Ónodi-Szűcs: Amikor építünk és osztogatunk, azt mondják, fosztogatunk
Ha valakinek nem tetszik a főnök döntése, akkor másnap az Országház elé viszi – mondta a Magyar Hírlapnak adott interjúban Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár.
(...) – Elégedett a béremelés végeredményével?
– Igen. Ugyanakkor biztos vagyok abban is, hogy csak fizetésemeléssel nem lehet az embereket motiválni. Az néhány hónapig lelkesítő erejű, majd minden visszatér a régi kerékvágásba. Érdekes, amikor Debrecenben felmértük, hogy mivel lehet az egészségügyi dolgozókat egyik intézményből a másikba csábítani, akkor a fizetés csak másodlagos volt, a legfontosabbnak a kiszámíthatóságot jelölték meg. Vagyis ez az a terület, ahol még bőven van dolgunk. Aki ma elmegy az országból, annak nagyrészt az is az indoka, hogy nem szigorú rend szerint dolgozik, hanem ad hoc jelleggel, a „főúri” utasításoknak alárendelve. Olyan vállalati kultúra működik az egészségügyben, amin nagyot kell fordítani.
– Minden bizonnyal olvasta a cikksorozatot az orvosbárók rendszeréről. Valóban létezik egy végeredményben igazságtalan, hierarchikus rendszer?
– Nem tudom, hogy vannak-e bárók és kiskirályok, de akkor, amikor egy sajtóorgánum a kórházi kancellári rendszer kapcsán azt írja, hogy az intézményvezetőknek megrendült a bizalmuk az államtitkárban, fel kellene tenni a kérdést, hogyan lehetséges ez, hogyha a rendszerben rend van és nem kiskirályság.
– Említette a kancellári rendszert, amelynek kialakításáról a Magyar Kórházszövetséggel folyamatos egyeztetés zajlott, ők végül mégis azt nyilatkozták, nem támogatják a koncepciót. Azt mondta, fontos a szövetség véleménye, de nem a legfontosabb. Hogyan értette ezt?
– A kormány felelőssége, hogy a magyar kórházak pénzügyileg rendben legyenek. Minden véleményt meghallgatunk, a kórházszövetségét is, amely pont azért küzd, amit fel kellene végre számolni, vagyis hogy ne a kórház legyen a legfontosabb. A kancellári rendszerrel azt érnénk el, hogy a döntések nem az intézményekben, hanem azokon kívül születnének. Világos, hogy az álláspont az üléspontból származik, és van néhány dolog, amit nem tartok helyénvalónak. A kancellári rendszerrel kapcsolatos elképzelésem hat hónapja nem változott, nem érte meglepetésként a Kórházszövetséget a mostani bejelentés. Ezzel szemben azt állítani, hogy eddig sem a kórházi menedzsmentek álltak a változások útjában, nem fedi a valóságot, sőt mi több, arcpirító. A kiadott nyilatkozatuk alapján úgy tűnik, mintha nem ismernék a részletes anyagot. Fontos azonban, hogy nem háborúzni szeretnék, hanem megoldást találni. A kancellári rendszer a felsőoktatásban bizonyított, csökkent az adósság, stabilabb a működés. Ezt várjuk az egészségügyben is.
– Értelemszerűen a vita az intézményi önállóságról zajlik, ám úgy tűnik, mintha a kórházak úgy szeretnének a maguk urai maradni, hogyha baj van, akkor a megoldást kívülről várják. Kié akkor a felelősség?
– Pontosan itt van a probléma. Például amikor egész nyárra bezárnak egy szakrendelőt, mert a szabadságolások miatt nincs orvos, aki dolgozna, és a probléma megoldását az Országos Tisztiorvosi Hivataltól várják. Akkor hova párolog a felelősségtudatuk? Úgy teszünk, mintha jelenleg nem az államon kellene mindent számon kérni, pedig ez most is így van. A kancellárnak pontosan az lenne a funkciója, hogy az általa képviselt területért felelősséggel tartozik és számon kérhető. Jelenleg nem tudok az olyan jellegű problémákkal mit kezdeni, hogy túlzsúfolt a rendelőintézet, vagy hogy nincs mosdóhelyiség a Péterfy Sándor Utcai Kórház várójában, pusztán azért, mert nem nálam dől el a kérdés, hanem intézményen belül. (...)
