hirdetés
2020. szeptember. 29., kedd - Mihály.
hirdetés

Svébis: Több orvos dolgozik

Svébis Mihály, a Magyar Kórházszövetség elnöke a KSH orvoslétszámra vonatkozó adataira is reagált a Magyar Hírlapnak adott interjúban.

hirdetés

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint míg 2010-ben 33 943, 2017-ben 39 132 orvos dolgozott Magyarországon, ami több mint ötezer fős növekedést jelent. Amikor lapunk elsőként közölte a hírt, sokan támadták, például azzal, hogy ezek közül sokan már nyugdíjasok vagy szülési szabadságon vannak, tehát a számok nem fedik a ténylegesen aktív orvosokat. Mi a tapasztalata?

– A KSH adatai hivatalos adatok, tőlük várjuk azokat a statisztikákat, amik alapján dolgozunk. Tény és való, a KSH szerint 2010-ben 55 903 orvos szerepelt a nyilvántartásban, tavalyelőtt pedig 65 383, ezen belül pedig a dolgozó orvosok száma az, amit a kérdésében említett. Ez azt is jelenti, hogy tízezer lakosra ma negyven orvos jut, tehát biztosan többen vagyunk. Ez elvitathatatlan. Azt is vizsgálták, hány munkahelyen dolgoznak az orvosaink, ennek alapján pedig az orvosi állások száma 2017-re negyvenkétezerre emelkedett, amiből negyvenezer be is van töltve. Persze sokan vitatják az adatokat, például kifogásolják, hogy a külföldön részmunkaidőben dolgozó, de itthon is praktizáló kollégákat miért számolják bele a statisztikába. Szerintem ez természetes, hiszen ugyanúgy dolgoznak itthon is, tény, nem teljes állásban. Ők ma körülbelül ezerhatszázan lehetnek.

A KSH nem tesz különbséget az állami- és a magánellátásban dolgozók között, amit a kritizálók szintén kifogásoltak. Szét lehet egyáltalán választani napjainkban a két területet?

– Korábban általános volt, hogy egy orvosnak több munkahelye van, és a régi statisztikák ezeket duplán, triplán számolták. Ezek mostanra letisztultak, olyan értelemben, hogy egyrészt csökkent az egyes orvosok munkahelyeinek száma, másrészt a statisztikák is pontosabbak. Az viszont mindenképpen igaz, hogy nincs ma annyi orvos Magyarországon, hogy élesen el lehetne választani a két szektort, mivel jelentős az átfedés.

Amikor Kásler Miklós hivatalba lépett, az egészségügy területén az egyik legfontosabb feladatnak éppen a magán- és az állami egészségügy szétválasztását nevezte. Ez nyilván nem pár napos munka, ám felmerül a kérdés: kivitelezhető egyáltalán?

– Rendkívül szövevényes és kusza a két terület összefonódása, ugyanakkor mégiscsak elkerülhetetlen feladat a kettő szétválasztása. Meg kell találni ugyanakkor az összekötő kapcsokat is, hiszen a magánszektornak is van létjogosultsága. Ennek ellenére, a tartósan fennálló és mindenki által tapasztalt anomáliákat meg kell szüntetni. Nem lesz egyszerű feladat.

A KSH szerint jelentősen csökkent azoknak az orvosoknak a száma is, akik külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyt igényeltek. Ha valaki kiváltja ezt a dokumentumot, automatikus, hogy külföldre távozik?

– Semmiképpen sem. Az engedély pusztán feltétele annak, hogy egy orvos külföldön vállalhasson munkát, de sok olyan kollégáról tudok, aki igényelte ugyan ezt a hatósági bizonyítványt, mégsem ment utána külföldre. Itt is érdemes a KSH adatait megnézni. Míg 2010-ben nyolcszáznegyvenöt orvos kérte ki az engedélyt, 2017-ben már csak háromszázharmincnégy. Ez hatvanszázalékos csökkenést jelent, ami nagyon örvendetes dolog.

Mégis, a legtöbb ellenzéki médium azt sugallja, egyre kevesebb az orvos, már „mindenki külföldön praktizál”, egyre több a hiányszakma, az ellátás „az összeomlás szélén áll”. Mit tapasztal a minden­­- napokban?

– Fontos és beszédes szám az is, hogy az orvosi egyetemeken hányan végeznek évente. 2010-ben ezernegyvenen kaptak orvosi oklevelet, tavalyelőtt ez a szám 1521 volt. Ez örvendetes, ugyanakkor a legnagyobb feladatunk, hogy a diplomához jutott réteget itthon tartsuk. Az pedig, hogy több orvos dolgozik, a munka során bizonyos intézményekben tetten érhető, a kisebb városi kórházakban viszont a mindennapi ellátás is sokszor nehezen megoldható, mivel a kollégák a vidéki helyekért nem nagyon tolonganak. Ennek következménye, hogy a kórházi vezetés ilyen esetekben kénytelen olyan kompromisszumot kötni, aminek eredménye lehet pél­dául egy év végére felhalmozódó kiegyenlítetlen tartozás.

A teljes cikk

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink