2021. április. 21., szerda - Konrád.
hirdetés
hirdetés

Szervdonációs és Transzplantációs Európa- és Világnap

Október 13. – A Te napod!

„Lehet, hogy most tök jó a veséd vagy a szíved, de lehet, hogy húsz év múlva az életed múlik azon, hogy ismerik-e elegen ezt a problémát, eljutott-e elég emberhez az üzenet.”

E kissé tán elgaloppírozott mondat az Európai Donációs Nap honlapján olvasható abból az apropóból, hogy október 13-án, szombaton a budapesti Városliget ad otthont az idén Magyarországon megrendezett eseménynek. Az egészségügyi mérésekkel, tanácsadásokkal, sporteseményekkel, gyermekprogramokkal, színpadi beszélgetésekkel és más műsorokkal tarkított eseménytől a többi közt azt remélik, hogy ismertebbé, elfogadottabbá, ha úgy tetszik, könnyebbé teheti a hazai szervátültetést. Mindezt indokolja, hogy bár idén januártól részleges tagjaivá váltunk a szervcserét koordináló Eurotransplantnak, gondok, s így teendők szép számban akadnak még.

Riadók és listák

Az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) berkeiben működő Szervkoordinációs Iroda honlapján található adatok szerint az idén eddig 96 megvalósult szervkivételi riadót jegyezhettek fel. Száznegyvenegy esetben vesét, 27-szer májat ültettek be a szakemberek. Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetés 4, szívátültetés 23 esetben történt, míg a magyar donorok Bécsben húsz tüdő átültetését tették lehetővé. 

Az aktuális információk alapján azonban még mindig kevés ember van a várólistákon: új májra 156-an, szívre 24-en, tüdőre 8-an, vesére 925-en várnak, közülük azonban pillanatnyilag csak 877 beteg választható. Kombinált vese-hasnyálmirigy-beültetést a várólista alapján 25 emberen terveznek, bár esetükben is igaz, hogy ideiglenesen öten alkalmatlanok a szervbeültetésre. Kombinált máj-vesetranszplantációra 7, kombinált szív és veseátültetésre négy személy várakozik.

Papíron legalábbis. Emlékezetes ugyanis, hogy a Semmelweis Egyetem Városmajori Klinikai Tömbjének szívsebészetét vezető Szabolcs Zoltán professzor többször, több helyütt elmondta: bár szívátültetést követően a hazai túlélési eredmények az első években rosszabbak a nemzetközi átlagnál, a tizedik év körül mindez kiegyenlítődik, tíz év után pedig egyértelműen az itthon operált újszívesek túlélési eredményei jobbak. Tizenöt év körül van egy plató: aki 15 évvel az átültetés után még él, az életben is marad.

A világ első szívtranszplantációja óta mintegy 100 ezer ilyen beavatkozás történt a világban. Magyarországon 200-nél több esetben ültettek be új szívet, és a betegek csaknem fele ma is él. Mind a beavatkozások számának emeléséhez, mind pedig az egy éven belüli halálozás csökkentéséhez jelentősen hozzájárulna, ha a mainál több beteg lenne várólistán. Vas “vármegyéből” az elmúlt 20 évben azonban például mindössze egyetlen, Békésből 3, Csongrádból pedig négy esetben jeleztek beültethető szívet; 1992 óta nem is volt olyan nap, amikor 25-nél többen vártak volna hivatalosan is új szívre. Pedig, ha többen vannak a várólistán, a beültethető szív könnyebben megtalálhatja a legmegfelelőbb recipienst.

Mindez  azon a januári tudományos ülésen hangzott el, amelyet a húsz évvel ezelőtti első hazai szívátültetés alkalmából rendeztek a klinikán. A professzor a várólista-bizottság elnökeként egy a WeborvosPro-nak adott minapi interjúban azonban már némi javulásról adott számot. Mint elmondta: ebben az évben tapasztalható először, hogy több beteget küldenek tovább. A legutóbbi bizottsági ülésen megállapíthatták, hogy míg évek óta három-öt beteg került a testület elé havonta, most tizenöt beteget néztek meg, amire a hazai szívtranszplantációs program húsz éve alatt nem volt példa.

Életminőség, lelki egészség, rehabilitáció

Gondok azonban nem csak a várólistára kerüléssel vannak – legalábbis Magyarországon. Számos esetben hiányoznak azok a feltételek, amelyek a sikeres átültetést követően lehetővé tennék az átültetett emberek számára, hogy teljes életet éljenek.

Egy a transzplantáltak körében végzett tavalyi felmérésből egyebek között az derült ki, hogy hiányzik az érintett emberek rehabilitációja, életminőségük, lelki egészségük és munkavégzési lehetőségeik egyaránt kívánnivalót hagynak maguk után. Székely György, a Magyarországi Transzplantáltak Szövetsége szerint átfogó kérdőíves, mélyinterjúkkal kiegészített vizsgálatukban körülbelül a transzplantáltak fele vett részt. Az így kapott információk megerősítették, hogy teljes munkaidőben a válaszadók 6,99 százaléka, részmunkaidőben 6,35 százaléka dolgozott, a vállalkozók aránya 3,33 százalék, míg a többiek valamilyen nyugdíjas kategóriába vagy a munkanélküliek táborába tartoztak. A teljes minta átlagos leszázalékoltsági foka 81 százalék volt. A megkérdezettek közül 560-an létbizonytalanságban éltek, 153-an úgy érezték, hogy miattuk a családjuk került létbizonytalanságba és már a vizsgálat idején 46-an jelezték a szövetségnek, hogy a felülvizsgálat során elvették rokkantnyugdíjukat.

A vizsgálatot végzők számára is meglepő volt, hogy az érintettek mindezek ellenére a közepesnél jobbra értékelték életminőségüket, miközben minden nyolcadik közülük egyedül él, és minden harmadik szervátültetett teljesen elszigetelt sorstársaitól. A megkérdezettek javarészt a nekik nyújtott pénzbeli támogatások növekedését és a lelki támogatást várják, de sokan kifejezetten szegénységük enyhítését, nagyon rossz életkörülményeik javítását várnák.

Október 13. – A Te napod!Ha ezeken a gondokon nem is, a beültetések számának növelésében mindenképpen segíthet, hogy hazánk idén januárban részleges tagságot kapott az Eurotransplantban. Várhatóan jövőre lehetünk rendes tagjai a nemzetközi szervezetnek, addig azonban még hozzá kell igazítani az új elvárásokhoz a hazai jogszabályi környezetet – emlékeztet Fehérvári Imre, a Semmelweis Egyetem docense, a Transzplantációs Társaság főtitkára, az Európai Donációs Nap egyik fő szervezője, akinek ellátási területén négy felnőtt szívhez és két májhoz juthattak a betegek a részleges csatlakozás jóvoltából. Ennél azonban több ember kapott segítséget amiatt, mert már idén közelebb kerültünk a több európai ország transzplantációs központjait, laboratóriumat és donorkórházait összefogó szervezethez.

Mihály Sándor, a Koordinációs Iroda igazgatója a MedicalOnline érdeklődésére elmondta: a részleges csatlakozás minőségi előrelépést és igazságot is jelent. Eddig ugyanis számos betegnek azért kellett meghalnia, mert nem tudta megvárni a számára megfelelő szervet, és most már azok a szervek sem vesznek el, amelyeknek itthon nem lehet megfelelő recipienst találni. Az Eurotransplant jóvoltából eddig a Fehérvári Imre által említetteken túl két-két gyermek kaphatott új szívet, illetve vesét, s történt egy kombinált vese-szív-átültetés is, amelynek szervezése nagy kihívást jelentett a szakembereknek.

Mivel a kioperált szívet négy órán belül be kell ültetni, nem volt idő megvárni a vesekivételt – a szívet éjjel hazahozták a magyar sebészek, a vese pedig egy másik, reggeli géppel érkezett Magyarországra, hogy itt szolgáljon tovább.  

Egy kis történelem

Az első magyarországi veseátütetést 1962-ben Szegeden végezte el dr. Németh András. A kezdeti nehézségek után 1973-ban indult újra a transzplantáció, akkor már hivatalos programként. 1973-ban Szegeden, Miskolcon, majd Budapesten végeztek átültetéseket. Az első sikeres, tartósan még ma is élő betegnél 1973. november 16-án végeztek veseátültetést a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Számú Sebészeti Klinikáján. A fordulópontot az 1994. év jelentette, amikor januárban megkezdte működését a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikája.

A fővárosi centrum mellett ma Szegeden, Debrecenben és Pécsett is van veseátültetés. A hazai szívátültetési program 1992-ben kezdődött, a májtranszplantációs program 1995-ben indult, míg az első hazai hasnyálmirigy-átültetést 1998-ban végezték el.

Az Európai Donációs Nap részletes programja ide kattintva érhető el

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A magyar lakosság mintegy negyedét tekinthetjük egészségtudatosnak, akiknek van kellő energiájuk ahhoz, hogy mindennapjaikat az egészségük fenntartását is figyelembe véve szervezzék, és egészségben éljenek.

Újra mérlegen a koronavírus-fertőzés veszélyei, a hosszú távú szövődmények kockázata és az oltás különféle vonatkozásai.