A kórházban szerzett Clostridioides difficile fertőzés (CDI) profilaxisa során lényeges különbséget tenni az alkalmazott probiotikus törzsek között. A S. boulardii CDI megelőzésében való alkalmazását szakmai irányelv és metaanalízisek is támogatják. Egy retrospektív kohorsz rámutatott arra is, hogy a S. boulardii melyik betegcsoportnál és milyen antibiotikum-terápia esetén kínál az átlagosnál magasabb profilaktikus védelmet.

A Clostridioides difficile fertőzések megelőzésére hatásos módszerekre van szükség; a transzmissziót csökkentő higiéniai szabályok betartása, a racionális antiobiotikum-alkalmazás és a páciensek immunrendszerének erősítése mellett.

Az antibiotikum-kezelés negatív hatással lehet a bélflórára, abban az esetben is, ha nem széles spektrumú antibiotikummal történik a terápia. Nem szabad alábecsülni a jelentőségét annak, hogy csökken az intesztinális mikrobiom diverzitása, teljes mikrobiális közösségek tűnhetnek el, míg patogének (pl. Clostridioides difficile) nyerhetnek teret, illetve fennáll az antibiotikum-rezisztencia-gének terjedésének kockázata.

Az új maszk teljesen passzív adatgyűjtést végez, és alkalmas lehet szegényebb régiók népegészségügyi, járványügyi jellemzőinek feltárására is.

Az elhízás mint a civilizációs betegségek egyik legfontosabb rizikófaktora komplex okokkal magyarázható, amelyek közül az egyik alábecsült tényező az obezogén endokrin diszruptorok hatása.

A daganatos és metabolikus betegségek közötti összefüggések napjaink orvoslásának egyik legdinamikusabban fejlődő területét jelentik. E témakör átfogó, interdiszciplináris feldolgozására kínál kiemelkedő és különleges lehetőséget a MODE által szervezett III. Magyar Onkometabolikus és Onko-Diabetológiai Továbbképzés és Konferencia, amelyre 2026. október 8–11. között kerül sor a Hunguest Hotel Gyula rendezvényközpontjában.

A női szervezet sajátosságai specifikus, nemekre és életkorra szabott orvosi és dietetikai beavatkozásokat igényelnek, írja a PharmaOnline.

A Parkinson-kórban szenvedő betegek kb. 14-40%-ában észlelhetőek az impulzus kontroll zavar (ICD) tünetei. Ezen tünetek szűrése, felismerése a gondozó neurológus számára kiemelt jelentőségű, hiszen az érintett egyén mind saját magára, mind a környezetére veszélyt jelenthet. Az ICD kialakulásának legfontosabb rizikófaktorai a férfi nem, a korai betegségkezdet, a fiatal életkor, valamint a dopamin agonista gyógyszerek szedése. Az ICD kezelése kapcsán elsődleges a dopamin agonista gyógyszer fokozatos dóziscsökkentése, lehetőség szerint elhagyása.

A Parkinson-kór terápiájában használt dopaminerg szerek jelentős javulást hozhatnak, ám a lehetséges mellékhatások miatt alkalmazásuk körültekintést igényel. Amint arra az utóbbi évtizedek kutatásai rámutattak, az antiparkinson terápia pszichózis és hallucinózis mellett impulzuskontroll-zavart is eredményezhet, amire a mélyagyi stimuláció jelenthet megoldást.