Az univerzális gyógyszer?
A politika győzött a tudomány felett, és a XX. század második felében betiltották egy roppant ígéretes gyógyszercsoport számos képviselőjének használatát. A XXI. században a józan ész talán újjászületik, és a világ feltárul a kíváncsiak előtt – nem csak a titkosszolgálatok, de a kutatók és a gyógyulásra várók szeme előtt is. Ennek a reményüknek adtak hangot egy, a hét végén Budapesten rendezett konferencia orvos és pszichológus előadói.
A tavaly év végén alakult Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért megtartotta első konferenciáját Pszichedelikumok a 21. századi kultúrában és gyógyításban címmel. (Az előadások videófelvétele hamarosan látható lesz a társaság honlapján.) A konferencia előadói hangsúlyozták: a cikkünk bevezetőjében is említett óriási potenciál csak megfelelően képzett terapeuták révén váltható valóra, akkor, ha a pszichedelikus élményt integrálják a hétköznapokba. A következőkben néhány előadó fontosabb gondolatait idézzük.
Szembesítenek az élettel
Nyitóelőadásában dr. Frecska Ede, a Debreceni Kenézy Kórház pszichiátriai osztályának osztályvezető főorvosa felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy kultúránk, amely a tudományos kutatást tűzte a zászlajára, 30 évig még kutatni sem engedte ezeket a szereket. Mára szerencsére már megtört a jég, győzött a tudományos kíváncsiság, és az elmúlt évtizedben több roppant érdekes tudományos vizsgálódás indult ezen sok néven illetett szerek különleges gyógyítási képességeit megismerendő.
A napjainkban élő sokféle elnevezés (a pszichedelikumon kívül pl. hallucinogén, pszichotomimetikum, enteogén, entaktogén) az egyelőre még meglévő információs hiányosságokra, a szintézis szükségességére hívja fel a figyelemet. Mint a pszichiáter elmondta, a törzsi kultúrák, éljenek bár a Föld bármely csücskében, szinte kivétel nélkül „mediciná”-nak tekintik az ilyen hatású szereket, amelyek, a kábítószerekkel, így az alkohollal vagy a heroinnal ellentétben nem leválasztanak az életről, hanem szembesítenek azzal szigorú feltételek mellett. Vagyis a pszichedelikumok tiltására nem szakmai érvek alapján került sor, hanem társadalmi, politikai indokok alapján. Mi lenne az altatókkal, nyugtatókkal, fájdalomcsillapítókkal például, ha az abúzusuk alapján betiltanánk őket? – tette fel a kérdést a szakember.
A pszichedelikum elnevezés ezen szerek lélekfeltáró tulajdonságára utal, és érdemes a kultúránk egyik alapját képező görög hagyomány egy fontos helye, a Delphoi jósda bejárata fölötti felirat egészét figyelmünkbe idézni, bár általában ennek csak az első felét emlegetik: Ismerd meg önmagad, és a világ feltárul előtted! – folytatta Frecska Ede.
Csodálatos romantikus tudomány
Dr. Szummer Csaba, a Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért elnöke előadásában kiemelte a pszichedelikumokkal kapcsolatos modern kutatások néhány érdekes történelmi szeletét.
A kíváncsi elődök között érdemes megemlíteni William Jamest, az amerikai pszichológia és filozófia atyját, aki meszkalinnal (illetve az az tartalmazó peyote-kaktusszal), majd kéjgázzal (dinitrogénoxid) végzett önkísérleteket, valamint az angol orvost, Thomas Beddoes-t, aki James előtt száz évvel a kéjgáz segítségével próbált megoldást találni a világ fizikai és társadalmi szenvedéseire egyaránt. Beddoes Bristolban vezetett egy értelmiségi kört és egy gyógyintézetet a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején, és a romantikus tudós mintapéldánya volt: próbálta megérteni a levegő, a hő, az elektromosság, valamint a medicina, a nevelés és egy jobb és szabadabb társadalom építésének titkait.
Később Beddoes asszisztense, Humphry Davy kémikus, aki felfedezte a kéjgáz pszichedelikus tulajdonságait, az intézményesülő angol tudományos élet és a tudományos akadémia (Royal Society of London) vezetője lesz. A bristoli kísérletezőknek egyébként a gőzgép egyik felfedezője-továbbfejlesztője, James Watt állítja elő a gáz belélegzéséhez szükséges berendezést. Dr. Beddoesről, a költők és tudósok közös kéjgáz-kísérleteiről érdekes könyveket olvashatunk:
Mike Jay: The Atmosphere of Heaven: The Unnatural Experiments of Dr Beddoes and his Sons of Genius;
illetve
A modern fénykorban, 1947 és 1976 között 700 körüli publikáció született a pszichedelikus pszichoterápiával kapcsolatban, majd két végpontként az Egyesült Államokban 1976-ban, Hollandiában 1988-ban betiltották az erre vonatkozó kutatásokat - az ezredforfulón pedig szerencsére bekövetkezett a reneszánsz, és újraindulhatott a tudományos vizsgálódás.
Tudattágító vagy igazságszérum?
A pszichedelikumok a talamusz szűrőfunkcióját csökkentve, a szerotonin 5HT-1A és 2A receptorokon hatva kitágítják az érzékelést, mélyen feltárják az emberi pszichét, tudatossá teszik a tudattalant, ezzel a gyakorlatlan embert alaposan megrázzák. Érdekes módon a tudományos vizsgálódás számára tilos időszakban az államok titkosszolgálatai szabadon kísérletezhettek gyanútlan alanyokon is, hogy feltárják ezen szerek igazságszérumként való hasznosíthatóságát. A CIA például az MK ULTRA fedőnevű projekt keretében 1950-től 1975-ig titokban végezhette a tudat kontrollálásával kapcsolatos kísérleteit, amelyek a nyilvánosságra kerülés után is folytatódtak – nagyszámú kísérleti alanyon.
A magyar tudományos kutatás számára érdekes történeti adalék, hogy az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet pszichiátere, dr. Szára István 1954-ben arra hivatkozva nem kapott az egyik pszichedelikumból, LSD-ből az előállítási szabadalom tulajdonosától, a gyártó svájci Sandoz gyógyszercégtől, hogy a vasfüggöny túloldalán az orvos esetleg a szovjet titkosszolgálatnak végezne kísérleteket. Így Szára István maga állított elő egy másik pszichedelikumot, DMT-t (N,N-dimetil-triptamin), amit egyébként az ember szervezete (tüdő, tobozmirigy) maga is termel, és többek ezen anyag felszabadulásához kötik a halálközeli élményeket.
A pszichedelikus pszichoterápia magyarországi kutatását Szára 1956-os disszidálása után dr. Böszörményi Zoltán vezette, 1965-ig.
A történelmi érdekességekről szólva Szummer Csaba megemlítette, hogy a német tudósok között egy másik pszichedelikum, a meszkalin váltott ki óriási érdeklődést még az 1920-as években (Die Mescalinrausch), illetve hogy a illegalitás idején néhány egyház (pl. Native American Church) a vallásszabadságra hivatkozva kaphatott engedélyt az egész amerikai kontinensen arra, hogy istentiszteletein pszichedelikumot, konkrétan meszkalint, ayahuaszkát használhasson abból a célból, hogy elősegítse a transzcendens élmények létrejöttét. A kutatók felfigyeltek arra, hogy ezen egyházak tagjai között egyáltalán nem fordul elő bűnözés, és semmilyen addikció sincs.
Szummer Csaba összefoglalta a pszichedelikumok óriási terápiás potenciált biztosító tulajdonságait: hatásukra megnő az asszociációs képesség és a kreativitás, jellemzővé válik a mentális folyamatok képi megjelenése, nő az esztétikai, érzelmi szenzitivitás, megszűnnek az énhatárok, és megfelelő körülmények között bekövetkezik az, amit a humanisztikus pszichológia egyik atyja, Abraham Maslow csúcsélménynek nevezett – és ami spontán módon egy átlagember életében 2-3-szor jön létre.
Humán farmakológia és pszichofarmakológia
Dr. Rappant György, a Fejér-megyei kórház Pszichiátriai Osztályának pszichiátere részletesen ismertette a pszichedelikus terápiák ötvenes-hatvanas évekbeli történetét Magyarországon, bemutatta Szára István és kollégái kutatásait, és felhívta a figyelmet számos publikációjukra. Mindezek az információk, valamint Rappant György összeállítása – mint arra a szerző felhívta a figyelmet - a DMT és a DET (N,N-dietiltriptamin) történetével, humán farmakológiájával és pszichofarmakológiájával kapcsolatban elolvasható a Magyar Pszichedelikus Közösség honlapjának könyvtárában, ahol megtalálható a konferencia két másik előadása - Simon Katalin, illetve Kolos Marcell Soma szakdolgozata is (Pszichedelikus drogokat önismereti célzattal használók életminősége, illetve Enteogén gyógyászat).
