Veszélyesek lehetnek a táplálékkiegészítők

2008-ban félbeszakítottak egy nagy vizsgálatot (Szelén és E-vitamin Rákmegelőző Vizsgálat - Selenium and Vitamin E Cancer Prevention Trial, SELECT), amellyel részben azt akarták megtudni, hogy csökkenti-e a prosztatarák kockázatát az E-vitamin. A félbeszakítást az indokolta, hogy az addigi eredmények szerint az E-vitaminnak semmilyen előnyös hatása nem volt, sőt, a vitamint szedők körében 13 százalékkal nagyobb volt a prosztatarák kockázata, mint a placebót kapókban. Ezt a különbséget akkor nem találták statisztikailag szignifikánsnak.

A vizsgálatban résztvevőket azonban még 3 évig követték, és az 2011-es eredményeket a Journal of the American Medical Association október 11-i számában közölték. Eddigre kiderült, hogy a napi 400 NE E-vitamint szedők körében 17 százalékkal volt nagyobb a prosztatarák gyakorisága, mint a placebocsoportban, s ez már statisztikailag is szignifikáns eredmény. (Az E-vitamint általában ilyen dózisú tabletták formájában hozzák forgalomba.) A vizsgálatban 35 533 személy vett részt, és az E-vitamint szedőkben 10,9/1000 személyév, a placebót kapókban pedig 9,3/1000 személyév volt 11 év alatt a prosztatarák gyakorisága. A megnövekedett kockázat először az E-vitamin szedés harmadik évében mutatkozott, s ezután minden évvel tovább nőtt, még akkor is, amikor a személyek abbahagyták az E-vitamin szedését. „Az emberek azt hiszik, hogy a vitaminok és az egyéb táplálékkiegészítők ártalmatlanok, sőt jó hatásúak. De ez nem így van, károsak is lehetnek. Semmi ok nincs arra, hogy az általános népességbe tartozó férfiak E-vitamint szedjenek” – mondta dr. Eric Klein, a Cleveland Clinic urológusa, a SELECT egyik vezetője.

Bár egyetlen vizsgálat alapján botorság lenne változtatni a szokásainkon, ebben az esetben a SELECT csak egyike annak a sok tanulmánynak, amelyek szerint az E-vitamin egyáltalán nem előzi meg a prosztatarákot és nem is lassítja annak lefolyását. N. E. Fleshner és munkatársai ez évben publikálták a Journal of Clinical Oncology-ban eredményeiket, amelyek szerint az E-vitamin, a szelén és a szója kombinációja nem gátolta, hogy a prosztata prekancerózus léziói invazív rákká alakuljanak. 2010-ben pedig a Fred Hutchinson Rákközpont munkatársai számoltak be arról, hogy számos táplálékkiegészítő – köztük az E- és a D-vitamin, valamint a paradicsomban található likopén– együttes alkalmazása sem előzte meg a prosztatarákot, noha ezekről az anyagokról ezt szokták feltételezni.

Még több olyan vizsgálatot végeztek, amelyek azt mutatták ki, hogy a vitaminok szokásos adagjai károsak lehetnek. 1998-ban végezték el az Alfa-tokoferol, Béta-karotén Rákmegelőző Vizsgálatot (Alpha-Tocophenol, Beta-Carotene Cancer Prevention Trial [ATBC]), amelyben azt találtak, hogy a béta-karotint szedő férfi dohányosokban 18 százalékkal nőtt a tüdőrák előfordulása, és 8 százalékkal teljes halálozásuk. 2005-ben pedig egy metaanalízist publikáltak, amely 19 klinikai vizsgálat adatait elemezte, és a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a napi 400 NE E-vitamin növeli a halálozást, s ezért kerülni kell a fogyasztását. Emellett csak a legutóbbi 3 évben nagy vizsgálatokban azt találták, hogy „a C-vitamin többet árt, mint használ, mert megvédheti a ráksejteket”, valamint hogy „a C- és E-vitamin fogyasztása 15 000 orvos által 10 év alatt semmilyen egészségügyi előnyt nem jelentett”.

Hány férfi teszi ki magát veszélynek az E-vitamin fogyasztásával? A 60 évesnél idősebb amerikaiak több mint fele E-vitamint tartalmazó táplálékkiegészítőket szed, és bár a felnőtt férfiaknak ajánlott napi adag csak 22,4 NE, 23 százalékuk legalább 400 NE-nyi dózist alkalmaz.

Az E-vitamin és a prosztatarák összefüggése nem az egyetlen aggasztó hír, ami ezen a héten megjelent. Október 10-én az Archives of Internal Medicine egy olyan közleményt publikált Jaako Mursu és munkatársai tollából, amely szerint idős nőkben a táplálékkiegészítők – köztük a multivitaminok, a folsav, a réz, a magnézium és főleg a vas – fogyasztása a 19 éves követés során növelte a halálozás kockázatát. Ez azért különösen aggasztó, mert sok idős ember – étvágytalansága miatt, vagy mert nehezére esik a vásárlás vagy a főzés – tablettákkal próbálja kielégíteni szervezete vélt szükségleteit. Az Iowa Women’s Health Study-ban, amelyet 1986-ben végeztek majdnem 40 000 idős nő bevonásával, a személyek 63 százaléka számolt be arról, hogy minden nap legalább egy táplálékkiegészítőt fogyaszt, s 2004-ben már 85 százalék volt ez az arány. Mursu és munkatársai azt a következtetést vonták le, hogy „nem látják igazolhatónak a táplálékkiegészítők általános, széles körben elterjedt használatát”.