Soha nem volt prioritás az egészségügy
Az egészségügyi miniszteri fekete dobozok tartalmának elemzésével, és a tapasztalatok összeadásával lehetne felhívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy az ágazat nem csupán az államháztartási hiány bűnbakja.
A gazdasági helyzet javulásával növelni kell az egészségügyre fordított közkiadásokat, és prioritássá kell válnia az ágazatnak, ami kormányzati politikai döntés kérdése – mondta a Figyelő pénteki, XXXIV. Medicina konferenciáján Jakab Zsuzsanna, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális igazgatója, hozzátéve, hogy a magyar betegek közvetlen egészségügyi kiadása 26,6 százalék, szemben például Csehországgal vagy Szlovéniával, ahol ugyanez az arány 15 százalék alatt marad. A lakosság meglehetősen rossz egészségi állapotán – a korai halálozás kétszerese az európai átlagnak – a népegészségügyi fókuszú alapellátással, és az ország szegényebb, illetve gazdagabb területein élők közötti gazdasági különbségek csökkentésével lehet javítani. Ez utóbbi a célja a WHO „Egészség 2020” programjának is, amely a 65 év alattiak halálozásának csökkentését, és a születéskor várható élettartam növelését tűzte ki célul. Az elmúlt évek kormányzati intézkedései – nemdohányzók védelméről szóló törvény, népegészségügyi termékadó, egészségesebb közétkeztetés – egyelőre nem javítottak a meglehetősen rossz magyar adatokon, a nők születéskor várható élettartama hazánkban 78,7 év, a férfiaké pedig 72 év. Az előbbi 15, az utóbbi pedig hét évvel marad el az EU országainak átlagától.
A magyar társadalom rossznak gondolja saját egészségét, egy tízfokozatú skálán átlagosan mindössze 3,85-re értékeli – derült ki Joint Venture Szövetség (JVSZ) Egészségügyi Bizottság elnökének előadásából. Blazsevácz Péter a magyar népesség egészségi állapotáról és az egészségügyi ellátórendszer megítéléséről szóló felmérésüket ismertetve elmondta, saját egészségi állapotukkal leginkább a szellemi foglalkozásúak és minimum középfokú végzettséggel rendelkezők elégedettek. Az ennél alacsonyabb iskolázottsági szinttel rendelkezők és a nyugdíjasok átlag alattinak értékelik egészségi állapotukat. Az egészséges életmód kialakításában leginkább az anyagiak hiánya akadályozza a magyarokat, 55 százalékuk indokolta ezzel, hogy keveset mozog, vagy egészségtelenül étkezik. Az időhiányt a válaszadók 33 százaléka jelölte meg, míg 30 százalékuk bevallotta, hogy lustaságból (kényelmi okokból) nem tesz saját egészségéért. Az egészségügyi szolgáltatások közül egyébként a háziorvosukkal és a fizetős fogorvosi ellátással a legelégedettebbek a magyarok, míg a kórházi ellátás kapta a legrosszabb értékelést.
Nyíljanak meg a fekete dobozok
A betegbiztonság, a népegészségügy, és az alapellátás fejlesztése a hívószavak most az egészségpolitikában, mert ezekkel lehet javítani a lakosság egészségi állapotán – vélekedett a Medicina konferencián ötödik alkalommal megrendezett Egészségügyi Miniszteri Csúcstalálkozón Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár. Elmondta azt is, a szak- és alapellátásra 440 milliárd forinttal költ többet az állam 2017-ben 2010-hez viszonyítva. Míg Mikola István szerint multiszektorális és kormányzati felelősség a lakosság egészségi állapota, Réthelyi Miklós, az erőforrásoknak létrehozott giga-minisztérium első vezetője azt hangoztatta, Szócska Miklósnak – aki ismét nem jött el a konferenciára – annakidején sikerült létrehoznia a tárca alá tartozó államtitkárságok között hatékonyan együttműködő munkacsoportokat. Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi intézkedések a populációnak azt a részét célozzák, amelynek egészségi állapota az európai uniós átlag környékén van, holott azt az alsó egyharmadot kellene elérni, akik messze az átlag alatt vannak. Gógl Árpád úgy vélte, az egészségtudatos társadalom záloga az oktatásban rejlik.
Soha nem volt prioritás a kormányok számára az egészségügy, még saját minisztersége idején sem sikerült a politika érdeklődésének homlokterébe helyeznie az ágazatot – ismerte el Rácz, és azt javasolta, az ex-ágazatvezetők közösen elemezzék ki azoknak a fekete dobozoknak a tartalmát, amely regnálásuk alatt keletkezett, és azt felhasználva, és legalább a főbb irányokban konszenzusra jutva próbálják átlépni a nagypolitika ingerküszöbét. Egy kormányon belül – a lehetőségek és a megengedhetőség állandó ellentmondásai miatt – az egészségügyé a legnehezebb menedzsment, ezért lenne fontos, hogy a terület felelőse miniszteri szinten, a kormányüléseken folyamatosan képviselhesse az ágazati érdekeket – mondta Mikola, azonban Ónodi-Szűcs erre azt mondta, „gyakran ráncigálnak minket, ez nem minisztérium kérdése”. A többletforrásokért Kökény Mihály szerint is csak miniszteri pozícióban lehet kellő súllyal harcolni, és elérni, hogy a kormányzat ne az államháztartási hiány bűnbakjaként tekintsen az egészségügyre. Horváth Ágnes szerint a feudalisztikus rendszerből kellene végre továbblépni, hiszen emiatt mennek el az országból az orvosok, és tömegével dolgoznak a rendszerben diplomás szakdolgozók, akiknek a tudása kihasználatlan marad.
A törzskarton-rendszer bevezetésének célja a lakosság egészségügyi állapotának javítása lenne. Azonban amint az elképzelés napvilágra került, azzal vádolták az államtitkárságot, hogy elveszi az időt a betegellátástól. Ezzel érzékeltette Ónodi-Szűcs, hogy a politika bináris erőterében – a végső cél a választások megnyerése, így a számsor vége kizárólag nulla vagy egy lehet – nehéz dolga van az egészségpolitikának, amely ha bármin változtatni szeretne, azonnal kikerül a beteg mellől, holott leginkább az ő érdekében dolgozna.
