hirdetés
2019. június. 24., hétfő - Iván.
hirdetés

Hatékonyabban kell felhasználni az uniós forrásokat

Dobogó – még mindig nem végleges...

A főváros ellátását átszervező szakemberek azt javasolták, hogy fejlesztést követően a Szent Imre Kórház legyen a dél-budai betegellátó centrum, a kormány azonban ezt az elképzelést nem preferálta – mondta Cserháti Péter, budapesti kórházfejlesztésért felelős miniszteri biztos az IME egészségügyi szaklap szolgáltatásmenedzsment konferenciáján.

hirdetés

Hiába javasolták az Egészséges Budapestért Program kidolgozói, hogy a Szent Imre Kórház fejlesztésével alakítsák ki a dél-budai térség lakosságának ellátásáért felelős komprehenzív centrumot, a kormány nem hajlott arra, hogy ezt elfogadja – mondta Cserháti Péter a rendezvényen. Pedig a miniszteri biztos szerint ez mind megvalósíthatósági, mind közlekedési szempontból megfelelőbb lett volna, mint a nemrégiben kijelölt, az M1-M7 autópálya közös, bevezető szakasza mellett lévő Dobogó. A középkorban vesztőhelyként funkcionáló terület sorsa azonban még nem pecsételődött meg, számos környezetvédelmi és egyéb kérdést kell tisztázni, míg eldől, alkalmas-e a terület a centrum megépítésére. A megvalósíthatóságról szóló tanulmányt november végére várja a kabinet, ezek ismeretében születik majd végső döntés.

A budai oldalon összesen 14 helyszínt vizsgáltak abból a szempontból, hogy alkalmas-e az új centrum megépítésére – folytatta Cserháti a Dobogó kiválasztásának részleteit ismertetve. Miután a fővárosnak Budán már nem volt szabad területe, a Nemzeti Földalappal és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel egyeztettek arról, akad-e állami tulajdonban lévő, megfelelően közművesített, jó közlekedési viszonyokkal rendelkező, 5-6 hektáros terület. Így került szóba három, méretben megfelelő kelenföldi telek, azonban az egyiken röplabdapálya, a másikon parkoló, míg a harmadikon bevásárlóközpont épül; maradt tehát a Dobogó.

A négy, egyenként 1000-1300 ágyas centrum fejlesztési koncepcióját jövő év március végére várja a kormány, egyelőre az észak-pesti áll a legjobban, hiszen a Honvéd Kórház átalakítására már korábban is készültek tervek. Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház bázisán létrehozandó dél-pesti centrum sem áll rosszul, az új központ Haller utcában lesz, az országos kardiológiai intézet és az egykori OBSI feladatait is magába foglalva, ide csatlakozik majd szintén országos ellátási kötelezettségekkel a Heim Pál Gyermekkórház. Új, országos hatáskörű infektológiai intézetbe integrálják a Szent László Kórház feladatait.

A kormány döntésére várnak Budán, mind az északi-, mind a déli centrum tekintetében, ezért ott még bizonytalan a helyzet. Bár az Egészséges Budapestért Program első változatában, amelyet tavasszal vitt a kabinet elé Cserháti Péter, még hangsúlyos szerepet kapott a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, valamint a Kútvölgyi Klinikai Tömb, jelenleg ezek szerepe nem tisztázott, mivel a budai campus, amelynek koncepciójára alapoztak, nem valósul meg.

Budapest egészségügyi ellátásának átszervezésekor a legfőbb szempont az volt, hogy valamennyi kialakítandó centrumban ugyanazt a színvonalú ellátást biztosítsák a lakosságnak – mondta a miniszteri biztos, összefoglalva a programot. Hozzátette azt is, a jövő évi költségvetésből a fővárosi ellátórendszer fejlesztésére szánt 40 milliárd forint felosztása még folyamatban van, de eközben még be kell illeszteni a tervekbe az egyházi intézmények fejlesztési koncepcióját, amely szintén most készül. Cserháti Péter elmondta azt is, hogy a főváros ellátórendszerének átszervezésekor nem lehet figyelmen kívül hagyni a járóbeteg-szakellátást sem, azonban ennek fejlesztésére úgy tűnik, most nem jut sem figyelem, sem forrás.

Tervezetten, hatékonyan kéne költeni

Nem sikerült hatékonyan felhasználni a kohéziós alapokból 2007–2013 között hazánkba érkező uniós pénzt, amelyet az egészségügy megújítására szánt a kormányzat – derült ki Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász előadásából. A források elosztásakor nem vették figyelembe az adott területen élő lakosság egészségi állapotát, és nem preferálták a hátrányosabb helyzetű, szegényebb megyéket, intézményeket sem, így azokban a régiókban, ahol korábban is elégtelenek voltak az ellátói kapacitások, változatlan maradt a helyzet. Az infrastruktúrafejlesztések túlnyomó része a nagyobb technológiaigényű kórházakba jutott, a megyei kórházak jártak a legjobban. A beruházások az egyes intézmények számára nem jártak költségmegtakarítással, és bár az épületek korszerűbbek és komfortosabbak lettek, az infrastruktúra megújítására fordított pénz nem pótolja az amortizáció költségeit.

Pilotprogramokra, kísérletezésre, módszertani projektekre ebben a ciklusban már nem lesz forrás, a pénz elköltését eredménytermékekre kell alapozni, javítva a fejlesztéspolitikán, annál is inkább, mert hasonló mértékű fejlesztésre most utoljára van lehetőség – mondta Divinyi Zsombor, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ Projektirányítási Főosztályának vezetője. A bürokráciacsökkentés jegyében két háttérintézmény, az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) és az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) is az ÁEEK-ba integrálódik, így az ezekhez az intézményekhez tartozó fejlesztések is a kórházfenntartóhoz kerülnek.

A források nagy része azonban továbbra is vidékre koncentrálódnak, így a közép-magyarországi régióra hazai forrásokat kell áldozni. A fejlesztéseket igyekeztek úgy meghatározni, hogy azok eredményeit a betegek érezzék meg a leginkább, így a komfortérzet fokozása és a betegbiztonság került a projektek fókuszába. Bár az uniós forrásokból bérjellegű problémák nem orvosolhatóak, de az egészségügyben dolgozók munkakörülményein sokat javíthat majd a ráfordítás. Az EFOP forrásokból egységes ápolási eszközparkot alakítanak ki, felújítják a nővérszállókat, de jut pénz a skill-laborok fejlesztésére, a diagnosztikai és laborhálózat infrastruktúrájának javítására. A pszichiátriai és addiktológiai gondozóhálózat megújítása mellett korszerűbbé válik a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátás, és lesz magas biztonsági fokozatú pszichiátriai osztály is.

Nem az ÁEEK határozza meg és írja ki a fejlesztési programokat – így reagált a főosztályvezető arra felvetésre, hogy a helyi fejlesztési projektek is hatékonyabbak lehetnének, ha azokkal csatlakozni tudnának az országos fejlesztési koncepcióhoz, amiről a végeken nem sokat tudnak. Hozzátette azonban azt is, a 2020-ig tartó ciklus programjai jövő év januárja és márciusa között indulnak, így még nem késő ezekhez igazítani a helyi fejlesztéseket.

Vészes elidősödés

Már évekkel ezelőtt világosan látható volt, hogy a humán-erőforrás problémáira hosszú távon kell megoldást találni az egészségügyben, azonban az adatok azt bizonyítják, hogy ezt a kérdést máig nem sikerült rendezni – mondta Rauh Edit, az ENKK elnökhelyettese. A központ működési nyilvántartásából ugyanis kiderül, hogy az orvosoknál, de különösen a szakdolgozóknál kritikus az elöregedés. Míg 2011-ben a szakdolgozók körében a működési engedély meghosszabbítását nem kérők aránya még csak 33 százalék volt, mára ez a szám 49 százalékra emelkedett. A jövedelmi viszonyok javítása pozitív a még pályán lévő egészségügyi dolgozók esetében, de nem elegendő, a munkakörülményeken is változtatni kell – hangsúlyozta az elnökhelyettes. Az ENKK pályaválasztást támogató ösztöndíjprogramot is indít EFOP forrásokra támaszkodva. Az ösztöndíjat 3200, iskolarendszerben tanuló ápoló, és egyéb képesítést szerző diáknak biztosítják, az országos programra 4,4 milliárd forint áll rendelkezésre.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink