Inkontinencia érintettség Magyarországon
A Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság május 2. és 4. között tartotta éves kongresszusát. Egy friss felmérés szerint a vizelettartási probléma a nőket és az idősebb korosztályt érinti a legnagyobb számban.
A Cseppnyi Önbizalom Kontinencia Betegedukációs Program a Magyar Kontinencia Társaság kezdeményezésére jött létre az inkontinencia magyarországi epidemiológiájának megismerése, valamint a problémával szembeni tabu oldása, a betegség stigmatizáló voltának csökkentése érdekében.
Az inkontinencia – mely hazánkban több százezer rászorulót és családtagot érint – gyakoriságát és súlyosan kirekesztő voltát tekintve népegészségügyi mértékű probléma. A vizelettartási zavar az érintettekben erős szégyenérzetet kelt, akik félve környezetük megbélyegzésétől, nem mernek beszélni róla még a szakembernek sem. Ennek következtében sokan évekig kezeletlenek, és valójában a TABU az, ami akár súlyos betegségeket is elfedve, a háttérokok késői felismerését eredményezi.
A 2012-ben indult Cseppnyi Önbizalom programban mára már több mint százezer érintett és hozzátartozó vett részt. 2018 márciusa és decembere között mintegy 24 000 beteg bevonásával, ezúttal a nőgyógyász és urológiai praxisok körében készült felmérés. Ez a legnagyobb létszámú hazai inkontinencia felmérés, amely bár nem reprezentatív, de a levont következtetések hűen tükrözik a magyarországi inkontinencia helyzetet.
A program 2019 áprilisában nyerte el a HPH (Hungaropharma) Felelős Vállalkozási Díjat, melynek adományozásával a program kiemelt társadalmi fontosságára szerették volna felhívni a figyelmet.
A felmérésből az derült ki, a probléma sokkal nagyobb mértékben érinti a nőket és az időskorúakat, mint a társadalom más csoportjait. Míg a férfiaknál nagyon gyakori a prosztata gondokra visszavezethető ok, addig a nőknél leginkább a menopauza vált ki ilyen tüneteket, és a diabetes szerepe sem elhanyagolható. A többség enyhén vagy középsúlyosan érintett, míg a súlyos vizelettartási problémához gyakran társul széklettartási probléma/székletinkontinencia is.
Az okok feltárása során a szakterületeken belül (urológia, nőgyógyászat, belgyógyászat, neurológia) a konkrét okokat is igyekezett a kutatás felmérni. A részletes adatokból jól látszik, hogy a diabétesz, a COPD, a kismedencei daganatok, a stroke és a demencia jelenléte legalább annyira hajlamosító tényezője, mint a menopausa utáni életkor. Ez megfordítva is igaz, amennyiben az inkontinenciát időben észreveszik, úgy sor kerülhet a mögötte rejlő súlyos betegség feltérképezésére is, így az inkontinencia fontos szentinel állapot lehet.
A felmérés résztvevőinek fele (48%) saját maga döntött úgy, hogy orvoshoz fordul problémájával. Ennél alacsonyabb (41%) azoknak az aránya, akik háziorvosuk javaslatára érkeztek. Ebből megállapítható, hogy az inkontinencia kezelését fontosnak tartják a páciensek, és egyből urológiai szakrendelést keresnek fel, még a kevésbé súlyos eseteknél is. A háziorvossal való konzultáció kihagyása azonban nem megfelelő gyakorlat, mivel az enyhébb esetekben a lakóhelyhez közelebb lévő praxis szakemberei is képesek hatékony életmód tanácsadással támogatni a beteget. A Cseppnyi Önbizalom program kiemelt figyelmet fordít az egészségügyi szakemberek, különös tekintettel az alapellátás praxisainak képzésére, szakmai kompetenciájuk bővítésére.
A felmérésből az is kiderült, hogy eddig mely eszközöket használnak a betegek tüneti kezelésre. A legtöbben az inkontinenciabetétet (39,1%), majd a pelenkát (21,7%) részesítették előnyben, viszont a megkérdezettek 27 százalékos „semmit sem használók” aránya még inkább odafigyelést érdemel. Ők szakszerű tájékoztatás és ellátás nélkül, vélhetően nem megfelelő eszközt használva igyekeznek elfedni problémájuk árulkodó tüneteit.
Az alábbi diagrammon látható, hogy a szakellátásban nyújtott terápiák közül – bár egy válaszadó több választ is megjelölhetett, hiszen ezek a lehetőségek gyakran kiegészítik egymást – a legjelentősebbek itt is a nedvszívó eszközök voltak (68,3%). A második legnagyobb csoport azoké, akik életmód tanácsadást kaptak a szakellátáson (33,8%), hogy változtathassanak mindennapjaikon és ezzel tegyék jobbá életminőségüket. Jó látható, hogy hasonló mértékű a medencefenéki torna és a gyógyszer jelentősége, ezen páciensek nem csak a tüneti kezelésben keresik a megoldást a problémára. A legkevésbé népes csoport a műtéten átesett pácienseké.
A felmérés eredményei igazolják a preventív szemléletű figyelem erősítésének szükségét. Ebben az egészségügyi szakemberek képzése, a szakmai irányelvek létrehozása és azok megvalósulását támogató programok működtetése kulcstényező.
Inkontinencia érintettség esetén azonnali stigmaprevenció nélkül sérül az emberi méltóság, erodálódnak a családon belüli és szociális kapcsolatok, akár a munkahely megtartására negatív hatással lévő mentális állapot is kialakulhat. Mivel ezek hatására hosszútávon az össz-társadalmi hatékonyság jelentősen romlik, ezért a korai, preventív szemléletű egészség-műveltség és az egészségtudatosság fejlesztése kulcsfontosságú.
A felmérés legfontosabb tanulsága mégis az volt, hogy a betegek 34%-a nem kap megfelelő eszközös tünetmentesítést. Ez 1 millió főre számolva azt jelenti, hogy 20 400 fő ellátása nem megoldott. Magyarországon; 200 000 főnél többen nem kapnak megfelelő tüneti ellátást.
A kumulált adatok alapján a megkérdezettek 31%-a azt vallotta, hogy nem kap megfelelő segítséget, akkor sem, ha időben a háziorvosához fordul. A háziorvostól a szakorvosi praxisba mindössze a betegek 42%-t irányítják.
