A Covid-járvány hatásai a kardiológiában

Már egy éve küzdünk a Covid-járvánnyal. Mennyiben alakította át a kardiológiai ellátást, és hogyan sikerült alkalmazkodnia a szakmának az új kihívásokhoz?

Olyannyira egy éve küzdünk vele, hogy szinte napra pontosan beszélgetésünk előtt egy éve vezették be az első komoly korlátozásokat hazánkban. A Magyar Kardiológusok Társasága ekkor készült az első nagy tavaszi kongresszusra, a Debreceni Kardiológiai Napokra, amit a szervezőknek az utolsó pillanatban kellett lemondaniuk. Ez azt jelenti, hogy már egy éve nem volt jelenléti konferenciánk. Az ellátást is alapvetően átalakította a járvány. Ijesztőek a hazai és a nemzetközi statisztikák is. Egyes adatok szerint például az ST-elevációs infarktus miatt kórházba kerültek száma 30−40%-kal csökkent. Ennek oka elsősorban a fertőzéstől való félelem, s nem az események számának valós csökkenése. Ha a panaszok olyan súlyosak voltak, hogy mégis orvoshoz fordultak a betegek, akkor az ún. iszkémiás idő francia felmérés szerint háromszorosára nőtt, és ezzel természetesen a terápiás beavatkozás sikerességének a valószínűsége is arányosan csökkent. Elvesztegetjük a hezitálás miatt az első aranyórákat, amikor a beavatkozás a legjobb eredménnyel kecsegtetne. A hezitációs idő Magyarországon eddig is magas volt, de a félelem miatt ez most veszélyesen megnőtt. Az újkeletű pitvarfibrillációs epizódok észlelése is csökkent, körülbelül 30−50%-kal. Mivel a betegek panaszaik miatt kevésbé fordultak orvoshoz, a hospitalizáció is természetesen csökkent. Ugyanakkor viszont a stroke előfordulása és a halálozás növekedett, hiszen a nem felismerten pitvarfibrilláló beteg nem kapott antikoaguláns kezelést, és hetek-hónapok múlva stroke alakult ki. A helyzet némi javítását próbáltuk elérni felhívások közzétételével, betegedukációval, de a fertőzéstől való félelem sajnos mindent felülírt.

Reméljük, hamarosan túljutunk ezen a nehéz helyzeten. Van-e olyan, amit a tanultakból majd „békeidőben” is hasznosítani tudnak és szeretnének?

Pozitív hozadéka a járványnak, hogy gyakrabban használtuk a telemedicina lehetőségeit. Több területen eddig is megvolt rá az adottság, de kevésbé éltünk vele, most viszont a helyzet rákényszerített minket és betegeinket is a használatukra. A legegyszerűbb közülük a telefonos vizit. Járóbetegeink nagy részét ma így kontrolláljuk, emellett transztelefonikus EKG-t is használunk, ami a háziorvosoknak is jó konzultatív lehetőséget jelent. Sokkal fegyelmezettebb lett a betegek megjelenése. Korábban gyakran hiába adtunk időpontokat, a betegek általában nem pontosan jöttek, zsúfoltak voltak a várók. A járvány kezdete óta a betegek időpontra jönnek, a pretriázs után rögtön bejutnak a rendelőbe, és utána nem beszélgetnek a váróban, hanem azonnal távoznak. Ez azt jelenti, hogy adott esetben ugyanolyan betegforgalom mellett is negyedannyian ülnek a váróban, mert betartják az időpontokat. Nagyon feltűnő ez a változás, és jó lenne, ha megmaradna a járvány lezajlása után is. 

Milyen célokat fogalmazott meg a társaság erre az évre?

Az idei célunk egyetlen szóval a túlélés. A közelmúltban Balatonfüreden még 2200−2400 fős konferenciákat rendeztünk, míg tavaly már az első rendezvényünk is elmaradt. Több mint egy éve nem vehettünk részt élő kardiológuskonferencián, hiszen a külföldieket sem rendezték meg. A kapcsolattartás kizárólag online folyik, ami alapvetően átalakította a társaság életét. Sajnos így nagyon nehéz pezsgő tudományos-társasági életet fenntartani, főleg egy ilyen nagy létszámú és ilyen sok rendezvényt szervező társaság esetében. Nagyon összetartó, nagy és jól működő társaság vagyunk, nagyon hiányoznak a rendezvények. Őszre terveznénk nyitni és személyes konferenciát tartani, de a jövő sajnos kiszámíthatatlan.

A járványtól függetlenül merre tartanak most a kardiológiai kutatások? Milyen eredmények várhatók a közeli és a távolabbi jövőben?

A kutatások rendületlenül folynak tovább, bár a hangsúly a Coviddal összefüggő problémákra helyeződött. A primer és a szekunder prevencióval kapcsolatos vizsgálatok középpontjában is a Coviddal kapcsolatos kérdések állnak, mint ahogy a vakcina- és gyógyszerfejlesztés fókusza is a Covid. Ezek mellett eredményként emlékezhetünk meg arról, hogy sokat fejlődött a szívelégtelenség eszközös és gyógyszeres kezelése, jelentős tért nyertek ezen a területen az egyes antidiabetikus szerek. A lipidológia fontos eredménye, hogy a klinikai vizsgálatok már a PCSK9-gátlók második generációjával folynak, s ezeket a gyógyszereket már csak félévente kell adni, tehát évente 2 injekcióval lényegében meg lehet oldani az LDL-koleszterin-csökkentés problémáját. Ismét aktuálissá vált a polypill koncepció, amikor egyetlen tablettában veheti be a beteg a kardiovaszkuláris preventív szereket, az ACE-gátlót, hydrochlorotiazidot, béta-blokkolót és statint. A hozzáadott aszpirin egy újabb vizsgálat eredményei szerint további előnyt jelent. Az egyetlen tabletta bevételének lehetősége jelentősen javítja az adherenciát, ami szintén fokozza a terápia sikerét. 

Mennyire rázta meg a kardiológusszakmát az egészségügyi dolgozók jogviszonyának változása? Sikerül-e szétválasztani a magán- és az állami ellátást?

A kardiológusszakmát nem rázta meg a jogviszony változása. Az egyetemünkön nem tudok olyan kardiológusról, aki nem írta volna alá az új szerződést. A kardiológiai ellátást tehát az új körülmények nem befolyásolják negatívan. Egyetemünk Klinikai Központjában nem érte el az 1,5%-ot a nem aláírók aránya, akiknek a nagyobb része szakdolgozó, csak nagyon kisszámú orvos található közöttük. Véleményem szerint is alapvetően fontos a magán- és az állami ellátás szétválasztása. Most az ellátók, munkavállalók szintjén próbáljuk ezt megvalósítani. A második szintet a különböző biztosítások és esetleg biztosítók jelenthetik majd. 

Az interjú a Medical Tribune 2021. évi 3. számában jelent meg. Kiadványunkat digitálisan ITT olvashatja.