hirdetés
2019. szeptember. 22., vasárnap - Móric.

A szelénpótlás hatása a prosztatarák okozta halálozásra

A Nutritional Prevention of Cancer (NPC) egy véletlen besorolásos vizsgálat volt, melyben a 0,5 gramm szelénben gazdag élesztő formájában napi 200 mikrogrammos dózisban adagolt szelén hatását elemezték a nem melanóma típusú bőrrákok incidenciájára.

hirdetés

Az adatok azt jelezték, hogy a randomizáció alapján szelén adásában részesült férfiak csoportjában csökkent a prosztatarák kockázata, szemben a placebocsoportban észlelt előfordulással. A hatás azoknál a résztvevőknél mutatkozott meg a legmarkánsabban, akiknek szelénszintje a vizsgálatba való belépéskor alacsony volt. A kiindulási szelénszint alapján a legalacsonyabb tercilisbe (≤106,4 ng/ml) tartozó férfiak közül 86%-kal kisebb volt a prosztatarák előfordulásának esélye abban az alcsoportban, ahol szelénpótlásra került sor (kockázati arány [HR, hazard ratio], 0,14; 95%-os megbízhatósági tartomány [CI, confidence interval], 0,03−0,61; 17 esemény). Ezzel szemben a szelénpótlás bár pozitív, de nem statisztikailag szignifikáns korrelációt mutatott a prosztatarák kockázatával azon férfiak körében, akik a szelénszint alapján a legmagasabb tercilisbe tartoztak (HR, 1,14; 95% CI, 0,51−2,59; 24 esemény). A véletlen besorolásos, kontrollos Selenium and Vitamin E Cancer Prevention Trial (SELECT) vizsgálat kapcsán arról számoltak be, hogy a szelénpótlás (napi 200 mikrogramm L-szelenometionin formájában) semmilyen hatást nem gyakorolt a prosztatarák incidenciájára (HR, 1,09; 95% CI, 0,93−1,27; n = 575 esemény). A SELECT résztvevőinek kiindulási szelénszintje azonban kielégítő volt (a szérum szelénszintje mediánértékben 135 mg/ml vs. 113 ng/ml nem prosztatarákos betegek esetében), és a kimutatott esetek nagy része indolens eset lehetett (a szelénpótlásban részesült csoport prosztatarákosnak bizonyult betegeinek 99%-ánál lokalizált T1/T2 stádiumú tumor állt fenn, a Gleason-score 89%-ban 3+4 vagy annál alacsonyabb volt, és a biopsziák 71%-ának alapját pusztán a PSA-emelkedés képezte). A SELECT vizsgálói nemrégiben arról számoltak be, hogy szelénpótlás mellett emelkedett az előrehaladott szöveti stádiumú (high-grade) prosztatarákok előfordulásának esélye abban az alcsoportban, ahol a lábujjkörömből meghatározott kiindulási szelénszint magas volt (HR, 1,91; 95% CI, 1,20−3,05), ugyanakkor nem észlelték a kockázat fokozódását abban az alcsoportban, ahol a kiindulási szelénszint alacsony volt.

Csökkentette a kezdeti lelkesedést az a tény, hogy nem sikerült igazolni a szelénpótlás előnyös hatását a prosztatarák primer prevenciójában, ugyanakkor továbbra sem tisztázott a betegség diagnosztizálását követő szelénpótlás hatása a prosztatarák progressziójára. Ezen túlmenően felmerül, hogy a dózis-hatás görbe U alakú lehet, azaz a nagyon magas szelénszint is kedvezőtlen hatást fejthet ki.

Mindezek ismeretében a szerzők prospektív vizsgálatban elemezték a prosztatarák kórismézését követő szelénpótlás hatását a prosztatarák okozta halálozásra, a biokémiai recidívára és az összegzett mortalitásra olyan betegek csoportjában, akiknél kezdetben áttétet nem adó prosztatarákot diagnosztizáltak. Egy olyan populációban végezték a vizsgálatot, melyben a szelénellátottság várhatóan megfelelő volt, és azt a hipotézist tesztelték, hogy a diagnózis után alkalmazott nagy dózisú szelénpótlás kapcsán emelkedik-e a prosztatarák okozta halálozás aránya.

 

Betegek és módszerek

A Health Professionals Follow-Up Study egy prospektív kohorszvizsgálat, melybe 51.529 egyesült államokbeli férfi egészségügyi dolgozót vontak be 1986-ban. A résztvevők életkora a beválasztáskor 40 és 75 év közé esett, és a vizsgálatba való belépéskor részletes adatok álltak rendelkezésre (orvosi kórelőzmény, rendszeresen szedett gyógyszerek, testsúly, testmagasság, életmódbeli tényezők [dohányzás, fizikai aktivitás, táplálékkiegészítők szedése stb.]).

A résztvevők 1986-tól kétévente részletes információkkal szolgáltak a táplálékkiegészítők szedésére és annak dózisára vonatkozóan. Az alkalmazott dózisok szerint a résztvevőket előre meghatározott csoportokba osztották, az egyes csoportok határértékei az adott táplálékkiegészítőtől függően különbözőek voltak. Ezek alapján kiszámították a teljes szelénbevitelt.

A prosztatarák diagnózisának felállítása után az orvosi dokumentációból kigyűjtötték a következő adatokat: diagnózis, klinikai T-stádium, Gleason-pontszám, alkalmazott terápiák, prosztataspecifikus antigén (PSA) szintje a kórismézéskor, kezelés utáni PSA-szint (a biokémiai recidíva felismerése céljából) és metasztatikus betegség.

Elsődleges végpontnak választották a prosztatarák okozta mortalitást, míg szekunder végpontként értékelték a biokémiai recidívát, az összegzett mortalitást és a kardiovaszkuláris halálozást. A biokémiai recidíva definíciója: radikális prostatectomia után 0,2 ng/ml feletti PSA-érték legalább két egymást követő mérés alkalmával; radioterápiával kezelt betegeknél a PSA-nadírt legalább 2 ng/ml-rel meghaladó érték; brachyterápia, hormon- vagy egyéb terápia esetén a PSA-nadírt legalább 1 ng/ml-rel meghaladó érték legalább két egymást követő mérés alkalmával. Amennyiben aktív kezelés nem történt, pusztán a beteg rendszeres megfigyelése, úgy a progressziót a diagnózis felállítása utáni PSA-szint legalább 1 ng/ml-es emelkedéseként definiálták legalább két egymást követő mérés alkalmával. A halálozásra vonatkozó adatokat az országos halálozási regiszterből és a hozzátartozóktól gyűjtötték, így a halálesetek több mint 98%-át tudták azonosítani.

 

Eredmények

Összesen 965 halálesetet dokumentáltak, ezek közül 226 (23,4%) függött össze a prosztatarákkal, illetve 267 haláleset (27,7%) hátterében állt kardiovaszkuláris betegség. Az utánkövetés mediánértékben 8,9 évet ölelt fel. A biokémiai recidívák elemzése során 762 recidívát azonosítottak mediánértékben 7,8 éves követés alatt. Az 1000 személy-évre számított prosztatarákos halálozás a szelént nem szedők csoportjában 5,6-nek, a naponta legalább 140 mikrogramm szelént szedők körében 10,5-nek adódott. A bármely okra visszavezethető halálozásra vonatkozóan a szelént nem szedő csoportban 28,2-es, a szelénpótlás dózisa alapján a legmagasabb kategóriába eső betegek körében 23,5-es értéket kaptak, míg a biokémiai recidívára vonatkozó érték az előbbi csoportban 28,4, az utóbbi csoportban pedig 29,3 volt. A többváltozós elemzés szerint az egyes dóziscsoportokban a következőképpen alakult a prosztatarák okozta halálozás kockázata: 1−24 mikrogramm/nap esetén 1,18-szoros (95% CI, 0,73−1,91), 25−139 mikrogramm/nap esetén 1,33-szoros (95% CI, 0,77−2,30) és 140 mikrogramm/nap és afelett 2,60-szoros (95% CI, 1,44−4,70), szemben a szelént nem szedőkkel. A szelénpótlás nem mutatott statisztikailag szignifikáns korrelációt a biokémiai recidívák előfordulásával, a kardiovaszkuláris betegségek okozta halálozással vagy az összegzett mortalitással.

 

Következtetések

A nagy dózisú szelénpótlás fokozhatja a prosztatarák okozta halálozás kockázatát, ezért a szelént is tartalmazó táplálékkiegészítők alkalmazása prosztatarákos betegeknél nagy körültekintést kíván.

(Forrás: Kenfield SA, et al. Selenium supplementation and prostate cancer mortality. JNCI J Natl Cancer Inst. doi:10.1093/jnci/dju360)

Dr. S.I.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

Mondhattok bármit, hogy ki miért landolt az akut betegellátásban, vagy akár a sürgősségi betegellátásban, de a választ mindannyian tudjuk: A Vészhelyzet című tévésorozat sodorta a mi generációnk tekintélyes részét erre a pályára.

Hús  //  Alimento

Kedves növényevő embertársaink rendszeresen felhívják a figyelmemet arra a tényre, hogy a WHO szerint a húsevés a mindmeghalás egyik fontos oka, nevezetesen is rákot kelt.