hirdetés
2019. szeptember. 16., hétfő - Edit.

A kongenitális adrenális hiperplázia és a pszichiátriai betegségek összefüggései 1915 és 2010 között született lányok és nők körében

A kongenitális adrenális hiperplázia (CAH) egy autoszomális recesszív módon öröklődő betegség, melynek incidenciája 1/10000−15000 élveszületés. 

hirdetés

Leggyakoribb oka a 21-hidroxiláz enzimet kódoló CYP21A2 gén mutációja, melynek következtében zavart szenved a kortizol és a mineralokortikoidok termelődése, ezzel egyidejűleg olyan szteroidprekurzorok halmozódnak fel a szervezetben, melyek androgénekké alakulnak. A betegség a legsúlyosabb esetekben kezelés nélkül sókrízis révén halálos kimenetelű. A folyamatos hormonpótlásban részesülő betegekben is a mortalitás emelkedett, ami a súlyos fertőzések kapcsán fellépő adrenális krízisre vezethető vissza.

A glükokortikoid- és mineralokortikoid-pótlás célja a kortizolhiány megszüntetése, a sókrízis megakadályozása, valamint az ACTH-termelés csökkentésén keresztül az androgénszintek normalizálása. Az orális glükokortikoidokkal azonban nem utánozható teljes mértékben a kortizol normális cirkadián ritmusa, és a betegek többségénél túlkezelés következik be, mely olyan hosszú távú szövődmények veszélyét rejti magában, mint például a metabolikus szindróma vagy az oszteoporózis.

A CAH klasszikus formájában fokozott androgénexpozíció érvényesül in utero is, ami a 46 XX kromoszómakészlettel rendelkező magzatok esetében a külső genitáliák különböző mértékű virilizációját eredményezheti. A CAH ennél fogva a prenatális androgénexpozíció modelljének tekinthető. A CAH-ban szenvedő 46 XX gyermekek általában lányként nőnek fel, de több esetben a későbbi életkorban szükség lehet a nemi szervek feminizáló műtétjeire a fiziológiás állapotok helyreállítása miatt.

A klinikai jellegzetességek – ezen belül a különböző mértékű virilizáció – szoros összefüggést mutatnak a CYP21A2 genotípussal. A CAH klasszikus fenotípusai a sóvesztő (SW, salt wasting) és az egyszerű virilizáló (SV, simple virilizing) forma. A SW fenotípust olyan mutációkhoz társul, melyeknek a következménye az enzimaktivitás teljesen hiánya. SV fenotípus eseteiben az I172N mutáció kevésbé súlyos fenotípust eredményez, melyben a beteg kevésbé hajlamos a sóvesztésre, mert a mutáció 3-4%-os enzimaktivitást mutat. Végül a nem klasszikus (NC, non-classic) fenotípus tipikusan az élet későbbi szakaszában jelentkezik az adrogéntúlsúly jeleinek képében (pl. a növekedés felgyorsulása, hirsutizmus vagy infertilitás) A CAH NC formája gyakran társul V281L mutációval a svédországi kohorszokban, ami a hazai betegek között is a leggyakoribb mutáció.

CAH-ban szenvedő nőbetegeknél korábban már részletesen tanulmányozták a pszichoszociális fejlődést, illetve az életminőséget, bár ez utóbbira vonatkozóan egymásnak ellentmondó adatok láttak napvilágot, a klinikai kép a teljes spektrumot átfedte. Jóval kevesebbet tudunk ugyanakkor a pszichiátriai morbiditásról e betegek körében. A korábbi vizsgálatok egy része a pszichiátriai tünetek gyakoribb előfordulását jelezte a gyermek-, serdülő- és felnőttkorú CAH-betegek csoportjaiban egyaránt, míg más szerzők nem igazolták a pszichiátriai zavarok fokozott előfordulási arányát az átlag populációhoz viszonyítva. Nemrégiben került nyilvánosságra, hogy a CAH-ban szenvedő férfiak körében nagyobb a pszichiátriai betegségek, az öngyilkosságok vagy öngyilkossági kísérletek és a droghasználat aránya.

A vizsgálat elsődleges célja a pszichiátriai zavarok előfordulási arányának elemzése volt a 21-hidroxiláz hiányára visszavezethető CAH-ban szenvedő lányok és nők nem válogatott nagy létszámú kohorszában. Ezen túlmenően elemezni kívánták azt is, hogy a kimenetelek eltérnek-e a különböző genotípussal és fenotípussal jellemezhető csoportokban, illetve az 1986-ban bevezetett országos szűrés előtt és után született betegek körében.

Betegek és módszerek

A kohorsz alapját svédországi országos regiszterek képezték. A CAH-betegek adatait gyűjtő adatbázisban 612 beteg adatai találhatók meg. Közülük 606 betegnél áll fenn klinikailag vagy genetikailag igazolt 21-hidroxiláz-hiány. Azokat a betegeket, akiknél a CYP21A2 genotípus ismert volt, a legenyhébb mutációhoz társuló allél alapján sorolták a leggyakoribb genotípuscsoportokba: I2splice, I172N, P30L és V281L (a legsúlyosabbtól a legenyhébb felé haladva). Az ismeretlen CYP21A2-státuszú betegeket a CAH-klinikai súlyossága alapján klasszifikálták, amennyiben elégséges klinikai adat állt rendelkezésre erre vonatkozólag.

A kohorsz átlagéletkora 25,3 évnek adódott, és 53%-át tették ki az 1985-ben vagy az előtt születettek.

A CAH újszülöttkori szűrését 1986-ban vezették be Svédországban. A fiatal medián életkor azzal magyarázható, hogy az egyes időszakokban igen különböző volt a betegek túlélési aránya, és a korábbi években születetett közül kevés volt a túlélő. Az adatokat az alábbiak szerint is rétegezték: 1) a diagnózist 18 éves kor előtt vagy után állították fel; 2) az adott személy a neonatális szűrés 1986-ban történt bevezetése előtt vagy után született; 3) az adott személy melyik életkori csoportba tartozott (

Minden CAH-beteg számára 100 lányt/nőt és 100 fiút/férfit választottak random módon az életkor és születési hely szerint. Elsődleges kimeneteli paramétereknek tekintették az alábbiakat: 1) öngyilkossági kísérlet vagy befejezett öngyilkosság; 2) bármilyen pszichiátriai betegség diagnózisa; 3) pszichotikus zavar; 4) hangulatzavar; 5) szorongásos, disszociatív, stresszel összefüggő, szomatoform zavarok vagy fóbiák; 6) evészavarok; 7) személyiségzavarok; 8) mentális vagy viselkedészavarok pszichoaktív szerhasználat következtében); 9) figyelemhiány-hiperaktivitás betegség (ADHD); 10) autizmus spektrum zavar; 11) értelmi fogyatékosság, és 12) gyermekkorban vagy serdülőkorban fellépett egyéb viselkedési emocionális zavarok. Másodlagos kimeneteli paraméterként elemezték a szűkítettebb diagnózisokat. Az első kimeneteli csoportban külön elemezték az öngyilkossági kísérleteket és a befejezett öngyilkosságokat. A szorongásos csoportot tovább osztották fóbiás zavarokra, egyéb szorongásos zavarokra, obszesszív-kompulzív zavarokra és disszociatív/konverziós/ szomatoform zavarokra.

 

Eredmények

A pszichiátriai diagnózis mindegyike gyakrabban fordult elő a CAH-ban szenvedő lányok és nők, illetve fiúk és férfiak csoportjában, mint a kontrollpopulációban (1,9 [1,4−2,5] és 2,2 [1,7−2,9]. Különösen az alkoholizmus kockázata bizonyult fokozottnak a női és férfi kontrollpopulációval összehasonlítva (2,8 [1,7−4,7] és 2,1 [1,2−3,5]), ami a legsúlyosabb null genotípust mutató lányok és nők között volt a leggyakoribb (6,7 [2,6−17,8]). A stressz és az alkalmazkodási zavarok kétszer olyan gyakran fordultak elő, mint a női kontrollpopulációban (2,1 [1,3−3,6]).

 

Következtetések

Eddig ez a legnagyobb vizsgálat a pszichiátriai morbiditás elemzésére CAH-ban szenvedő lányok és nők körében. A szerzők azt találták, hogy ebben a csoportban minden pszichiátriai betegség kockázata fokozott a kontrollokhoz képest, és különösen nagy kockázat igazolódott pszichoaktív szerabúzus kapcsán a legsúlyosabb genotípust hordozók körében

 

Forrás: Engberg H, et al. Congenital adrenal hyperplasia and risk for psychiatric disorders in girls and women born between 1915 and 2010: A total population study. Psychoneuroendocrinology. 2015;60:195–205.

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

Mondhattok bármit, hogy ki miért landolt az akut betegellátásban, vagy akár a sürgősségi betegellátásban, de a választ mindannyian tudjuk: A Vészhelyzet című tévésorozat sodorta a mi generációnk tekintélyes részét erre a pályára.

Hús  //  Alimento

Kedves növényevő embertársaink rendszeresen felhívják a figyelmemet arra a tényre, hogy a WHO szerint a húsevés a mindmeghalás egyik fontos oka, nevezetesen is rákot kelt.