Szakértő szemmel a rehabilitációról
Decemberben több mint százan záróvizsgáznak „foglalkoztatási rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadói” diplomáért. A mérnöki alapdiplomával rendelkezők továbbtanulhatnak, és egy év múlva „rehabilitációs szakmérnöki” diplomával zárhatják tanulmányaikat.
December végén lezárul az első hazai foglalkoztatási rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó-képzés. A két féléves, 60 kredites, önálló szakirányú továbbképzés gesztora a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Ergonómia és Pszichológia Tanszéke. Az egyes almodulok oktatásában a BME négy karának szakemberei mellett a Semmelweis Egyetem, a Pannon Egyetem, az Óbudai Egyetem és a Károly Róbert Főiskola oktatói is részt vesznek. A kurzusra mérnökök, orvosok, közgazdászok, jogászok, valamint rehabilitációval foglalkozó vagy iránta érdeklődő más szakemberek (pszichológusok, gyógypedagógusok stb.) jelentkezhettek. A képzés a hallgatók számára – pályázati forrásoknak köszönhetően – teljesen ingyenes.
A 2010 februárjában indított szaktanácsadó-képzésre több mint 120-an iratkoztak be. Többségük (több mint száz fő) mérnöki alapdiplomával rendelkezik; ők (a lemorzsolódás után mintegy kilencvenen) 2011 februárjától folytathatják a tanulmányokat, és újabb két sikeres félév után rehabilitációs szakmérnöki oklevelet is kapnak. A második, ugyancsak 60 kredites két félév, amelynek gesztora a BME Építészmérnöki Kara, újabb pályázati pénzeknek köszönhetően szintén ingyenes lesz a hallgatók számára.
Tanterv – sok szempont alapján
A szaktanácsadó-képzésre nem volt formális felvételi vizsga, előnyt jelentett a szakirányú tapasztalat. A hallgatóság széles spektrumot ölel fel. A padsorokban megtalálhatóak az egészen fiatal terméktervező-mérnökök, valamint olyan idősebb, 50 év fölötti szakemberek, akik már évek óta a rehabilitáció területén dolgoznak. Érkeztek hallgatók a fővárosból, továbbá az ország legtávolabbi településéről is.
„Felfutó területről lévén szó, elvileg mindenkinek van rá esélye, hogy a kurzusok elvégzését követően szakirányú állást kapjon. Természetesen a siker nem automatikus, függ például attól, hogy az ország mely részén próbálkozik az illető” – fogalmaz Izsó Lajos professzor, az Ergonómia és Pszichológia Tanszék vezetője.
A tanterv összeállításában meglehetősen nagy csapat vett részt. Az egyetemi oktatók mindenek előtt az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSzI) munkatársaival konzultáltak, de bevonták a munkába például a BME Egészségügyi Mérnöki Tudásközpont, az MTA SZTAKI és a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal szakértőit is.
Az első, két félévig tartó szaktanácsadó-képzésben – a kurzus címének megfelelően – a humán tantárgyak mellett komoly szerephez jutott a műszaki ismeretek oktatása is, jóllehet nem mérnöki szinten. A tisztán műszaki tantárgyak mellett az első félévben a pszichológián, ergonómián, készségmérésen, támogató technológiákon volt a hangsúly, a második szemeszterben pedig megjelentek a képzésben a gazdasági tantárgyak is.
A 2011 februárjában induló, mérnököknek szóló harmadik és negyedik félév gerincét a műszaki területek, valamint a műszaki-orvosi határterületek (például gyógyászati segédeszközök) alaposabb megismerése képezi.
Mindkét kurzus szakdolgozattal zárul. Míg az első két félév után mindenki választhat, hogy humán vagy műszaki témából írja-e a dolgozatot, addig a szakmérnököknek – a negyedik félévet követően - kötelező műszaki témát választaniuk.
Felfutó piac
Nagy kérdés, hogy vajon hol tudnak majd elhelyezkedni a végzettek. Másképpen fogalmazva: hol van, hol lehet szükség a két szakirányú képzésen végzettek tudására?
Mindenek előtt le kell szögezni: a szóban forgó képzéseken zömében olyanok vesznek részt, akiknek igen jó -- mérnöki, orvosi, jogi, gazdasági, pszichológusi, gyógypedagógusi stb. – alapdiplomájuk van. A két féléves rehabilitációs humán és műszaki szaktanácsadó képzés nyomán ezek a szakemberek olyan plusz tudás birtokába jutnak, amelyet a saját szakterületükön kiválóan tudnak majd hasznosítani.
„Azok előtt, akik a második két félévet is elvégzik, és mérnöki alapdiplomájuk mellé rehabilitációs szakmérnöki diplomát is kapnak, nagyon nagy munkaerőpiac nyílhat meg. Több tízezerre, vagy akár százezerre is tehető az olyan, megváltozott munkaképességű személyeknek a száma, akik különböző befogadó-termelő szervezetekhez kerülhetnek. Nagy kihívás, hogy számukra megfelelő munkakörnyezetet alakítsanak ki, akár új munkahelyként, akár meglévő munkahelyek átalakításával. A feladatok nagyon sokrétűek, ide tartozik például a bútorzat vagy a világítás megtervezése, de a szakmérnökök feladata az is, hogy a rehabilitáltak rendelkezésére bocsássák a munkájukhoz szükséges támogató technológiákat (például a számukra legalkalmasabb hallókészülékeket). Ez utóbbiakkal kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet, hogy nemcsak fejlesztésre kell gondolni, hiszen arra Magyarországon viszonylag korlátozottak a lehetőségek. Nagy szükség van azonban a szakértelemre a külföldről érkező termékek minősítésénél, kiválasztásánál. Csak megfelelő szakértelemmel lehet megmondani, hogy egy adott személynek melyik eszköz a legmegfelelőbb” – mutat rá Izsó Lajos.
Végül, de nem utolsó sorban a rehabilitációs szakmérnököknek bizonyos számban helyük van az ORSzI által működtetett, a munkaképességről, a leszázalékolásokról stb. határozó bizottságokban is.
Az egyelőre kérdéses, hogy a kétszer két félév lezárultával mikor, illetve milyen formában folytatódik a rehabilitációs szakemberek képzése. Izsó professzor szerint – némi kihagyás után - várhatóan ismét volna érdeklődés a téma iránt. Természetesen a jelentkezők számát az is befolyásolja majd, hogy a hallgatóknak mennyit kell fizetniük a kurzusokért. Kétségtelenül felfutó piacról van szó, ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy a rehabilitációs szakemberek iránti tényleges igény a vonatkozó kormányzati stratégiának is függvénye.
