hirdetés
2019. szeptember. 21., szombat - Máté, Mirella.
hirdetés

Rosttudomány

Egyszerű, személyre szabott módszerekkel is sokat javíthatunk egészségünkön. A Gastroenterology, a Nature és a British Journal of Nutrition tanulmányai az élelmi rostokkal kapcsolatos legújabb tudományos eredményekről számolnak be.

Ausztrál kutatók elektronikus szenzorokat tartalmazó „okostabletta” használatával mérték meg a különböző bélgázok mennyiségét a bél különböző helyein, továbbá azt is, hogy a különféle rostokban gazdag, illetve szegény diéták hogyan befolyásolják a gáztermelést, és milyen hatással vannak a különféle bélbetegségekre. A Gastroenterology című szaklapban megjelent kutatás (Intestinal Gas Capsules: A Proof-of-Concept Demonstration) az emberhez nagyon hasonló emésztőrendszerrel rendelkező disznókon zajlott, és mintKourosh Kalantar-zadeh vezető szerző elmondta, technológiájuk és eredményeik segíthetik az orvosokat a különféle bélbetegségek elkülönítésében és kezelésében is:

  • Az alacsony rosttartalmú diéta hatására négyszer több hidrogéngáz keletkezett a vékonybélben, mint magas rosttartalmú diéta hatására, ami arra utal, hogy azon irritábilis bél szindrómában szenvedők számára, akik vékonybelében túltengnek a baktériumok, hasznosabb a magas rosttartalmú diéta.
  • A magas rosttartalmú diéta hatására a vastagbélben élő baktériumok több metángázt termelnek, mint alacsony rosttartalmú diéta hatására, ami arra utal, hogy azoknak, akik fájdalmas bélgáz-retencióban szenvednek, hasznosabb az alacsony rosttartalmú diéta.

Fajpusztulás a belünkben

A Stanford University School of Medicine kutatói kimutatták, hogy az indusztrializált társadalmakra jellemző alacsony rosttartalmú diéta 3-4 generáción belül a bél-mikrobióta diverzitásának visszafordíthatatlan csökkenéséhez vezet. A Nature-ben megjelent kutatás - Diet-induced extinctions in the gut microbiota compound over generations - egereken történt, azonban a tanulmány utolsó szerzője, Justin Sonnenburg emberekkel kapcsolatos adatokkal is szolgál: az ipari társadalmakra jellemző diétában tizedannyi rost van (kb. 15g/nap), mint amennyit a vadászó-gyűjtögető népek és az agrártársadalmak lakói fogyasztanak, holott ez utóbbiak táplálkozása emlékeztet leginkább őseink táplálkozására. Az alacsony rosttartalmú diéta valószínűleg azért lehet káros az egészségre, fejti ki Sonnenburg, mert a vastagbélben élő szimbionta baktériumoknak a rostok jelentik a legfontosabb táplálékforrást, és a széles körű antibiotikum-használaton, valamint az egyre gyakoribbá váló császármetszéseken túl ez lehet az oka, hogy az ipari társadalmakban élők esetében vészesen lecsökkent e szimbionta bélbaktériumok diverzitása.

Egérkísérleteikben a stanfordi kutatók azt tapasztalták, hogy az eredetileg steril bélrendszerű, majd humán donortól származó mikrobákkal benépesített belű állatok alacsony rosttartalmú diétán tartva heteken belül elvesztették bélbaktériumaik jelentős részét (a baktériumfajok fele esetében a csíraszám 75%-kal csökkent, míg sok faj teljesen eltűnt). A magas rosttartalmú diétán tartott állatok bélbaktériumaival nem történt változás.

7 hetes alacsony rosttartalmú diéta után az állatok egy része 4 hétig magas rosttartalmú diétát kapott, ez alatt az idő alatt bélmikrobiótájuk részlegesen regenerálódott, de az eredeti törzsek harmada nem jelent meg újra, azaz ezek teljesen kipusztultak az állatok beléből.

A kutatók az állatok egy másik csoportját generációkon keresztül alacsony rosttartalmú diétán tartották, és azt figyelték meg, hogy a bakteriális ökoszisztéma diverzitása minden generációval csökkent, olyannyira, hogy a 4. generáció már csak az eredeti baktérium-populáció negyedével rendelkezett. A 4. generáció tagjait ezután magas rosttartalmú diétával etették, de az eredeti baktériumtörzsek kétharmada így sem regenerálódott (4 generáció óta magas rosttartalmú diétával etetett egerekből származó fekális transzplantáció + magas rosttartalmú diéta helyreállította ezen állatok bakteriális profilját).

Sonnenburg szerint eredményeiket az ipari civilizációban élő emberek is hasznosíthatják: érdemes visszatérni a magas növényi rosttartalmú táplálkozásra, és segíteni a bakteriális diverzitás helyreállását pl. azzal, hogy kutyáink simogatása után nem mosunk kezet.

Vércukor- és étvágycsökkentés

A svédországi Lund Universitykutatóinak középkorú emberekkel végzett vizsgálatai kimutatták, hogy már a 3 napig tartó nagy mennyiségű árparostot tartalmazó diéta jelentős kedvező hatással van az egészségre: javult a vizsgálati alanyok metabolizmusa és étvágy-szabályozása, csökkent vércukor- és inzulin-szintjük, belükben nőtt a patogéneket visszaszorító Prevotella copri bacteriumok száma, továbbá csökkent az alacsony intenzitású, krónikus gyulladásra utaló markerek mennyisége (Anne Nilsson és munkatársai: Increased gut hormones and insulin sensitivity index following a 3-d intervention with a barley kernel-based product: a randomised cross-over study in healthy middle-aged subjects; British Journal of Nutrition). Anne Nilsson azt ajánlja, hogy fogyasszunk több árpát, helyettesítsük azzal a rizst vagy a burgonyát, sőt tehetünk belőle salátákba, levesekbe és pörköltekbe is.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés