40 Hz-es hangstimuláció Alzheimer-kór terápiájában
Rézuszmajom modellszervezeteken még a rágcsáló modelleknél is jobb, tartósabb eredményeket mutatott a 40 Hz frekvencián végzett auditív stimuláció, közli az OTSZ Online.
A Kínai Tudományos Akadémia kutatói elsőként igazolták nem emberszabású főemlősöknél (rézuszmajmoknál), hogy a 40 Hz frekvencián végzett auditív stimuláció jelentősen megemeli az idősebb állatok agy-gerincvelői folyadékában mérhető amiloid-béta szintet, és ez a hatás több mint öt héten át fennmarad. A PNAS folyóiratban megjelent tanulmány az első olyan főemlősökön végzett kísérletes bizonyítékot szolgáltatja, amely alátámasztja a 40 Hz-es stimuláció alkalmazását Alzheimer‑kórban mint nem invazív fizikai terápiás lehetőséget, egyben rávilágít a rágcsáló- és főemlősmodellek közötti lényeges különbségekre.
A vizsgálatot Hu Xintian és munkatársai végezték kilenc, 26–31 éves rézuszmajmon, amelyek agyában életkoruk előrehaladtával spontán módon alakultak ki kiterjedt amiloid plakkok. Ezek a természetes módon kialakuló elváltozások jól tükrözik az emberi Alzheimer‑kór egyik meghatározó patológiáját, így a majmok különösen értékes transzlációs kutatási modellt jelentenek.
Különösen figyelemre méltó, hogy az Aβ‑szintek a stimuláció befejezése után 35 nappal is magasak maradtak, sőt, nem is mutattak jelentősebb csökkenést. Ilyen tartós hatást korábban egyetlen rágcsálómodellnél sem figyeltek meg, ami tovább erősíti a 40 Hz-es stimuláció terápiás potenciálját, és kiemeli az idős rézuszmajmok modellként való felhasználásának egyedülálló jelentőségét az Alzheimer‑kór transzlációs kutatásában.
Bár a jelenleg engedélyezett anti‑Aβ monoklonális antitestek képesek lassítani a betegség korai szakaszának progresszióját, alkalmazásuk jelentős kockázatokkal jár, például agyi ödéma vagy mikrovérzések rizikójával. Ezzel szemben a 40 Hz-es auditív stimuláció egy nem invazív, költséghatékony fizikai beavatkozás, amely kiegészítő vagy alternatív kezelési stratégiaként kaphat szerepet az Alzheimer‑kór terápiájában.
