Csaknem 40%-kal mérséklődött a daganatképződés kockázata a GLP-1 receptor agonistákat szedő betegek körében a kizárólag életmódváltást megvalósító csoporthoz képest.

A cikk célja, hogy összefoglalja a HbA1c jelentőségét, a mérés indikációit, korlátait, valamint a szakdolgozók szerepét a betegedukációban és a hipoglikémia megelőzésében.

Az alapellátás megerősítése és a háziorvosok kapuőri szerepének hangsúlyozása már a 2010-es évek közepétől központi eleme volt a hazai egészségpolitikai stratégiának, ám a konkrét lépések – különösen a modern gyógyszeres terápiák kapcsán – sokáig várattak magukra. Ebben 2026 február 1-je hozott áttörést, amikor hatályba lépett a háziorvoslásban mérföldkőnek számító rendelet, amellyel érdemben bővítették az alapellátók vényírási jogosultságait.

Jól mutatja az obezitás epidemiológiai jelentőségét, hogy bár az elmúlt években összességében a szív- és érrendszeri halálozás csökkent, az elhízáshoz köthető szív- és érrendszeri mortalitás közel duplájára emelkedett.

Jermendy György belgyógyász, diabetológus professzorral nemcsak a diabetológiában tapasztalt technológiai robbanásról, a hazai támogatási rendszer kihívásairól, hanem az elhízás elleni új készítmények társadalmi hatásairól is beszélgettünk.

Nagyszabású nemzetközi kutatás vizsgálta, hogy a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében alkalmazott gyógyszer hogyan segít megelőzni a szív- és érrendszeri szövődményeket.

Az adatok a betegszám növekedését, a terápiás paletta koncentrációját és korábbi készítmények kiszorulását mutatják, írja az Economx.

Reprezentatív szűrővizsgálatokat kellene végezni a vérzsír-, vérnyomás-, vércukorszintek tekintetében – emelte ki lapunknak az ESC 2025 Kongresszusa témái közül dr. Nagy Viktor, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Hematológia Klinikájának osztályvezető főorvosa.

A túlsúly és az elhízás okozta egészségügyi és gazdasági teher egyre sürgetőbb megoldást igényel. Az obezitás kezelésére irányuló törekvések eredményeként a diéta mellett hatékony gyógyszeres kezelési lehetőségek is elérhetők. A hatékonyság mellett a figyelem középpontjába került a kardiovaszkuláris biztonságosság, illetve a preventív hatás.

A metabolikus szindróma elnevezés specifikus kardiovaszkuláris rizikófaktorok olyan halmozódását jelenti, melyek patofiziológiai háttere az inzulinrezisztenciával hozható összefüggésbe. Pontos patomechanizmusa továbbra is tisztázatlan, azonban az inzulinrezisztencia és a centrális elhízás központi szerepe egyértelmű.