hirdetés
2017. november. 22., szerda - Cecília.

Az anyai stressz és a terhességi hipertónia összefüggései

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint évente 289 000 nő hal meg szerte a világon a terhességgel vagy gyermekszüléssel összefüggő ok következtében, ami naponta 800 anyai halálesetet jelent (WHO 2015-ös adata). 

E halálozás nagyobb része a fejlődő országokban történik, és nem előzhető meg. A terhességi hipertenzív betegségek (HDP, hypertensive disorders of pregnancy) a praeeclampsiában (PE) szenvedő várandósok körülbelül 10%-át érintik. A HDP gyakori ismert kockázati tényezői családi, szociális, környezeti és személyes csoportba sorolhatók. Terhességi stresszállapot kapcsán központi idegrendszeri, endokrin és immunrendszeri eltérések igazolódtak a közelmúltban, melyeket összefüggésbe hoznak a gesztációs hipertóniával (GH), PE-vel és a terhességi cukorbetegség kialakulásával is. A felmerült korreláció azonban még további megerősítésre szorul, mivel az egyes populációkban egymásnak ellentmondó eredményeket kaptak.

Mexikóban az általános terhesgondozási irányelvek a terhességi betegségek korai felismerésével és kimeneteleik javításával törekszenek a szülészeti rizikófaktorok azonosítására és befolyásolására, illetve az anaemia, PE, hüvelyi és húgyúti infekciók, terhességi vérzéses szövődmények, intrauterin növekedési elmaradás (IUGR, intrauterine growth restriction), valamint egyéb interkurrens terhességi kórállapotok prevenciójára, diagnosztikájára és terápiájára. Az anyai halálozási arányok szempontjából azonban sajnos még jelenleg is jelentős különbségek mutatkoznak az ország egyes régiói között; az országos átlag 100 000 élveszülésre számítva 47,0. Az anya egészségi állapotának indikátorai közül jelenleg is leginkább az anyai mortalitás a használatos (retrospektív módon), miközben az anya általános mentális állapota nem kap figyelmet a mexikói nők terhesgondozása során.

Jelenleg nem rendelkezünk kellő adattal annak megválaszolására, hogy a mexikói populáción belül milyen összefüggés van az anya terhességi stresszállapotai és a HDP előfordulása között. Ebben a vizsgálatban ezt a korrelációt elemezték egy Zacatecas régióból származó prospektív kohorszban. Az adatok remélhetőleg alapként szolgálnak majd a HDP kockázati tényezőinek azonosítását célzó kutatásokban.

Betegek és módszerek

A prospektív kohorszot összesen 321 várandós alkotta. A HDP diagnózisát az International Society for the Study of Hypertension in Pregnancy kritériumrendszere alapján állították fel. Kizárási kritériumnak számított bármilyen belgyógyászati alapbetegség fennállása, illetve az adatok hiányos volta. A szokásos terhesgondozáson túl minden résztvevő kérdőívet töltött ki a demográfiai jellemzők, illetve a terhességi kockázati tényezők azonosítására. Az aktuális mentális állapot felmérésére a General Health Questionnaire (GHQ) kérdőív szolgált. A kérdőív különböző alskálái mentén felmérhetők az újonnan fellépő distresszre utaló tünetek, a szorongás/álmatlanság, a szociális diszfunkció, a szomatikus tünetek, valamint a depresszió (ez utóbbinak az elemzésére nem terjedt ki a jelen vizsgálat, mivel nem volt lehetőség pszichiátriai interjúval történő második validálásra).

A laboratóriumi és kiegészítő klinikai adatokat a betegek klinikai dokumentációjából gyűjtötték ki.

Eredmények

A résztvevők átlagéletkora 23,2 (16−44) évnek adódott, 44,9%-uk volt nullipara. A fogamzásgátlási anamnézisből az derült ki, hogy többségükben (39,9%) barriermódszert alkalmaztak a nem kívánt terhesség megelőzésére, míg a második legnépszerűbb módszer a hormonális fogamzásgátlás volt (16,5%). A vizsgálatba való belépés időpontjában a résztvevők 96,3%-a szedett valamilyen terhességi vitamint.

HDP-t a résztvevők 6,2%-ánál kórisméztek. PE 14 várandósnál (4,3%) fordult elő (közülük egy esetben később eclampsia alakult ki); 7 esetben észleltek PE-t, melyek közül 4-et korai PE-ként soroltak be. Hat nőnél fordult elő GH. Húgyúti fertőzést (legalább egy epizódot) a kohorsz 6,5%-ánál észleltek a terhesség alatt, melyek gyógyszeres kezelésre minden esetben gyógyultak.

A kockázati tényezők és a klinikai jellemzők elemzése alapján a PE szempontjából pozitív egyéni anamnézis, a családban előfordult artériás hipertenzió, a testtömegindex és a szisztolés vérnyomás tekintetében igazoltak különbségeket az egyes vizsgálati csoportok között.

Az aktuálisan fennálló stressztünetek szempontjából a GHQ a résztvevők 1,5%-ánál adott pozitív eredményt a szomatikus tünetekre, 2,2%-nál a szorongásra és az inszomniára és 5,5%-nál a szociális diszfunkcióra nézve.

A vizsgált kohorszban az akut szomatikus tünetek, a szociális diszfunkció, illetve a szorongás és álmatlanság jelenléte 5,1−26,4-szeresére növelte a terhességi hipertenzív kórképek előfordulásának az esélyét.

Következtetések

Az eredmények arra utalnak, hogy az anyai stresszállapot szerepet játszik a terhességi hipertenzív kórképek etiológiájában. A terhesgondozás során az anyai stresszhatások rizikófaktorainak csökkenését célzó hatásos programok javasoltak.

 

Forrás: Garza-Veloz I, et al. Maternal distress and the development of hypertensive disorders of pregnancy. J Obstet Gynecol. http://dx.doi.org/10.1080/01443615.2017.1313823

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

"Pharyngolaryngeal symptoms associated with thyroid disease" címmel jelent meg egy cikk a Current Opinion in Otolaryngology & Head and Neck Surgery-ben.

Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek negyedénél epilepsziás rohamok, míg a páciensek felénél epilepsziás működészavar mutatható ki – erre a fontos felfedezésre jutott nemrég az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben működő Alzheimer–Epilepszia kutatócsoport.