az érett, mûködôképes T-lymphocytákká differenciálódás folyamatában.
A szervezet öregedése folyamán változik a thymus szerkezete, csökken a thymopoesishez
szükséges thymus epithelialis tér kiterjedtsége, amely folyamat thymus-involúció
néven ismert. Mindemellett a malignus betegségek kezelésében alkalmazott
citosztatikus kezelések szintén károsítják a thymus szerkezetét. Mindkét folyamat
végsô eredménye, hogy csökken a thymusból kikerülô sejtek száma és mûködôképessége,
amely csökkent immunfunkciót is okozhat. A fentiekbôl következik, hogy
a csökkent immunfunkcióval rendelkezô személyek számára elônyös lehet a T-sejtrekonstitúciót
elôsegítô stratégiák alkalmazása.
Újabb eredmények
Az alábbiakban a T-sejtes immunitás helyreállítását célzó stratégiákat, így a nemi hormonok
termelésének megszüntetését, illetve a keratinocyta növekedési faktor, az
interleukin-7 és az in vitro elôállított progenitor T-sejtek alkalmazásának lehetôségét
tárgyaljuk. Az öregedés vagy a vérképzô ôssejt átültetés különbözô állatkísérletes
modelljeiben sikerrel állították helyre a thymus szerkezetét és cellularitását, amely
a thymusból kikerülô sejtek számának növekedését és a T-sejt-funkciók javulását
eredményezte a periférián.
Összefoglalás
A fenti lehetôségeket jelenleg is tanulmányozzák klinikai vizsgálatokban. Az elôzetes
eredmények igen biztatóak a T-sejt-rekonstitúció javítását illetôen. Ugyanakkor figyelembe
kell venni, hogy bár az említett stratégiák egyértelmûen kedvezô hatásúak állatkísérletes
modellekben és korai humán vizsgálatokban, azonban a hatékonyság igazolására
emberben még további vizsgálatok szükségesek.
Kulcsszavak
Delta-szerû, vérképzô ôssejtek, immunrekonstitúció, progenitor T-sejtek, T-sejt-fejlôdés,
thymus

Célkitűzés
A thymus sajátos és nélkülözhetetlen mikrokörnyezetet biztosít a T-sejt-prekurzorok számára az érett, működőképes T-lymphocytákká differenciálódás folyamatában. A szervezet öregedése folyamán változik a thymus szerkezete, csökken a thymopoesishez szükséges thymus epithelialis tér kiterjedtsége, amely folyamat thymus-involúciónéven ismert. Mindemellett a malignus betegségek kezelésében alkalmazott citosztatikus kezelések szintén károsítják a thymus szerkezetét. Mindkét folyamatvégső eredménye, hogy csökken a thymusból kikerülő sejtek száma és működőképessége, amely csökkent immunfunkciót is okozhat. A fentiekből következik, hogy a csökkent immunfunkcióval rendelkező személyek számára előnyös lehet a T-sejtrekonstitúciót elősegítő stratégiák alkalmazása.

Újabb eredmények
Az alábbiakban a T-sejtes immunitás helyreállítását célzó stratégiákat, így a nemi hormonok termelésének megszüntetését, illetve a keratinocyta növekedési faktor, az interleukin-7 és az in vitro előállított progenitor T-sejtek alkalmazásának lehetőségét tárgyaljuk. Az öregedés vagy a vérképző őssejt átültetés különböző állatkísérletes modelljeiben sikerrel állították helyre a thymus szerkezetét és cellularitását, amely a thymusból kikerülő sejtek számának növekedését és a T-sejt-funkciók javulását eredményezte a periférián.

Összefoglalás
A fenti lehetőségeket jelenleg is tanulmányozzák klinikai vizsgálatokban. Az előzetes eredmények igen biztatóak a T-sejt-rekonstitúció javítását illetően. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy bár az említett stratégiák egyértelműen kedvező hatásúak állatkísérletes modellekben és korai humán vizsgálatokban, azonban a hatékonyság igazolására emberben még további vizsgálatok szükségesek.

Kulcsszavak
Delta-szerű, vérképző őssejtek, immunrekonstitúció, progenitor T-sejtek, T-sejt-fejlődés,thymus

#3
Current Opinion in Hematology IX. évf.2. szám
Medical Online
2010-06-25

 

Célkitûzés
Az autológ ôssejt-transzplantáció (SCT) – különösen fiatal betegek esetében – a myeloma
multiplex kezelés szerves része. Az elmúlt évtizedben számos, igen hatékony
kezelési lehetôség jelent meg myelomában, amely kérdéseket vet fel az SCT terápiás
szerepére vonatkozóan is. A korábbi vizsgálatok az SCT relatív eredményességét
mutatták ki a hagyományos kezeléssel szemben, az alábbi áttekintô közlemény szerzôje
pedig az új szerek tükrében vizsgálja az ASCT jelentôségét.
Újabb eredmények
Az újabb klinikai tanulmányokban a kimenetel javítását elsôsorban az új szerek alkalmazásával
próbálják elérni, amely szereket a terápiás protokollok különbözô szakaszaiba építik
be, kezdve a kiinduló kezeléssel, amellyel így kedvezôbb állapot érhetô el az SCT elôtt,
folytatva a kondicionáló protokollokkal, és végül az SCT-t követô fenntartó kezelésekkel,
amelyekbe integrálva az új szerekkel megnyújtható a terápiás válasz idôtartama. Mindemellett,
újabb vizsgálatok egyes válogatott betegcsoportokban a tandem (páros) transzplantációk
lehetséges kedvezô hatását erôsítették meg. Ugyanakkor, az allogén SCT szerepével
kapcsolatos ajánlások még napjainkban is további finomításokra szorulnak.
Összefoglalás
Napjainkban a myelomában szenvedô betegek számára hatékonyabb kezelési lehetôségek
állnak rendelkezésre, és a betegség kimenetele is javult. Az újabban befejezett, és
a jelenleg is zajló tanulmányok segítségével jobban – esetleg személyre szabott módon –
választható meg a kezelés, ami remélhetôleg hozzájárul a túlélés további növekedéséhez.
Kulcsszavak
Allogén, autológ, myeloma multiplex, ôssejt-transzplantáció

Célkitűzés
Az autológ őssejt-transzplantáció (SCT) – különösen fiatal betegek esetében – a myelomamultiplex kezelés szerves része. Az elmúlt évtizedben számos, igen hatékonykezelési lehetôség jelent meg myelomában, amely kérdéseket vet fel az SCT terápiásszerepére vonatkozóan is. A korábbi vizsgálatok az SCT relatív eredményességétmutatták ki a hagyományos kezeléssel szemben, az alábbi áttekintô közlemény szerzôjepedig az új szerek tükrében vizsgálja az ASCT jelentôségét.

Újabb eredmények
Az újabb klinikai tanulmányokban a kimenetel javítását elsôsorban az új szerek alkalmazásávalpróbálják elérni, amely szereket a terápiás protokollok különbözô szakaszaiba építikbe, kezdve a kiinduló kezeléssel, amellyel így kedvezôbb állapot érhetô el az SCT elôtt,folytatva a kondicionáló protokollokkal, és végül az SCT-t követô fenntartó kezelésekkel,amelyekbe integrálva az új szerekkel megnyújtható a terápiás válasz idôtartama. Mindemellett,újabb vizsgálatok egyes válogatott betegcsoportokban a tandem (páros) transzplantációklehetséges kedvezô hatását erôsítették meg. Ugyanakkor, az allogén SCT szerepévelkapcsolatos ajánlások még napjainkban is további finomításokra szorulnak.

Összefoglalás
Napjainkban a myelomában szenvedô betegek számára hatékonyabb kezelési lehetôségekállnak rendelkezésre, és a betegség kimenetele is javult. Az újabban befejezett, ésa jelenleg is zajló tanulmányok segítségével jobban – esetleg személyre szabott módon –választható meg a kezelés, ami remélhetôleg hozzájárul a túlélés további növekedéséhez.

Kulcsszavak
Allogén, autológ, myeloma multiplex, ôssejt-transzplantáció

#4
Current Opinion in Hematology IX. évf.1. szám
Medical Online
2010-04-09

 

Célkitûzés
A „tumorprogressziót megakadályozó sejtes immunterápia” gondolata a kutatók régi
álmát tükrözi, amely szerint a daganat elleni küzdelem legideálisabb módja a legtermészetesebb,
azaz az immunrendszer segítségével történô elpusztítás. A T-sejtek felhasználását
elôtérbe helyezô adoptív immunterápiában számos eltérô megközelítés
ismert. Ezek közül az alábbi összefoglaló szerzôi a T-sejtek tumorprogresszió megakadályozásában
betöltött szerepével foglalkoznak.
Újabb eredmények
A malignus betegségek adoptív T-sejtes immunterápiáját számos különbözô betegségben,
igen eltérô klinikai feltételek között, és változó kísérleti megközelítéssel végezték.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az adoptív immunterápia elsôsorban
hematológiai betegségekben hatékony, különösen allogén ôssejt-transzplantáció után,
a graft versus tumorhatásnak köszönhetôen. Szolid daganatokban a legnagyobb
problémát az jelenti, hogy a specifikus sejtek nem jutnak be megfelelôen a daganatszövetbe,
és a tumorstroma is kifejt további T-sejt-gátló hatást. Szolid daganatokban
az adoptív T-sejt-transzfer sikeres alkalmazásának alapfeltétele a beadott sejtek
a tumorszövetbe történô célba juttatásának (homing/invázió) optimalizálása, amellyel
az allogén ôssejt-transzplantációhoz hasonló tumorspecifikus immunválasz érhetô el
(graft versus tumorhatás).
Összefoglalás
Az alábbi összefoglaló szerzôi a malignus betegségek adoptív immunterápiájában
a T-sejtek alkalmazásával kapcsolatos legújabb eredményeket tekintik át. Megtárgyalják
továbbá a szóban forgó terápiás megközelítést akadályozó, az alapkutatás és
a klinikai kísérletek által felvetett legfontosabb problémákat, amelyek az adoptív
immunterápia sikeres alkalmazásának alapját képezhetik.
Kulcsszavak
Adoptív immunterápia, daganatellenes immunitás, citotoxikus T-lymphocyta

Célkitûzés
A „tumorprogressziót megakadályozó sejtes immunterápia” gondolata a kutatók régiálmát tükrözi, amely szerint a daganat elleni küzdelem legideálisabb módja a legtermészetesebb,azaz az immunrendszer segítségével történô elpusztítás. A T-sejtek felhasználásátelôtérbe helyezô adoptív immunterápiában számos eltérô megközelítésismert. Ezek közül az alábbi összefoglaló szerzôi a T-sejtek tumorprogresszió megakadályozásábanbetöltött szerepével foglalkoznak.

Újabb eredmények
A malignus betegségek adoptív T-sejtes immunterápiáját számos különbözô betegségben,igen eltérô klinikai feltételek között, és változó kísérleti megközelítéssel végezték.A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az adoptív immunterápia elsôsorbanhematológiai betegségekben hatékony, különösen allogén ôssejt-transzplantáció után,a graft versus tumorhatásnak köszönhetôen. Szolid daganatokban a legnagyobbproblémát az jelenti, hogy a specifikus sejtek nem jutnak be megfelelôen a daganatszövetbe,és a tumorstroma is kifejt további T-sejt-gátló hatást. Szolid daganatokbanaz adoptív T-sejt-transzfer sikeres alkalmazásának alapfeltétele a beadott sejteka tumorszövetbe történô célba juttatásának (homing/invázió) optimalizálása, amellyelaz allogén ôssejt-transzplantációhoz hasonló tumorspecifikus immunválasz érhetô el(graft versus tumorhatás).

Összefoglalás
Az alábbi összefoglaló szerzôi a malignus betegségek adoptív immunterápiájábana T-sejtek alkalmazásával kapcsolatos legújabb eredményeket tekintik át. Megtárgyaljáktovábbá a szóban forgó terápiás megközelítést akadályozó, az alapkutatás ésa klinikai kísérletek által felvetett legfontosabb problémákat, amelyek az adoptívimmunterápia sikeres alkalmazásának alapját képezhetik.

Kulcsszavak
Adoptív immunterápia, daganatellenes immunitás, citotoxikus T-lymphocyta

hirdetés
hirdetés
hirdetés

Leszólítottunk pár koronavírust tagadó vagy az oltást ellenző járókelőt, és a beszélgetés során hirtelen megjelent dr. Kemenesi Gábor virológus.

Vannak hormonbetegségek, amelyek mindkét nemet megtámadhatják, és vannak jellegzetesen nemspecifikus problémák is.