2021. szeptember. 26., vasárnap - Jusztina.
hirdetés
hirdetés

Az élelmi rostok szerepe a bélmikrobiom normális működésében

Az egészséges étkezésről szólva mindig említésre kerül az élelmi rostok és a „jó” bélbaktériumok szerepe, melyek önmagukban is kedvezően befolyásolják a bélrendszer egészségét. Kevésbé ismert ugyanakkor az a tény, a bélbaktériumok is „szeretik” a rostban gazdag ételeket, így a bél mikrobiomja szempontjából sem mindegy, mennyi rostot fogyasztunk.

Minden dietetikai szakkönyv és ismeretterjesztő cikk alapvetése, hogy az egészséges étrend kötelező része rostban gazdag ételek fogyasztása, mely elengedhetetlen a normális bélműködéshez. A kérdést taglaló írások mindig kiemelik, hogy az élelmi rostok a táplálék olyan emészthetetlen poliszacharidjai, melyek – bár csaknem változatlan formában ürülnek a széklettel – jelentős szerepet játszanak abban, hogy a bélrendszer megfelelően lássa el a feladatát. Nem minden élelmi rost egyforma, ennek megfelelően más és más módon töltik be ezt a funkciójukat.

Az élelmi rostoknak alapvetően két formáját különböztethetjük meg: a vízben oldható (szolubilis) és a vízben nem oldható (inszolubilis) rostokat. Kezdjük az utóbbiakkal, melyek a széklet volumenének növelése révén serkentik a bélműködést és hozzájárulnak a székrekedés elkerüléséhez. A szolubilis rostok magukat vízzel megszíva zselészerű, kocsonyás anyaggá alakulnak, melyek bizonyos anyagokat megkötve akadályozzák, lassítják azok felszívódását. A megkötött anyagok között említendő például a koleszterin, mely növényi rostok jelenlétében kisebb mennyiségben szívódik fel, így alacsonyabb szintet ér el a vérben. De a vízben oldható rostok képesek a cukrokat is magukban tartani, ahonnan azok csak lassabban tudnak kiszabadulni, így a vércukorszint csökken, illetve annak ingadozásai kiegyenlítődnek, a vércukorszint hirtelen megugrása vagy leesése kivédhető.

Forrás: Medical Tribune
Forrás: Medical Tribune

Az ajánlott napi rostbevitel felnőttkorban nők számára 25 gramm, férfiak számára 38 gramm, 50 éves kor felett valamivel kevesebb (21 gramm, illetve 30 gramm), várandósok számára 28 gramm. A statisztikák igen széles határok között adják meg azok arányát, akik nem visznek be elegendő élelmi rostot a szervezetükbe: egyes források szerint a populáció mindössze 5%-a fogyaszt elegendő élelmi rostot, ami hihetetlenül alacsony arány. A populáció nagyobb része az ajánlott napi bevitel felét sem fogyasztja el rendszeresen.

Ennél jóval kisebb gondot jelent a túlságosan nagy mennyiségű rostbevitel. Általában napi 70 grammban adják meg azt a mennyiséget, mely felett a túlzott rostfogyasztás már nem kívánt következményekkel járhat, ez azonban leginkább csak extrém szigorú vegán diétával érhető el.

Nemcsak a belek egészségéről van szó, hanem sok minden másról is

A rostok kedvező bélrendszeri hatásai természetesen nem merülnek ki a székrekedés prevenciójában. Azzal, hogy a rostban gazdag béltartalom jobban „megdolgoztatja” a beleket, egyben csökkenti azt az időt is, melyet a potenciálisan káros anyagok a szervezetben töltenek. Egy erre vonatkozó áttekintés szerint az alábbi gyomor-bél rendszeri betegségek prevenciójában lehet szerepe a fokozott rostbevitelnek1:

  • vastagbél- és végbélrák
  • hiatus hernia
  • refluxbetegség
  • diverticulosis
  • aranyérbetegség

A rostdús táplálkozásnak a normális testsúly fenntartásában is nagy jelentősége van, hiszen a rostok hosszabb ideig fenntartják a teltségérzést, ami nagy segítség a diétás megszorítások betartásában. A POUNDS Lost (Preventing Overweight Using Novel Dietary Strategies) vizsgálat adatainak elemzése például azt igazolta, hogy az étrendi rostbevitel – a makrotápanyag- és kalóriabeviteltől függetlenül – elősegítette a testsúlycsökkenést és könnyebbé tette kalóriamegszorító diéta betartását a túlsúlyos és elhízott páciensek számára.2

A rostban gazdag étrend emellett csökkenti a cukorbetegség kockázatát, éppen a már említett vércukor-kiegyenlítő hatása révén.3 E kedvező hatásában valószínűleg az is közrehathat, hogy rostdús étrend mellett az inzulinrezisztencia ritkább előfordulását is észlelték.

Az utóbbi évtizedekben számos kutatás foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy az élelmi rostban gazdag táplálkozás szerepet kaphat-e a kardiovaszkuláris prevencióban. Egy 2017-ben nyilvánosságra hozott vizsgálatban például a rostban leggazdagabb étrenden lévő alcsoportban észlelték a legalacsonyabb kardiovaszkuláris incidenciát és mortalitást.4 Úgy tűnik, hogy a kedvező hatás valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a rostok „kötő” képessége következtében csökken a koleszterin felszívódása, ami alacsonyabb össz- és LDL-(„rossz”) koleszterin-szintekben mutatkozik meg, melyeknek emelkedett szintje a szív- és érrendszeri megbetegedések igazolt kockázati tényezője.

Más vizsgálatok szerint rostban gazdag étkezés – ezen belül is teljes kiőrlésű gabonafélék nagy mennyiségben történő fogyasztása – mellett szignifikánsan csökken a koszorúér-betegség prevalenciája is. Az élelmi rostok szerepet kaphatnak a stroke-prevencióban is, hiszen több epidemiológiai vizsgálat is az iszkémiás stroke prevalenciájának szignifikáns csökkenését igazolta rostdús étrend mellett.1

A magas vérnyomás szempontjából érvényesülő némi protektív hatás valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a rostban gazdag étkezés kedvezően befolyásolja a hipertónia egyes kockázati tényezőit.

A bélbaktériumok is „szeretik” a rostokat

Ismert tény, hogy a normális bélműködéshez és emésztéshez ép mikrobiom szükséges, azaz hogy a bélben élő „jó” baktériumok megfelelő számban és összetételben legyenek jelen. A bélflóra egyensúlyának fenntartására a legismertebb hatóanyagok a prebiotikumok és probiotikumok, ugyanakkor kevésbé ismert tény, hogy a táplálék rosttartalma is befolyásolja a bélflórát, illetve rostdús táplálkozással is kedvező irányú változások érhetők el a bélmikrobiom összetételében.

Az újabb kutatások nyomán egyre több betegségről derül ki, hogy összefüggésben van a bélmikrobiom megváltozásával. Ennek fényében akár új terápiás módszerek kifejlesztéséhez is elvezethet, ha minél többet igyekszünk megtudni arról, hogy az élelmi rostok miként befolyásolják a „jó” bélbaktériumok működését. Az iparilag fejlett országokban általános problémának számíthat, hogy a rostban szegény étkezés mintegy „kiéhezteti” a bélben élő hasznos mikrobákat. Részben ezzel is lehet magyarázható a vastagbél- és végbélrák és bizonyos autoimmun betegségek incidenciájának utóbbi évtizedekben tapasztalt emelkedése, illetve részben magyarázatot adhat arra is, hogy egyes esetekben miért marad el a kívánatostól a vakcinák hatásfoka vagy a rákbetegségben alkalmazott immunterápiára adott válasz.5

Egy vizsgálatban arra keresték a választ, hogy az élelmi rostbevitel emelése hatással van-e a bélmikrobiom diverzitására és metabolittermelésére. A vizsgálat vezetői külön kiemelik, milyen kedvezően fogadták a vizsgálatban önkéntesen részt vevő egyetemisták azt a kéthetes diétát, mely napi 50 grammnyi rostbevitelt biztosított. „Rengeteg új ismerettel gazdagodtak nemcsak ők, de mi magunk is arról, melyek a rostban gazdag növényi élelmiszerek, és sokat fejlődtünk azon a téren is, hogyan és hányféleképpen lehet elkészíteni például a hüvelyeseket. Úgy vélem, a vizsgálat ezen a téren is életre szóló tapasztalatokat adott mindannyiunknak” – fogalmazott utóbb a vizsgálat vezetője.5

A kéthetes diétát követően ismét elemezték a bélflóra összetételét DNS-szekvenálással, illetve meghatározták a rövid láncú zsírsavak termelődését is. Az eredmények azt igazolták, hogy már mindössze kéthetes rostdús étrend hatására jelentősen megváltozott a bélflóra összetétele, melyen belül a Bifidobacterium túlsúlyba kerülése bizonyult a leginkább szembetűnőnek. A rövid láncú zsírsavak termelődésében ugyanakkor nem mutatkozott számottevő változás. A szerzők hosszabb távú diétás intervenciót alkalmazó vizsgálatokat is terveznek annak tisztázására, hogy az élelmi rostok miként tudják támogatni a bélmikrobiomot, ezen belül a Bifidobacteriumok hangsúlyos jelenlétét. Úgy vélik, hogy a mostani pandémia idején különös jelentőséget nyert az a kérdés, hogy a bélmikrobiom épsége miként erősítheti az immunrendszer működését és a vakcinák által kiváltott immunválaszt.

Ehhez pedig szükségesnek látszik az is, hogy a jelenleg még minden szempontból elégtelen rostbevitelt minden lehetséges módon növeljük, a prebiotikumokon és probiotikumokon túl ily módon is támogatva beleink „jó” baktériumait.

IRODALOM

1. Anderson JW, et al. Health benefits of dietary fiber. NutrRev. 2009;67:188–205.

2. Miketinas Dc, et al. Fiber intake predicts weight loss and dietary adherence in adults consuming calorie-restricted diets: The POUNDS Lost (Preventing Overweight Using Novel Dietary Strategies) Study. J Nutr. 2019;149:1742–1748.

3. McRae MP. Dietary fFiber intake and type 2 diabetes mellitus: An umbrella review of meta-analyses. J Chiropr Med. 2018;17:44–53.

4. McRae MP. Dietary fiber is beneficial for the prevention of cardiovascular fisease: An umbrella review of meta-analyses. J Chiropr Med. 2017;16:289–299.

5. High-fiber diet can significantly alter the gut microbiome and nutrient intake. Medical News. 2021. március 26. https://www.news-medical.net/news/20210326/High-fiber-diet-can-significantly-alter-the-gut-microbiome-and-nutrient-intake.aspx

Dr. Budai Marianna
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Én használok maszkot és mindenki mást is erre buzdítok, a tudomány eredményeire alapozott szakmai álláspont jelenleg ez.

Leszólítottunk pár koronavírust tagadó vagy az oltást ellenző járókelőt, és a beszélgetés során hirtelen megjelent dr. Kemenesi Gábor virológus.