Szervezőelv az SBO-n: a triázs

A sürgősségi osztályokon természetesen nem röntgenszemű látnokok dolgoznak, hanem erre kiképzett ápolók szigorú szabályrendszer alapján döntik el az ellátás sorrendjét. Dr. Botos Pétert, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társasság Triázs Munkacsoportjának vezetőjét és egyik oktatóját a 24.hu kérdezte, hogyan működik a gyakorlatban a betegek rangsorolása a sürgősségi osztályokon. Ki és mi alapján dönti el a sorrendet, és mi van akkor, ha kezelhetetlenül sok beteg zúdul az SBO-ra.

A triázs egy folyamatot jelez. Nem egy hely, egy kuckó, ahol a beteg elsődleges vizsgálata történik, nem az ápoló, aki ezt elvégzi, hanem maga a filozófia és a folyamatrendszer, amiben ez jól meghatározott keretek között a világon 800 millió-1 milliárd ember sürgősségi ellátását nézve működik jól – foglalta össze a lényeget Botos Péter. A triázs azt a célt szolgálja, hogy a betegek érkezését követően azonnal, ezen standard paraméterek és algoritmus segítségével megállapítható legyen a sorrend.

Átlátható, jól felépített, didaktikus, jól oktatható – összegzi a választ Dr. Botos Péter, aki említett még egy pozitívumot. Ez az egyetlen, ami szorosan kapcsolódik a BNO-hoz, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásához. Ez egy világszerte elfogadott rendszer, amiben minden betegségnek, panasznak és tünetnek egységes  kódja van, és a  világon mindenhol használják, nem csak a sürgősségi ellátásban. Például az I.10HO Japántól Kanada legtávolabbi csücskéig a magas vérnyomást jelenti, az R1040 a hasi fájdalmat. Ezt a kanadai rendszert vették át a japánok is, akik, lássuk be, híresek módszerességükről és precizitásukról, a betegek biztonságát veszélyeztető rendszert biztosan nem vezetnének be. Amikor a lakosság és a celebek pocskondiázni kezdik a triázson alapuló sürgősségi ellátást, ezt is vegyék számításba – üzente Botos doktor.

A triázsban tehát nem supermanek és látnokok döntik el, hogy a beérkező betegek milyen kategóriába kerülnek, hanem felkészített ápolók, akik egy műszak alatt adott esetben több mint száz ember ellátásáról döntenek. Öt, de legfeljebb tíz percen belül a triázs ápolónak meg kell határoznia a beteg állapotának megfelelő  kategóriát a panaszok és tünetek alapján, ez is a rendszer alapkövetelménye. Adódik a kérdés, hogy elég-e erre egy ember?

„Egy kisebb sürgősségi osztályon, mondjuk az ózdi kórházban erre a feladatra elég. Egerben eleve két emberrel állítottuk fel a triázst, mert a napi 120-130 beérkező beteg eloszlása nem egyenlő. Tudtuk, hogy a napnak vannak olyan szakaszai, amikor egy ember kevés, de olyan is volt, amikor kettő sem volt elegendő” – mondja Botos Péter, aki hangsúlyozza: a triázst végző ápolónak jeleznie kell a műszakvezető orvosnak, ha úgy ítéli meg, hogy kezelhetetlenül sok a beteg.

Vannak helyzetek, amik klasszikus triázs rendszerben nem menedzselhetőek. Például amikor több tucat légzési problémával küzdő emberrel érkeznek sorban a mentőautók az SBO-ra.

„Néhány évvel ezelőtt a demjéni fürdőben egy takarító beleöntötte a sósavat a hipóba. A klórgáz beterítette a domboldalt, és 30-40 komoly légzési problémával küzdő fürdőruhás embert hozott be a mentőszolgálat.”

Botos doktorék azonnal kiürítették a sürgősségi osztályt, a mozdítható betegeket más osztályokra helyezték át, és papírformátumú nyomtatványt készítettek, amivel a betegek gyors regisztrációját tudták elvégezni. Minderre húsz percük volt.

Az utóbbi hónapok hírei nem emelték a sürgősségi ellátás presztízsét, pedig Botos Péter szerint nagyon összetett szakmát űznek a gyakran életmentő feladatot ellátó sürgészek. Olyan multidiszciplináris szemléletet igényel, amihez komoly rátermettség szükséges, és nem mindenki alkalmas rá. Lehet, hogy valaki elkezdi sürgősségi orvosként, és lesz belőle egy jó sebész vagy belgyógyász – mondja az orvos, aki szerint például az USA-ban és Kanadában nagyon komoly presztízse van a sürgősségi orvosoknak.  Ott az egy stabil egzisztenciát jelent, ezzel szemben itthon nem népszerű, mert alulfizetett, strapás és megterhelő.